Szúpta-vadzsrászana

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Nava: Elsőnek az ideális forgatókönyvet írjuk le, utána pedig bemutatjuk a kezdőknek jobban megközelíthető változatot.

Kilégzésre íveltessük hátra a gerincünket és helyezzük el a fejtetőnket a talajon mögöttünk. Próbáljuk meg a fejtetőnket olyan közel leérinteni az ülőcsontokhoz, amennyire lehetséges. Hogy elkerüljük a fejünk becsapódását, lassítsuk a mozdulatot azáltal, hogy a térdünket felemeljük a talajról. Ha már lent van a fejünk, helyezzük vissza a térdeinket. Maradjunk a pózban öt légzésig, és nézzünk az orrhegyünkre.

Belégzésre hirtelen emeljük fel a térdeinket a talajról, és feszítsük meg a csípőt, hogy a fejünk felemelkedjen a talajról. Ha a mellkasunk felemelkedett, helyezzük vissza a térdeinket a talajra.

Ehhez a változathoz sok hajlékonyságra van szükség. ha nem vagyunk eléggé hajlékonyak, kérjük meg a tanárunkat, hogy nyomja le a térdeinket a lábával, vagy ha egyedül gyakorolunk, akkor szorítsuk be a térdeinket az ágy széle alá. Ha a tanár lenyomja a térdeinket, akkor ellenőrizzük, hogy mindkét térdünk lent van-e a talajon, amikor padmászanában ülünk. Ha az egyik térd nem ér le, akkor hajtogassunk alá egy törülközőt, hogy amikor a tanár lenyomja a térdeinket, akkor ne nyomódjon tovább az a térd. Ha nem tudjuk saját magunk a lábizmok segítségével lenyomni a térdünket lótuszban vagy féllótuszban, akkor ne engedjük, hogy valaki más lenyomja. A térd lenyomása nem kívánt súródást eredményezhet a térdben, vagy pedig az ellentétes fenekünk fog felemelkedni, ami a medence torzulását okozhatja.

Ha a térdek biztonsággal a földön vannak, kezdjük el a hátrahajlítást. Ha a kezeink kezdenek lecsúszni a lábunkról, használjunk valamilyen ruhát vagy övet, hogy kapaszkodni tudjunk a lábunkba. Semmi esetre se engedjük el a lábunkat a kezünkkel. Ha elengedjük, akkor nem szúpta-vadzsrászanát, hanem matszjászanát végzünk (ami a vállállások kontrapóza a befejező sorozatban). A szúpta-vadzsrászana utazásának egyik része az, hogy elegendő mértékben megerősítsük a karjainkat a haladó kartámaszokhoz. ha elengedjük, akkor megszakad az energiakör, és a póz haszna elveszik. Ehelyett csak olyan mértékben íveltessük a gerincet hátra, amennyire meg tudjuk tartani, és utána jöjjünk vissza, még ha a fejünk nem is érintette a földet. Nem a föld megérintése a meghatározó elem; hanem a hátrahajlítás baddha-padmászanában. Ha elengedjük a lábunkat, akkor már nem vagyunk kötött állapotban, és matszjászanát végzünk, ami a befejező sorozat része, és nem a második sorozaté. Menjünk el a hajlékonyságunk határáig, és ha lehet, tartsuk a fejünket a földön öt légzésig. Amint hátrahajolunk, fogjunk a lábujjainkat, és húzzuk még följebb a lábainkat a csípőhajlatba, miközben a térdeinket közelítjük egymásoz, és befelé forgatjuk a combcsontjainkat. A szúpta-vadzsrászana hatékonyságának jelentős része abban a képességben rejlik, hogy minél jobban megnyitjuk a lótuszunkat a combok befelé és kifelé történő rotációja közötti gyors váltás által."