Szúpta vadzsrászana - páros változat

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Belégzésre jöjjünk fel, és kilégzésre tegyük vissza a fejünket. Ha nem vagyunk képesek végrehajtani a szúpta-vadzsrászana végső változatát, akkor gyakorlási célzattal megismételhetjük ezt a mozdulatot még négyszer, dinamikusan szinkronizálva a légzéssel, a lendületet is kihasználva.

Ennek a sorozatnak a célja a kilencedik vinyászán belül a combcsont rotációjának hangsúlyozása. A hátrahajlítás és a karok erősítése mellett a szúpta-vadzsrászana másik témája a lótusz fejlesztése a combcsont rotációjának mélyítése által. Ez az első sorozatban alkalmazott gyakorlatok kiterjesztése, és mire a kárandavászanához érünk, már profinak kell lennünk a combcsont rotációjában. Más szavakkal, vagy itt és most kell bekövetkeznie, vagy sohasem fog. Miközben hátrahajolunk és letesszük a fejünket, befelé kell forgatni a combcsontjainkat, ami által a lábaink följebb mennek a csípőhajlatba, és közelebb kerülnek a kezünkhöz. Miközben emeljük a törzset és jövünk fel, kifelé kell forgatnunk a combot. Minél jobban tudjuk rotálni, annál nyitottabb lesz a lótusz. Végül, megfelelő mértékű külső forgatás esetén elvileg a levegőben is be tudjuk tenni a lábunkat lótuszba. Az itt szerzett hajlékonyság elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy helyesen végre tudjuk hajtani az olyan pózokat, mint a múlabandhászana (a legextrémebb befelé forgatás) és a kandászana (a legextrémebb kifelé forgatás) a későbbiek során. Mindkét póz a Kundaliní felemelkedését hivatott beindítani, amelyhez úgy tűnik, hogy a combcsont extrém mozdulataira van szükség.

Az ötödik kilégzésre tartsuk a fejünket a földön még öt légzésig. Belégzésre emelkedjünk fel, és helyezzük el a tenyereinket a padlón a combjaink mellett. A haladó gyakorlók itt is alkalmazhatják a korábban leírt keresztcsonti nutációt a hát ívének növelésére.

Dasa: Belégzésre emeljük fel magunkat a talajról.

Ékádasa: A levegőben bontsuk ki a lábunkat a lótuszból, és ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába. Ezt a mozdulatot már leírtuk az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és filozófia” című könyvben (98-99. old.), ezért itt nem részletezzük. Ezt a mozdulatot csak akkor végezzük, ha nincsenek olyan térdproblémáink, mint a keresztszalag vagy oldalsó szalagok húzódása, vagy a meniszkusz sérülése. Ha térdfájdalmaink vannak, akkor a földön ülve óvatosan bontsuk ki a lábunkat a lótuszból, és ugorjunk hátra.

Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.

Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.

Megjegyzés: A pózt segítség nélkül csak a fentebb leírt módon, a térdek megemelésével lehet kivitelezni, hiszen a súlypontunk minden esetben (még a nagyon hajlékony hátú embereknél is), az ülőcsontok mögé kerül. Éppen ezért általában párban érdemes gyakorolni a hátraereszkedést és felemelkedést a pózból. A segítőnek a térdhajlatával vagy a combjával kell lenyomnia a gyakorló térdeit, és a csuklóját vagy inkább az alkarját húzni előre, amennyiben nem tudja végrehajtani a hátrahajlítást úgy, hogy végig a lábujjaiba kapaszkodik."