A jóga rendszerei

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"További elemzésünk szempontjából megelégedhetünk a Siva-szanhitában található felosztással: mantra-jóga, hatha-jóga, laja-jóga és rádzsa-jóga¹. Ezek közül a mantra-jógát egyesek a bhakti-jóga gyakorlatai közé sorolják, bár nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy sokan sokféle motivációval és megértéssel ismételnek különböző védikus, vagy szanszkrit mantrákat rendszeresen, ezért ez a kategória is sok átfedésben van a többivel. A laja-jógát a legtöbbször a tantra-jógával vagy a kundaliní-jógával hozzák kapcsolatba, mivel gyakorlói belső mentális és energetikai technikákat alkalmaznak az elme lecsendesítése és a szamádhi állapotának elérése érdekében. Egyes tradíciók krijá-jógának is nevezik ugyanezt. A rádzsa-jóga, vagyis királyi jóga a legtöbbször a Patandzsali Jóga-szútráiban is leírt, gyakorlásában dominánsan a meditációra (szamjama) hagyatkozó, a szamádhi legmagasabb szintjét megcélzó folyamatot jelenti. Nyilván ez is átfedésben van a hatha- és a laja-jóga kategóriáival is.

A hatha-jóga ugyanennek a nyolcfokú rendszernek az alsó fokaira helyezi a hangsúlyt, és dominánsan a jama és nijama elveinek hangsúlyozása mellett az ászanák és a pránájáma gyakorlására fókuszál. Habár a “hatha” kifejezést esetenként “erőteljes”-nek is fordítják², e fogalom másik ismert magyarázatát Pattabhi Jois tollából olvashatjuk:

“...a ha a szúrja-nádíra, a tha pedig a csandra-nádíra vonatkozik. A prána [lélegzet] irányítását, amely ezen a két nádín keresztül áramlik, hatha jógának nevezik.”³

Vizsgálatunk tárgya a Pattabhi Jois által létrehozott astánga vinyásza jóga rendszere lesz, amelyet ő maga, bár filozófiailag Patandzsali nyolcfokú rendszeréhez köt, szintén a hatha-jóga egyik irányzataként határoz meg. Ez a későbbiek során egyértelművé is fog válni az alapján, hogy Pattabhi Jois az ászana-gyakorlást hangsúlyozta az oktatásában, bár a jama és nijama erkölcsi elveire is részletesen kitér könyvében. A pránájáma gyakorlását, amely szintén a hatha-jóga része a tradíció szerint, sokkal kevésbé hangsúlyozta, bár nem zárta ki az általa alkotott jógarendszerből.

Pattabhi Jois (1915-2009) mestere Thirumalai Krishnamacharya (1888-1989) volt, aki pedig Ramamohan Brahmacarit jelölte meg mesterének. Az ő előző mestereiről nem sok mindent tudunk. Érdekes módon Krishnamacharya legismertebb tanítványai, nevezetesen Pattabhi Jois, B.K.S. Iyengar, T.K.V. Desikachar és Srivatsa Ramaswami, bár ugyanattól a mestertől tanultak, tanításait más és más aspektusból adták tovább, így az ő iskoláikat most már tulajdonképpen külön irányzatoknak tekintik a hatha-jógán belül: astánga vinyásza jóga (Pattabhi Jois), Iyengar-jóga, vinijóga (Desikachar) és vinyásza krama (Ramaswami).

A szakdolgozat szerzője saját maga Pattabhi Jois tanítványaitól sajátította el az astánga vinyásza jóga rendszerét, és ezért választotta kutatása tárgyául ennek a rendszernek a történelmi hátterét, hiszen a kialakulásában szerepet játszó körülmények ismerete lehetőséget ad arra, hogy a rendszer gyakorlói még mélyebben megismerjék és megértsék saját rendszerüket, és annak kapcsolatát más hatha-jóga irányzatokkal, főleg azokkal, amelyeket szintén Krishnamacharya tanítványai hoztak létre. A következő fejezetekben ezeket a tényeket és feltételezéseket fogjuk feltárni és megvitatni."

1Siva-szanhitá, 5.9., Singh 2004: 213. old.

2G.P.Bhatt: Prologue, IX. old., Singh 2004.

3Jois 2002: 17. old. A szúrja-nádí a pingalá, vagyis a Nap-energiavezeték, amely a jobb orrlyukból kiindulva a gáttájék felé tart, a gerincoszlopban található központi energiavezeték, a szusumná-nádí körül körbetekeredve. A csandra-nádí pedig az Ídá, vagyis a Hold-vezeték, amely hasonlóképpen helyezkedik el, csak a bal orrlyukból indul ki.