2014. október 4., szombat

Ashtanga befejező sorozat

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Befejező sorozat

Úrdhva Dhanurászana
Pascsimóttánászana
Szarvángászana
Halászana
Karnapídászana
Úrdhva-padmászana
Pindászana
Matszjászana
Uttánapádászana
Sírsászana A, B, C
Baddha-padmászana
Padmászana
Utpluthi
Savászana

Megjegyzések: Az Úrdhva-dhanurászana gyakorlása technikailag nem a befejező sorozat részét alkotja, mivel meglehetősen dinamikus és megterhelő gyakorlatokról van szó. Viszont minden sorozat végeztével gyakoroljuk a hidat és a hátrahajlításokat, és utána kezdődik a befejező sorozat a Szarvángászanával. Pattabhi Jois a hídból felállás gyakorlatánál igazította utoljára a tanítványokat, majd felküldte őket a sála emeletére, hogy önállóan végezzék el a befejező sorozatot. Amikor képesek vagyunk 3x10 légzésig megfelelő minőségben kitartani a hidat, akkor elkezdhetjük a hídból felállás gyakorlását (dropback). Ennek az elemnek nincs szanszkrit neve, de a cél az, hogy ezt is megtanuljuk önállóan, segítség nélkül végrehajtani többször egymás után (3-5x). Utána további hátrahajlító elemekre gyakorolhatunk, például a kézenállásból hídba leereszkedést és abból felállást vagy visszalendülést kézenállásba. Ezt követően gyakorolhatjuk a Csakrabandhászanát (hátrahajlításkor a bokánkat fogjuk meg, és a könyökünkkel a talajon támaszkodunk), illetve a Tírjang-mukhóttánászanát (hátrahajlításkor a bokánkat fogjuk meg, és a karokat kinyújtva csak a talpunkon állunk). Így a sorozatokban való előrelépéssel és a hajlékonysáunk fejlődésével párhuzamosan fejleszthetjük a hátrahajlító gyakorlásunkat is.


A befejező sorozatot tradicionálisan minden változtatás és kihagyás nélkül mindegyik sorozat után el kell végezni. Pattabhi Jois régi sálájában a tanítványok az emeleten végezték a befejező sorozatot, hogy helyet adjanak a kicsi sálában az újonnan érkező gyakorlóknak. Így szokássá vált a Mysore órákon, hogy a gyakorlók egyedül, felügyelet nélkül végzik el a befejező sorozatot. Ennek ellenére nem szabad elkapkodni és elhanyagolni a pózokat arra hivatkozva, hogy fáradtak vagyunk vagy sietünk. A Szarvángászana az ászanák királynője, a Sírsászana pedig az ászanák királya. Ezért ezt a két pózt legalább 25 mély légzésig kell kitartani, míg a többi pózt 15 légzésig. A Sírsászanában az egyenes fejenállást nevezzük A változatnak, a vízszintes lábbal végzett változatot B változatnak, az alkarokon kiemelt függőleges változatot pedig C változatnak. Egyesek még szoktak ezután egy hátrahajlított változatot is végezni, amit Sírsa-pádászanának neveznek (itt a gerincet és a térdeket hátrafelé hajlítjuk, és a talpunkat a tarkóhoz közelítjük), illetve a Vriscsikászanát (skorpió-pózt), ami amúgy a negyedik sorozatban szerepel.

Nincsenek megjegyzések: