Az Agni-jóga még mindig üt!

Szombaton bementem Angi Agni-jóga órájára (A képen fiatalabb Angink van, aki a budai jógastúdióban tart Agnit szombatonként, de ő is nagyon jó). Nyolc éve, 2006-ban kezdtem el tartani ezt az órát, és bár mostanában alapvetően Ashtangázom, néha jól esik egy-egy Agni-jógát is végigcsinálni. A közelmúltbeli emlékeimhez képest most úgy érzetem, hogy jobb volt az állóképességem, és nem estem ki a pózokból tíz légzés után. A legtöbb póz mellé bevezettünk haladó változatot is, így egy fejlettebb gyakorló is talál kihívást az Agni-órában, nem fogja halálra unni magát ugyanazoktól a pózoktól.

A jógaórák nagyjából ugyanúgy működnek, mint bármilyen edzés: ha minden egyes alkalommal ugyanazt a gyakorlatsort kell végigcsinálnod, annak két hatása van: 1. Az elméd egy idő múlva ráun, hacsak nem vagy már az egyhegyűség állapotában, amikor is bármilyen póz közben rendületlenül képes vagy a légzésedre irányítani a figyelmedet. 2. Bármilyen sorozatot (vagy edzést) csinálsz is, ha mindig ugyanazt a terhelést adod a szervezetednek, akkor egyoldalúan fogod edzeni, és a fejlődésed hamarosan leáll. Persze, igyekszel mélyebbre menni a pózokban, de sok esetben ez a törekvés nem elég, más oldalról, más rávezető gyakorlatokkal tudsz csak áttörést elérni egy-egy pózban. Például nekem ilyen a sáska, évek óta stagnál. 

Az általános folyamat éppen ezért az, hogy az emberek "rákattannak" egy óratípusra vagy egy edzésfajtára, csinálják pár hónapig, esetleg pár évig, és utána úgy érzik, hogy váltásra, változtatásra van szükségük. Ennek megfelelően jönnek az új jógairányzatok, edzésformák, mert hát az oktatók is kénytelenek lépést atratni a trendekkel, igazodni a közönség igényeihez. Tekinthetünk úgy a jógára, mint egy önmegvalósítási rendszerre, vagy egy tanulási folyamatra, és valószínű, hogy az oktatók általában mélyebben is kötődnek az általuk megismert és gyakorolt irányzathoz, mint az óráikra látogatók java része. Én például, bár Agnival kezdtem, évek óta az Ashtanga rendszerét gyakorlom. Ennek ellenére jólesik néha egy kis változatosság, másmilyen inger.

Ha csak az első sorozatot gyakorolja valaki, akkor kifejezetten jó kiegészítés az Agni-jóga, mert sok benne a hátrahajlítás, az egylábas egyensúlyozás. Ha nincs előképzettséged, akkor is könnyebben bele tudsz szokni az Agni gyakorlásába, mintha például egyből a nulláról Ashtangával kezdenél. Erről a hétvégén tartott kezdő Ashtanga-tanfolyam is meggyőzött, amelyen már a tíz napüdvözlet után kapkodták a levegőt a résztvevők, pedig volt közöttük olyan is, aki már évek óta jár Agnira. 

Az ászanákban eltöltött hosszabb idő lehetőséget ad a testtudat, a helyes tartás kialakítására. Mégsem olyan statikus az óra, mint például a Jin jóga, bár kétségkívül az is nagyon hasznos, de sok kalória nem ég el közben. Az Agni mintegy 30%-kal kevesebb erőfeszítést igényel, mint az Ashtanga sorozat végrehajtása, és például kismamáknak és gerincbetegeknek is ajánlható, persze a megfelelő módosításokat és elővigyzáatosságot betartva. 

Aki még nem próbálta ki az Agni-órát az Atmában, annak mindenképpen érdemes megtennie, aki pedig már járt, de rég nem volt, annak ajánlott felújítani az élményt. Nincs s 42 fok, mint Bikraméknál, viszont hosszabb ideig maradunk a pózokban, és ahogy mondtam, a hajlékonyabbak választhatják a haladóbb változatokat is, amit a tanár szívesen megmutat mindenkinek. Tehát Agnira fel, az ilyen hideg, csípős időben pedig különösen kellemes a jó meleg teremben jógázni!