A pránájáma, mint felajánlás

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A kumbhaka végső célja az, hogy tárgy nélkülivé változtassa az elmét. Amikor az elme tárgy nélkülivé válik, a mögöttes mély igazság felragyog. Ez a mély igazság Isten. Amíg az elme nem válik tárgy nélkülivé, addig Istent elfedik azok a dolgok, amelyek felé az elme tudat alatt vonzódik. A Jóga-szútra azt mondja, hogy a szamádhi erejére Isten kegyéből teszünk szert (2.45). Kumbhakával vagy anélkül, a szamádhit könnyen el lehet érni, ha az elmét szilárdan Istenre rögzítjük.

A Kumbhaka Paddhati azt is javasolja, hogy miközben növeljük a légzésvisszatartás időtartamát és tudatosítjuk a prána mozgását, legyünk odaadóak Isten iránt (205-206). A prána mozgása a Sakti, Isten erejének megnyilvánulása. Ha a pránájámát Isten iránti odaadással gyakoroljuk, akkor megadhatja nekünk azt a megértést, hogy a prána minden mozgását valójában Isten irányítja. Ez azt jelenti, hogy a prána működésén keresztül irányít és tart fenn bennünket Isten. Nem mi vagyunk a cselekvők, mi csak szemtanúk vagyunk. Ezt a Bhagavad-gítá is kijelenti, ahol az Úr Krisna azt mondja, hogy 'A valóságban minden tettet a prakriti hajt végre. Csak az ostobák hiszik azt, hogy ők a cselekvők. (Bhagavad-gítá 3.27).

Brahmánanda a Hatha-jóga Pradípikához fűzött kommentárjában azt mondja, hogy a pránájámát Isten dicsőítésével, a hozzá intézett fohásszal kell kezdeni (2.7). Utána azzal folytatja, hogy a gyakorlás eredményét is fel kell ajánlani Istennek (2.14). Miután befejeztük a gyakorlást, Isten neveit kell ismételni és olvasni kell a szentírásokat (2.18). A lényeg itt az, hogy a gyakorlás kezdetén ki kell nyilvánítanunk a szándékunkat, hogy megláthassuk Istent és elérjük a lelkünk isteni aspektusát. A gyakorlás végén tudatosan felajánljuk a kedvező eredményeket Istennek, ahelyett, hogy megtartanánk magunknak. Kevés eredményre számíthatunk azonban abban az esetben, ha minden ilyen nemes szándék után visszatérünk az elme szokásos tamaszikus tompaságához vagy radzsaszikus csapongásához. Brahmánanda emlékeztet bennünket, hogy maradjunk meg a pránájáma szent atmoszférájában. És amikor végeztünk, akkor ismételjük Isten nevét és olvassuk a szent szövegeket.

A Hatha Tatva Kaumudí kijelenti, hogy a jóginak félreeső helyen kell laknia, szerényen kell étkeznie, meg kell hódolnia Isten előtt és meg kell tisztítania a testét és az elméjét (39.1-2). A test tisztításának nincs értelme, ha laktató diétán vagyunk. A laktató ételekből sok metabolikus méreganyag keletkezik, ami meggátolja a test tisztítását. Ha keveset eszünk, akkor a testünk megemészti a java részét, és kevés méreganyag keletkezik. Minél többet eszünk, annál több méreganyag dugítja el a testünket. Az elme tisztítását persze elősegíti az istennek való meghódolás. Ha meghódolunk Isten előtt, azzal megelőzzük és megszüntetjük a mentális méreganyagokat. a meghódolás Isten előtt elősegíti a bosszúállás, ambíció, versengés, féltékenység, keserűség, cinizmus és gyűlölet megszüntetését. Ezeket és az elme egyéb toxinjait a radzsasz és a tamasz alkotja. Ha megtámadnak bennünket, akkor meg kell kérni Istent, hogy tegye békéssé, elégedetté, megbocsájtóvá és együttérzővé az elménket, és mindenek felett ébresszen bennünk vágyat, hogy adjunk és járuljunk hozzá mások életéhez és gyógyulásához. Ez a megfelelő elmeállapot a pránájámához.

Góraksa Nátha arra szólít fel, hogy egy eldugott helyen gyakoroljuk a pránájámát, padmászanában ülve, a tekintetünket az orrhegyünkre irányítva és odaadást érezve Isten iránt (41). Azt javasolja, hogy a hely legyen eldugott, hogy senki se találjon ránk és ne térítsen el a munkánktól. A padmászana az ideális, mivel természetesen felfelé áramlik benne a prána, miközben a talpainkat és a tenyereinket is az ég felé fordítjuk. A padmászana a tökéletes fizikai megnyilvánulása annak, hogy Isten felé törekszünk és elfordulunk az állati múltunk késztetéseitől. Ha a tekintetünket az orrhegyre irányítjuk (nászágrai dristi), ezáltal aktiváljuk a múla bandhát, ami felébreszti a múládhára csakrát, felfelé fordítja az apána vájut (a lefelé irányuló életlevegőt), és elősegíti a Kundaliní felébresztését. Az Isten iránti odaadás így a meditáció egyéb aspektusainak természetes eredménye és gyümölcse. Ez minden pránájáma lényege és esszenciája."