Virancsjászana
(Virincsi póza)
A
Virancsi vagy Virincsi Brahmá egyik neve. Brahmá az univerzum első
teremtett félistene, akit a másodlagos teremtés feladatával ruház
fel Visnu, a fenntartó. Brahmá meditáció közben az
intelligenciájából teremti meg a bolygókat, a különböző
élőlények testeit és mentális fiait a szaptarisit, vagyis
a hét bölcset. A póz végzése közben azon meditálhatunk, hogy
bár Brahmá a leghosszabb élettel megáldott teremtés az
univerzumban, még az ő élete és teremtése is véget ér egyszer.
Az
univerzum teremtése és kora
A
puránák szerint az univerzum teremtése előtt az Úr Visnu
az okozati óceánon szendergett. Az ágyát Anantasésa, a sok ezer
fejű kígyó alkotta. Anantasésa a végtelenség kígyója, és a
tradíció szerint Patandzsali, a jóga-darsana iskola
megalapítója az ő inkarnácója volt. Miközben Visnu jóganidrában
(jógikus transz) szendereg, a köldökéből egy lótusz sarjad ki.
A köldököt a teremtés középpontjának is tekintik.
A
lótuszban születik meg Brahmá, a teremtés félistene, míg Visnu
a fenntartó. Siva, a pusztítás félistene pedig Brahmá fejéből
pattan ki a teremtés során. Az univerzum ismételt teremtései
során újabb és újabb Brahmák követik egymást. Brahmá életének
hossza száz év, azaz 36000 nappal és éjszaka. Amikor Brahmá
élete véget ér, az Univerzum elemei újra belemerülnek
Mahávisnuba, amit újabb teremtésciklus követ. A hindu hagyomány
szerint jelenleg a hetedik Brahmá teremtésében vagyunk. A
különböző Brahmák nevei a következők:
- Virincsi
- Padmabáhu
- Szvajambhú
- Paramésti
- Szúradzsjésha
- Hémagarbha
- Satánanda (jelenlegi)
- Csaturmukha
- Hanumán
A
védikus krónikák szerint már sok ezer Brahmá létezett korábban,
vagyis az univerzumok megszámlálhatatlanul teremtődnek és
pusztulnak el. Ugyanakkor párhuzamos univerzumok is teremtődnek
egyszerre. A mi univerzumunkban uralkodó Brahmá négy fejjel
rendelkezik (ez talán a négy irányt vagy dimenziót
szimbolizálja), míg más univerzumok sokkal nagyobbak, és ott
száz- vagy akár ezerfejű Brahmák uralkodnak. A tér és az idő
viszonylagossága és látszólagos végessége azonban csak a mi
korlátozott tudatunk számára létezik. Visnu önmagában az
örökkévalóságot és a végtelent képviseli, mely túl van az
átmenetileg megnyilvánuló, majd elpusztuló univerzumokon, és
állandó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése