2016. január 20., szerda

Kegy és erőfeszítés

Még mindig a pránanadí-témánál maradva, előjött egy aspektus, amit az egyik kommentelő emelt ki:

"De ami alapvetően a nadi sajátja, mint elvi megközelítés, hogy az energiát kapod, és te egy közvetítő vagy, a cél pedig önmagad és mások gyógyítása. A jógában pedig ugye mindent te hozol létre a gyakorlás által, és irányítasz az egyéni céljaidnak megfelelően."

A kegy és az egyéni erőfeszítés dialektikáját szerintem bármilyen spirituális vagy ezoterikus folyamatra kiterjeszthetjük. Mint ahogy már megszoktuk, vannak a szélsőségesek, akik az egyik pólust hangsúlyozzák, és a másik így háttérbe szorul. Amikor a spirituális fejlődésed vagy egy technika alkalmazásának sikere az elképzelés szerint elsődlegesen Isten vagy az Univerzum vagy valamilyen felsőbb erők kegyén múlik (amit sokszor indokolatlan kegyként aposztrofálnak), ez valahol kiveszi a kezedből a kezdeményezés lehetőségét, illetve a felelősséget is leveszi a válladról. ha működik a dolog, akkor örülhetsz, hogy Isten választása rád esett, viszont ha valami elromlik, akkor te nem tehetsz semmiről. 

A "közvetítő" szerep egyik hátulütője az, amikor az ember azt gondolja, hogy valójában semmilyen képesítés nem szükséges a közvetítővé váláshoz, csak valamilyen minimális elhatározás, például hit Jézusban, valamiféle beavatási szertartáson való részvétel, vagy az odaadás a guru iránt, bármit is jelentsen az a gyakorló fejében. Ugyanakkor a közvetítői szerepben is ott rejlik a visszaélés lehetősége, sőt, még biztonságot is ad a visszaélni vágyónak azzal, hogy a saját vágyait, manipulációját Isten akarataként adja el másoknak vagy a követőinek. 

A jógában valóban fontos szerephez jut az egyéni erőfeszítés, gyakorlás, mivel ez több, mint a puszta elhatározás vagy szándék. Ugyanakkor tudjuk, hogy a jóga nem egy ateisztikus rendszer, mely elutasítja a felsőbb hatalmat. Patandzsali külön felhívja a figyelmet az ísvara-pranidhána, vagyis az Isten előtti meghódolás, önátadás gyakorlásának fontosságára. Ez pontosan azt jelenti, hogy a jógi az elért eredményeit, sikereit felajánlja Istennek, és úgy tekinti, hogy Isten tette képessé ezek elérésére. A szánkhja filozófia szerint a jógi nem teremt semmit, mivel az elemek öröktől fogva léteznek, csupán a formájuk változik. A misztikus erők birtoklása által valóban képessé válhat arra, hogy bizonyos mértékig manipulálja az anyagi elemeket, de éppen ezért szintén fontos az, hogy ne felejtse el mindig Isten menedékébe ajánlani magát és az erőket, amiket tőle kapott.

A jógikus erők "fehér mágiaként" történő alkalmazását pontosan ez választja el az Erő sötét oldalától, hogy divatos kifejezéssel éljünk. A jógi ereje akkor válik sötétté, amikor illúzióba kerül, és elkezdi azt gondolni, hogy ő egy független irányító, akinek korlátlan vagy majdnem korlátlan hatalma van. A védikus krónikák nagyhatalmú démonai mind a misztikus erők elérése után kezdték azt hinni, hogy mindenhatók, és Visnu ellenségévé váltak, el akarták pusztítani Istent. Végül persze a fordítottja történt, és a démonok úgy szabadultak meg kontrolláló hajlamuktól, hogy Isten megölte őket. 

A lélek természetesen örök és elpusztíthatatlan, és csupán az egónk áll a felszabadulásunk útjában. Patandzsali éppen ezért hangsúlyozza, hogy a misztikus erők birtoklása (legyen az akár más meggyógyításának a képessége) végső soron akadálynak tekinthető a felszabadulás felé vezető úton. A felszabadulás eléréséhez természetesen szintén isten kegye szükséges, nem érhetjük el azt csupán az egyéni elhatározásunkból. Egy bizonyos ponton fel kell adni az egót, és ezen a ponton az ísvara-pranidhána fog átsegíteni. 

Valójában tehát, bár a jógi gyakorol, erőfeszítést tesz, és misztikus erőket is kifejleszthet, végső sikere mégis Isten kegyelmén múlik. 

Nincsenek megjegyzések: