A
következőkben a negyedik sorozat ászanáinak
sorrendjét fogjuk megvizsgálni.
A
negyedik sorozat strukturális felépítése
1.
fő rész:
csípőnyitás bokaforgatással (múlabandhászana,
nahusászana A,
B, C)
2.
összekötő rész:
hátrahajlítás fordított testhelyzetben (vriscsikászana,
sajanászana)
3.
fő rész:
láb a hát mögött és csípőnyitások (buddhászana,
kapilászana, ákarna-dhanurászana A,
B)
4.
összekötő rész:
hátrahajlítás (pádángustha-dhanurászana)
5.
fő rész:
csípőnyitások csavarással (marícsjászana
E,
F, G, H)
6.
összekötő rész:
álló és oldalsó fekvő pózok (tádászana,
szamánászana)
7.
fő rész: kartámaszok
csavarással (pársva-bakászana,
pungu-kukkutászana)
8.
fő rész:
egylábas hátrahajlítás (ékapáda-dhanurászana,
ékapáda-kapótászana)
9.
összekötő rész:
ülő pózok csípőnyitással (jóni-dandászana,
jógadandászana)
10.
fő rész:
láb a nyak mögött (bhudzsa-dandászana,
pársva-dandászana, úrdhva-dandászana, adhó-dandászana)
11.
levezető rész:
csípőnyitás és kartámasz (szamakónászana,
ómkárászana)
A
fenti felsorolásban a fő részek az olyan ászana-csoportokra
vonatkoznak, amelyek szerintem markáns szerepet játszanak a
negyedik sorozatban, míg az összekötő részekben általában
olyan ászanák
szerepelnek, amelyek vagy az előttük és utánuk lévő
ászana-csoportok
jellemzőit vegyítik össze, vagy pedig olyan pózok, amelyek
előkészítik testet a következő fő részben történő
igénybevételhez. A legkevesebb logikát a szamakónászana
beszúrásában vélem felfedezni az utolsó előtti helyre, bár a
láb nyak mögé helyezését kellemesen ellensúlyozza, illetve
megszakítja.
1.
fő rész:
a lábfejek kifelé forgatása a baddhakónászanához
hasonló pózban, ami a múlabandhszanában
és a nahusászanában
történik, egy új elem, amely a negyedik sorozatban bevezetésre
kerül.
2.
összekötő rész:
a két csípőnyitó rész közé bekerült két hátrahajlító póz,
melyekben kellemesen átmozgathatjuk a csípőnket, és a vért a
lábakból a felsőtest felé vihetjük. Az egymást követő részek
ellentmondó természete is biztosítja a sorozat dinamikus jellegét.
3.
fő rész:
a következő két pózban a lábainkat már nem csak a tarkó mögé,
hanem még lejjebb kell vinni. Az ákarna-dhanurászana
egy lágyabb csípőnyitás, de felkészíti a csípőt a később
következő jógadandászanára.
4.
összekötő rész:
Ismét egy hátrahajlítással szakítjuk meg a csípőnyitó pózok
egymásutánját.
5.
fő rész:
A marícsjászana
sorozat további négy póza az első sorozatban felvezetett ténát
folytatja, csak erőteljesebb csípőnyitásokkal. Itt már a
csavarások is megjelennek.
6.
összekötő rész:
A csípőnyitásokat
ezúttal egy álló és egy oldalt fekvő pózzal szakítjuk meg.
7.
fő rész: A
negyedik sorozatban nincs annyi kartámasz, mint a harmadikban, kettő
mégis bekerült: ezekben egyidejűleg gerinccsavarást is végzünk.
8.
fő rész:
Ismét két hátrahajlító póz következik, melyeket az nehezíti,
hogy az egyik láb közben nyújtva marad.
9.
összekötő rész:
A jónidandászana
egy lazább csípőnyitás a múlabandhászanához
képest, de ez is stimulálja a múla
bandhát.
A jógadandászanában
már erőteljesebb csípőnyitást végzünk, és egyidejűleg a
báhumúlát,
vagyis a hónaljat stimuláljuk, melyben szintén fontos
meridiánpontok és nyirokcsomók helyezkednek el.
10.
fő rész:
Négy póz következik, melyekben a lábainkat a nyakunk mögé
helyezzük. Ez a sorozat a harmadik sorozat elején található
láb-a-nyak-mögötti sorozathoz hasonlít, de valamivel haladóbb
pózokból áll.
11.
levezető rész:
Befejezésképpen a szamakónászanában,
vagyis oldalspárgában kihasználjuk az eddigi csípőnyitó pózok
által elért hajlékonyságot, majd a nyitott pózt egy zárt póz
követi, az ómkárászana,
melyben a láb nyakba rakását egy kartámasszal kombináljuk. Lino
Miele a végére még az úrdhva-dhanurászanát
is odabiggyeszti, de egyébként is a híd és a hátrahajlítások
gyakorlása következik a fő sorozat után, a befejező pózok
előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése