2016. augusztus 2., kedd

A beöntés és a baszti

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Ha ezt megtettük, hagyjuk abba az evést, de igyunk elegendő vizet és tisztító gyógynövényteákat, valamint zöldséglevest szilárd elemek nélkül. A böjt legfontosabb aspektusa azonban az, hogy minden nap beöntést kell végezni, mivel a bélben lévő régi ételmaradékokat az újonnan érkezők szokták továbblökni. Ha abbahagyjuk az evést, akkor a perisztaltika leáll, és az Epsom só ellenére is sok maradék megreked a beleinkben. Ezek az anyagok mérgező hatást váltanak ki, ha a beleinkben maradnak, így a beleinket minden nap át kell mosni. Ehhez két egyértelmű módszer létezik. Az egyik az, ha beszerzünk egy erre a célra készült beöntőtartályt, ami egy edényből és egy hozzá csatlakozó gumicsőből áll. Töltsük meg meleg vízzel a tartályt, és valamilyen fordított pózt felvéve, például gyertyapózban hagyjuk, hogy a gravitáció hatására becsurogjon a víz a vastagbélbe. Tartsuk bent egy ideig, majd ürítsük ki. A jógik nem kedvelik a kolonhidroterápiát, mivel kitágíthatja a vastagbelet. Ritka esetekben a vastagbél át is szakadhat a víznyomás hatására. (A kolnhidroterápia esetében a vizet körülbelül három méter magasról vezetik be a vastagbélbe, míg az orvosi beöntésnél egy vagy fél méter magasságból.)

Baszti

A második módszer, ami a legjobb a vastagbél tisztítására a baszti nevű jógikus beöntés. Nem csak hogy kockázatmentes, hanem a Hatha Ratnávalí (1.64) szerint az egész testet képes megtisztítani. A baszti nem más, mint az asviní-múdrá és a naulí kombinációja. Az asviní-múdrá az a tudatos képesség, mellyel ki tudjuk tágítani a végbélnyílást. Ehelyett használhatunk egy gumitömlőt is. A félelmetes indiai kápálika-szekta (a koponyahordozók) valószínűleg bambuszcsövet használtak ugyanerre a célra. Ha eltekintünk az asviní-múdrától, akkor az egyetlen különbség a hagyományos orvosi beöntés és a baszti között az, hogy az orvosi beöntésnél a gravitációt használjuk, míg a baszti esetében a szívó hatást.

A „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvemben részletesen leírtam a naulít, vagyis a hasizmok forgatását, ezért ezt itt most nem fogom megismételni. Ha járatosak vagyunk a naulíban, akkor képesek leszünk felszívni a vizet a végbélnyíláson keresztül, onnan a vastagbél leszálló ágába, majd a haránt szakaszba, végül pedig a felszálló ágba, egészen a nyombélig. Utána a naulí irányának megfordításával ki tudjuk hajtani a vizet."

Megjegyzés: Mindkét eljárásnál ügyeljünk arra, hogy forralt és testhőmérsékletre visszahűtött vizet használjunk a sterilitás érdekében. A beöntőcső vagy bambuszcső végét olívaolajjal vagy más növényi olajjal tudjuk síkosabbá tenni.

Nincsenek megjegyzések: