"A kozmosz egyik alaptörvénye az „Amint fent, úgy lent”, melynek első megfogalmazása Hermész Triszmegisztosz Smaragdtábláján található (2. vers). Később ezt kiegészítették még egy állítással: „Amint bent, úgy kint.” Más szavakkal, ugyanazok a struktúrák, melyek a makrokozmoszt, vagyis a külvilágot alkotják, megismétlődnek a mikrokozmoszban, vagyis a bensőnkben, és fordítva. Az a tűz, amit a Napban vagy a Föld belsejében találunk, illetve az összes többi megjelenési formájában tapasztalunk magunk körül, az emberi szervezetben is ott rejtőzik. A tűz (agni) alsóbb megnyilvánulása a metabolikus vagy emésztési tűz, míg a magasabb megnyilvánulása az értelem, vagy megkülönböztető képesség tüze (Hatha-tatva Kaumudí, 36.55). Ahhoz hasonlóan, ahogy az ételt megfőzzük a tűzün ahhoz, hogy fogyasztásra alkalmassá váljon, a testünk is az emésztési tűz segítségével bontja le az ételt az összetevőire ahhoz, hogy fel tudja használni. Amikor az emberiség képessé vált a tűz uralására, számos étel, melyek előzőleg emészthetetlenek voltak, alapvető táplálékká vált. Ez annak volt köszönhető, hogy képessé váltunk több külső tűz hozzáadására az olyan ételekhez, amelyekhez a saját emésztési tüzünk nem volt elég erős. Alapvetően úgy határozhatjuk meg, hogy egy ételt meg kell-e főzni, vagy nyersen is fogyasztható, hogy felmérjük a benne található tűz mennyiségét. Ezt az étel színe alapján állapíthatjuk meg. Ha erős színe van, például a pritamin paprikának, a salátának, vagy számos gyümölcsnek, azt nyersen is meg lehet enni. Ha nagyon sápadt, mint a burgonya vagy a gabonafélék, akkor általában szükség van arra, hogy tüzet adjunk hozzá főzés formájában ahhoz, hogy emészthetővé váljon.
Megjegyzés:
Én ezt az elvet nem tartom túlzottan alkalmazhatónak, mert például
a fehérretek kiválóan emészthető nyersen, ellentétben mondjuk a
vörös húsokkal, melyek bár élénk színűek, mégis meg kell
főzni őket, hogy fogyaszthatóvá tegyük. Az étel nyersen történő
emészthetőségét inkább ételkategóriák szerint határoznám
meg: a gyümölcsök és a zöldségek többsége nyersen emészthető,
az olajos magvak szintén, de a gabonafélék és egyéb magvak már
igényelhetik a hőkezelést. Ugyanakkor szinte mindegyik csíra
nyersen fogyasztható, de például a hüvelyesek leginkább főve,
előáztatással fogyaszthatók, színtől függetlenül. Az állati
fehérjék többsége hőkezeléssel fogyasztható, bár a
tejtermékek esetében egyéb eljárásokat is szoktak alkalmazni.
Ugyanakkor a hőkezelés fajtája sem mindegy az emészthetőség
szempontjából. A főzés vagy párolás tűnik a legalkalmasabbnak
az emészthetőség elősegítésére, míg a sült, grillezett, és
főleg az olajban sült ételek általában nehezebben emészthetők.
A
főzés szanszkrit szótöve a tap,
melyből a tapasz
kifejezés is származik, ami fontos szerephez jut a jógában. Nem
csak az ételt főzzük meg azért, hogy meg tudjuk enni, hanem a
lelki gyakorlók saját magukat is melegítik és megfőzik, amíg
teljesen el nem készülnek. A jógában e tekintetben egy
agyagedényhez hasonlítjuk a testet, mely ha nincs teljesen
kiégetve, feloldódik, ha vízbe áztatjuk. Hasonlóképpen
olvasztják meg az ércet is, hogy elválasszák a tiszta
fémtartalmát az egyéb anyagoktól, így a tapasz
folyamata is megéget bennünket és kiégeti a szennyeződéseket. A
tapasz az a lelkesedés, melyet a gyakorlásunk során kifejtünk, és
amely lézer gyanánt átégeti az utunkba kerülő akadályokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése