A buddhászana hatásai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A buddhászana egy mély csípőnyitó póz. A lábunkat elsősorban a karjaink segítségével juttatjuk a kívánt pozícióba, majd ellazítjuk a csípő körüli izmokat (combközelítő, combhajlító izmok és farizmok. A térd derékszögű hajlításának fenntartásához elég némi izomtónus a combhajlítókban és a négyfejű combizomban. A gerincfeszítő izmokat annyira tartsuk aktívan, hogy ellen tudjunk állni a láb előrehúzó hatásának, és egyenesen tudjuk tartani a gerincet és a nyakunkat. A bal karral némileg rá tudunk nehezedni a jobb bokánkra, de azt sem kell erőteljesen lehúzni. Lazítsuk el a vállövet, nyissuk a mellkast, húzzuk hátra a vállainkat és emeljük fel a fejünket.

Rávezető változatok

A buddhászana végrehajtásához szükségünk lesz az összes ékapáda-sírsászanán alapuló póz megfelelő elsajátításához az első három sorozatból: szuptakúrmászana, ékpáda-sírsászana, dvipada-sírsászana, jóganidrászana, kasjapászana és dúrvászana. Ha megfelelő jártasságot szereztünk ezekben a pózokban, akkor elkezdhetjük annak gyakorlását, hogy a lábszárunkat mélyebbre húzzuk a hátunk mentén, akár egy öv segítségével eleinte. Semmiképpen ne erőltessük a térdünket a póz gyakorlása közben, valamint arra is vigyázzunk, hogy a gerincre nehezedő nyomás ne legyen nagyobb annál, amit a gerincfeszítő izmokkal ki tudunk egyenlíteni. Helyette nyújtsuk a csípő körüli izmokat, és így könnyedebben be tudjuk húzni a lábunkat a gerinc mögé. A póz végrehajtását a combcsont hossza és a combnyak formája, valamint a csípővápa alakja és elhelyezkedése is befolyásolhatja. Egyes embereknél a combcsont hamarabb nekiütközik a medencecsontnak, minthogy a lábszárat le tudnák húzni a lapockákig. Ilyenkor nem szabad erőltetni a póz végrehajtását, mert a csípőízület komoly sérüléseihez vezethet.

Haladó változat

A póz haladó változatában mindkét lábunkat egyszerre húzzuk be az átellenes hónaljak alá, és így a lábszárakat a gerinc mögött keresztezzük. Ezt a pózt DiMario-csomónak nevezik, és az Ashtanga-sorozatokban nem szerepel, csak a hajlékony akrobatikában gyakorolják. A DiMario-csomót leginkább hanyatt fekvésben érdemes gyakorolni, mivel az ülőcsontokon egyensúlyozva még nehezebben tudunk megmaradni benne, mint a dvipada-sírsászanában.

Egészségügyi hatások

Helyreállítja a nemzőszervek hormonális egyensúlyát

Elősegíti az idegrendszer harmonizálását

Oldja a múlt életekből származó karmikus kötöttségeket

Kedvező hatással van légúti allergiák, asztma, cukorbetegség, fejfájás, migrén és menopauzális tünetek esetén

Kedvező hatással van a visszerekre, mivel erősen elszorítja a vérkeringést a lábunkban

Elősegíti az ingerültség és aggodalmaskodás kezelését

Növeli a csípő és a láb ízületeinek hajlékonyságát

Erősíti és mobilizálja a gerincet

Növeli a vér hemoglobin-szintjét

Vérszegénység és remegő végtagos esetén is hasznos

Elősegíti a méreganyagoktól való megszabadulást

Javítja a légzést és az emésztést

Ellenjavallatok: Ülőideg-gyulladás, isiász, csípőproblémák, alhasi vagy lágyéksérv, gerincsérv, a gerincfeszítő vagy a combhajlító izmok gyulladása, térdproblémák, magas vérnyomás, terhesség, menstruáció.