Mi is igyekeztünk. Dávid most versenyzett először 20 kg-s biathlonban, ami ritkán szokott lenni versenyeken, általában 16 vagy 24 kg-val lehet indulni. Szépen végigdolgozta a tíz percet, 106-ot lökött. Majd szakításban is csinált 137-et 8 perc alatt, ami szintén eddigi legjobb eredménye. Én jóval gyengébben teljesítettem, mint a VB-n, 68 lökés után már le kellett tennem, mert elfogyott az erőm. A szakításra viszont sikerült rálazulnom, nem remegett a lábam közben és nem idegeskedtem, így 124-et sikerült szakítanom 24 kg-val, ami eddigi legjobb eredményem versenyen.
Össz pontszámban nem sokkal maradtam le a torinói eredményem mögött, mint ahogy Sanyi sem. Ő viszont még kettőt javított a lökés-eredményén, így 90 lökéssel zárta a tíz percet. Szakításban 144 ment neki, itt is végigdolgozta a tíz percet. Dávid és én elsők lettünk, mert nem volt más a súlycsoportunkban, és Sanyi is első lett, mögötte egy szerb srác végzett.
A csapatversenyen Emesével és Majorosi-Lázár Anitával kiegészülve alkottuk a Monster Bell csapatát. Mindegyik csapat öt fős volt, a lányok 12 kg-val szakítottak 3 percet kézcsere nélkül, majd a fiúk 3-3 percet löktek 2x20 kg-val. Mi 313 ponttal zártunk az ötödik helyen, egy ponttal lemaradva a negyedik helyezettek előtt. Hét csapatból ötödikek lettünk. Első a Barcsik család csapata lett Ivannal megerősítve, ők zöld szarvasagancsban löktek. A második egy nemzetközi csapat volt, míg a harmadik helyen a kecskeméti Avengers csapat előzött be bennünket mindegy 20 ponttal.
Jó hangulatú verseny volt, pörgős flightokkal, és remek eredményekkel. Ezzel zártuk is az idei versenyszezont, legalábbis ami a naptári évet illeti. Lesz még egy verseny két hét múlva Ljubljanában, és három hét múlva Kiskunhalason, de mi egyelőre végigcsinálunk egy hosszúciklus-edzéssorozatot, és felkészülünk a januári Cazma kupára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése