A legfontosabb különbség egy álom és egy cél között az, hogy az utóbbiért teszel is valamit, míg az előbbiről csak ábrándozol, és azt várod, hogy magától az öledbe pottyanjon. Nem fog. Semmit sem érhetsz el erőfeszítés nélkül. Számtalan akadály fog az utadba kerülni, de ezeket csak az veszi észre, aki halad, aki soha nem adja fel és aki azon töri a fejét, amint szembekerül egy akadállyal, hogy milyen módon tudja legyőzni. Aki megfutamodik, elbizonytalanodik, vagy elveszíti a hitét, a motivációját, arról már előre el lehet mondani, hogy semmit sem fog elérni az életében, amihez komoly munkát kell befektetni.
Kifogásokat gyártani a világ legkönnyebb dolga, de ez csak a gyenge emberek menedéke. A kifogás általában csak arra jó, hogy megnyugtasd önmagadat - nem vagy akkora lúzer. Ha eléggé sikerül megalapozni a kifogásodat, akkor máris kényelmesen belecsusszanhatsz az áldozat szerepébe, és a körülményeket vagy a körülötted lévő embereket okolhatod a sikertelenségedért. Ez kényelmes. Kényelmesebb, mint felismerni, hogy miért buktál el, és változtatni, újra nekifutni a dolognak. Ha elfogadod a kifogásokat, amiket az elméd eléd tár, bármilyen kis kényelmetlenség merül is fel, akkor már eleve megfosztod magadat a lehetőségtől, hogy elérd a céljaidat, mivel azok megvalósítása áldozatot és kényelmetlenséget követel.
Még az is megeshet, hogy mások is úgy tesznek, mintha komolyan vennék a kifogásaidat. De igazából ilyenkor csak azért bólogatnak, mert ők is lúzerek, és jobban érzik magukat, ha nincsenek egyedül. Vagy pedig a sikertelenséged okoz nekik örömöt, mert irigyek. De az is lehet, hogy csak egyszerűen tudomásul veszik, hogy nem volt elég hited és akaraterőd a célod eléréséhez, és feladtad. Még az is lehet, hogy csalódnak benned, de igazából ennek nincs jelentősége. A te boldogságodért csakis te felelsz. Más nem fog helyetted megküzdeni a céljaidért, áldozatot hozni azért, amit te fontosnak tartasz.
Motiválni sem fognak, mert ha nincs motivációd, akkor így jártál. Én nagyon sok mindenkit igyekeztem motiválni már az életemben azokra a dolgokra, melyeket én fontosnak tartottam. Van, amikor sikerült is, de rájöttem arra, hogy ha valakiben nincs ott mélyen a vágy a szívében, hogy küzdjön a végsőkig, arra fölösleges pazarolni az energiámat. Így leginkább a saját példámmal és erőfeszítésemmel tudok én is motiválni másokat, és ha igazából akarják azt, amiben segíteni tudok nekik, akkor tudok asszisztélni nekik a céljaik elérésében. De nem tudom senki más életét élni helyette, senki más helyében nem tudom megtenni azokat a felismeréseket, melyek elvezetik őt a magasabb tudatossághoz és a teljesebb emberi léthez, a boldogsághoz.
Ha valaki boldog, én tudok annak örülni, de ha valaki ragaszkodik a blodogtalansághoz, és az áldozat-szerephez, azon nem tudok segíteni. Mások kifogásait, panaszkodását és nyavalygását hallgatni igazából fölösleges időpazarlás. Márpedig az idő a legdrágább dolog. Ha nem tudod mások tökéletesítésére fordítani azt, akkor fordítsd a saját fejlődésedre, és emlékezz rá, hogy a világ a példádtól fog megváltozni, és nem a véleményedtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése