A második éjszaka csendesebben telt, mint az első, én legalábbis nem hallottam a peléket, bár mások azt mondták, hogy megint volt rajcsúr. Reggel elég későn kelt mindenki, engem már kivetett magából az ágy, és főztem egy teát, majd kiültem a keleti tornácra meditálni, napfürdőzni. Jólesett a félórás magányos semmittevés.
Lassan ébredezni kezdtek a többiek, és négyen elmentünk a forráshoz fürödni. Bár a víz hideg volt, mégis a hétvége egyik csúcsélménye volt, hogy lemoshattam magamról a kétnapos testszagot. Reggel ismét egy diáddal kezdtünk, már egészen stresszmentesen bele tudok ereszkedni, nem annyira hagyva, hogy a partnerem gondolatmenete beleszóljon az én látomás-folyamatomba. Most a testi kényelmetlenségek sem zavartak be annyira. A második gyakorlat páros lélekutazás volt. Egyikünk elbújt, a másik pedig megkereste. Bár voltak átfedések és hasonlóságok aközött, amit láttunk, de azért úgy érzem, hogy nem volt telitalálat. A páros lélekutazás végére nagy eső kerekedett, így nem tudtuk elkezdeni az előkészületeket a kunyhóhoz, hanem Oguz megcsinálta a fekete-fehér tisztítást.
Egy körbe álltunk az oltár körül, és a két kezünkbe fogtuk a két követ, amiket az első nap hoztunk az erdőből, és azóta magunknál tartottunk: a feketét a balba, a fehéret pedig a jobba. Érdekes módon én csütörtök óta pont fordítva tartottam őket. A kövek végig égtek, bizseregtek a tenyeremben. Oguz elkezdett dorombozni, majd torokhagnon énekelni és dobolni. Mi is adtunk ki hangokat, és behívtuk a szellemeket. Ennek a szertartásnak az a lényege, hogy a fekete (passzív) és a fehér (aktív) energiákat megtisztítsuk és összhangba hozzuk az energiarendszerünkben.
Amikor Oguz dobolni kezdett, én ismét Thoth-ot láttam egy nagy fehér palástban, majd ez a palást és kapucni beborított engem, és a kezeim, lábaim, arcom, testem világítani kezdtek a palást alatt. Az Akasha-könyv is megjelent a kezemben, és lenézhettem a lapokra, de nem jelent meg konkrét üzenet rajtuk, mert az csak akkor jelenik meg, ha valaki feltesz egy kérdést. A lapok teteje fehér fénnyel világított, az aljuk viszont fekete volt. Ide voltak írva a fekete mágiával, átkokkal kapcsolatos információk.
Ezután ismét megjelent Odin a Sleipniren, fehér nyolclábú lován, és egy újabb szimbólumot adott át nekem. A szimbólum olyan volt, mint az egyiptomi Ankh jel, felül egy fordított csepp, alatta egy függőleges szár, mely alul kiszélesedett egy háromszögbe, viszont két vízszintes vonal volt keresztbe, a felső hosszabb volt, mint az alsó, és a két vége felfelé kunkorodott. Belekerültem a jelbe, és Odin a múltkori “háború” jelet is kivetítette rám, mintha egy kapszulába zárt volna. A Tyr rúna arany színben jelent meg sötétkék háttér előtt, az Ankh pedig arany színben fehér háttér előtt. Azt mondta, hogy ez az élet és a halál rúnája, és egy kívánságteljesítő szimbólum. Amikor szeretnénk, hogy egy kívánságunk teljesüljön, akkor valamit fel kell áldozni, el kell engedni, és az meg fog halni, hogy helyet csináljon annak, ami élni akar. A Szimbólum felső fele az Élet, az alsó pedig a Halál.
Közben Oguz változatos hangokat kiadva járt körbe a partekkel, ami egy ostorhoz hasonló, csörgős eszköz. Mi is hörögtünk, daloltunk közben rendesen. Amikor hozzám érkezett, jól megcsapkodott a partekkel, nekem pedig közben elállt a légzésem, mintegy tetszhalott állapotba dermedtem. A második körnél a dobbal járt körbe, ekkor pedig nagyon intenzíven transzlélegeztem, és úgy éreztem, hogy Oguz egyszerre van előttem és mögöttem, tőlem jobbra és balra. Megtisztult érzés kerített a hatalmába a végére, és ami még maradt bennünk, azt kilélegeztük az Ég felé. Az utazás végén Odin hívott, hogy üljek fel a háta mögé a lovára, és úgy repültünk az égen az Életfához, majd leereszkedtünk az Èlet Tava mellett, ahol a Nornák fonták a Sors fonalait. Elbúcsúztam az erőállatoktól, és a szellemi segítőktől.
Volt egy szünet, és utána előkészítettük a fát az esti tűzhöz. Megint eleredt az eső, így visszamentünk a szobába, és tartottunk egy megosztókört. Utána páros utazás következett, a párunk kérdésére utaztunk. A párom nem árulta el a kérdését, csak egy Igent vagy Nem-et kellett visszahoznom. Igen volt a válasz. Az én kédésem az volt: Hogyan fejlesztehem a gyógyító erőmet?
A gyakorló párom a medve-szellemét kérdezte meg, aki amúgy is a gyógyító minőséget képviseli. Négy választ kapott, illetve kaptam:
- Ne azért akarj gyógyítani, hogy még egy dolgot elmondhass magadról.
- Csak akkor gyógyíts, ha kérik, még akkor is, ha segítségre szorul az illető.
- Építsd be a medve-minőséget jobban az életedbe, jelenítsd meg az oltáradon és magadon is.
- Gyújts egy gyertyát minden nap a medvének fél évig, utána pedig csak akkor, ha szeretnéd hívni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése