vjászam kamala-patráksam pranémur dvidzsa-pungaváh
„Azok a kiváló brahminok leborultak, amint meglátták Vjászát, a Védák ismerőjét. Testének ragyogása egy fekete felhőével vetekedett, szemei pedig a lótusz-szirmokra hasonlítottak.”
pradaksiní-kritja gurum prándzsalih pársvagó ‘bhavat
„Vjászát látva, Szúta a földre vetette magát, mint egy bot. Szúta körüljárta tanítóját és megállt az oldala mellett, összetett tenyerekkel.”
Ezekben a versekben a szent életű guru előtti tisztelet szabályait látjuk megnyilvánulni. Az összegyűlt bölcsek egyaránt felálltak ülőhelyeikről, és a földre borulva köszöntötték Vjászát, akinek teste sötét színű volt, mint az esőfelhő, szemeit pedig a lótuszvirág szirmához hasonlítja a szerző. Vjászát a Védák ismerőjeként és szerkesztőjeként részesítették ekkora tiszteletben. Romaharsana Szúta szintén felállt, majd btként, arccal lefelé teljes hosszában kinyújtózva borult le Vjásza előtt. Az óramutató járásával megegyező irányban körbejárta, majd andzsalí-múdrába tett kezekkel megállt mellette. Ezek mind a tanító fogadásának alapvető szabályai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése