Tisztaság és szennyezettség

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"A Pasupata-szútrák által tárgyalt egyik nagyon fontos kérdés az, hogy ki rendelkezik képesítéssel (adhikára) a pasupata-jóga gyakorlásához. Bár Kaundinja megértése szerint csak a brahminok képesítettek, az Ísvara-gítá nem fogalmaz meg olyan feltételt, hogy a legmagasabb jóga gyakorlása csak a brahminok előtt áll nyitva, sőt arra emlékeztető kijelentés sincs, amint a Pasupata-szútrák hangsúlyoznak, hogy a gyakorló ne kerüljön kapcsolatba a szolgai osztály (súdrák) tagjaival vagy nőkkel. Kaundinja tisztában van azzal, hogy koldulás közben a pasupata zarándok fog találkozni súdrákkal és nőkkel, és lehet, hogy még beszélnie is kell velük. Ezért egy hamuban fürdésből és légzőgyakorlatokból (pránájáma) álló tisztító szertartást ír elő, amit a pasupata-jógínak végre kell hajtania, valahányszor vizeletet, ürüléket, egy súdrát vagy egy nőt lát. Ebből láthatjuk, hogy annak a befolyásnak ellenére, amit a későbbi tantrikus saivizmusra gyakoroltak, a Kaundinját követő pasupatáknak drasztikusan eltérő volt a hozzáállásuk a tisztasághoz és a szennyezettséghez, mint a későbbi tantrikus jógíknak. Kaundijna kommentárja úgyszintén következetesen nőellenes. A cölibátusról szóló elemzésében a nőket "méregnek" és "minden gonosz gyökerének" nevezi.

Az Ísvara-gítá azonban nem viszonyul ennyire ellenségesen a súdrákhoz és a nőkhöz. Bár a brahmin férfiak élethelyzetéből indul ki, mint ahogy korának legtöbb szövege, nem ért egyet Kaundinjával abban, hogy csak a brahmin férfiak érhetik el a felszabadulást a Sivával való egyesülés által. Ehelyett ebben az Ísvara-gítá a Bhagavad-gítá nyomdokait követi, amikor kijelenti, hogy isten kegyéből még az alacsony születésűek is egyesülhetnek Sivával. Az Ísvara-gítá 4. fejezetében az Úr Siva azt mondja:

"Az erényes brahminok, harcosok és kereskedők imádnak engem. Őket a boldogság állapotával és végső hajlékom elérésével jutalmazom. Még a szolgák és más alacsony születésűek is, akik tiltott foglalkozást űznek, idővel felszabadulnak és összekapcsolódnak vele, ha tele vannak odaadással."

Az Erő övei - gyakorlás

Az "Erő övei" a Munay-ki rítusok második beavatása. Ha sorrendben haladunk, akkor már megkaptuk az elsőt, a Gyógyítók rítusát, és az Erő öveit. Mindkét beavatással kapcsolatabna érdemes minél több időt fordítani a gyakorlásra, de legalább egy hónapot. Az alább javasolt gyakorlatokat egymás után is elvégezhetjük, de ha először csak az első rítusra szeretnénk koncentrálni, akkor végezzük egy hónapig az első gyakorlatot, és utána a másodikat. 

A Gyógyítók rítusa - gyakorlás

1. Nyissuk meg a szakrális teret. Ezt minden rítussal való munka vagy gyógyítás előtt ajánlott végrehajtani.

2. A tér megnyitása után maradhatunk ülve vagy le is fekhetünk. Használhatunk csörgőt vagy dobot, vagy le is játszhatunk iylen zenét. Hívjuk az Apukat, Pacsamamát és a Gyógyítók láncolatát. Első körben kérjünk gyógyítást és tanítást a gyógyítóktól. Én mindig fénylények köreként szoktam látni őket, melynek a közepén én vagyok, vagy én, és az, akit kezelek. De megtörténhet, hogy egy fénylény kilép a körből, és belép a testünkbe. Ekkor érezhetjük a személyes energiáját, minőségét. Ha a tenyereinket oda helyezzük, ahol a beteg energia pangását észleljük (akár a saját, akár másik személy testén), akkor a fény-gyógyító saját maga kezdi el a gyógyító munkát a mi tenyerünkőn keresztül. Ismerkedjünk meg minél jobban a gyógyító szellemekkel, és kérjük, hogy tanítsanak bennünket. Ennek sokféle személyes módja történhet meg. Egy idő múlva megtanuljuk megkülönböztetni a gyógyító szellemeket az alakjuk, szimbólumaik, minőségük és nevük alapján, és meg fogják mondani azt is, hogy melyik szellem miben tud segíteni. 

3. Hívjuk az Apukat is, és igyekezzünk kapcsolatot teremteni valamelyik hegy szellemével (ez lehet az Andok vagy a Himalája egyik hegycsúcsa, vagy bármelyik másik, akár hazai hegycsúcs is. Az Apuk, a hegyek szellemei maszkulin ménőséget képviselnek, és a tudás, a bölcsesség, az erkölcsi rend letéteményesei, őrzői és tanítói. Ha egy Apu megjelenik előttünk, akkor kérjük, hogy fogadjon a szolgálatába, és adjon feladatot, illetve kérdezzük meg, hogyan erősíthetjük a kapcsolatot vele. 

4. A Pacsamamával való kapcsolatot erősíthetjük az Erő öveinél közölt lélekutazás segítségével is, de az Erő öveivel történő munka (lásd lejjebb) szintén elősegíti a kapcsolatunk mélyülését a Földanyával, hiszen az Őselemek szellemei a Földanya méhében laknak.

Az Erő öveinek erősítése

1. Jelenítsük meg vizuálisan az egyes öveket az auránk körül, kezdve a feketével, majd a vörös, arany, ezüst és végül a fehér övet vizualizálva a megfelelő helyen.

2. Terjesszük ki az öveket egyenként. Ne feledjük, hogy az egyes övek arra szolgálnak, hogy a hozzájuk kapcsolódó hucsát (nehéz-kaotikus energiát) átalakítsák számivá (könnyű fény-energiává). Amikor vizualizáljuk az övet és a benne megjelenő képeket, először a saját mikrokozmoszunkon belül dolgozunk a kaotikus energia transzformációján, feldolgozva az elakadásokat, a tudatalattiban eltemetett traumákat, érzelmeket, fájdalmakat. Amikor elkezdjük kitágítani az övet, akkor ebbe az energiaáramlatba fokozatosan belekerül a közvetlen környezetünk, a családtagjaink, a hozzánk közelebb, majd távolabb álló ismerőseink, a városunk, hazánk, kontinensünk, és végül az egész Föld, majd a galaxis, az univerzum összes érző lénye. Ne feledjük, hogy az Alsó és Felső Világban harmónia uralkodik, a hucsa csak a Középső Világ felkavarodásából keletkezik. Ahogy a kör tágul, úgy ezeknek a lényeknek is békét és harmóniát kívánunk, gyógyítjuk őket. Végül az egyes övek kitágítása után mi is érezni foguk, ahogy az energiamezőnk megnyílik az Alsó és Felső Világ harmonikus minősége felé. Most kezdjük el fentről lefelé összehúzni az öveket, ismét a "legkényelmesebb" méretre hozva őket, hogy védjék az auránkat, a mikrokozmoszunkat. 

3. A harmadik lehetőség az övek erősítésére az, amikor a vizualizációt, illetve az övek kitágítását hangokkal kötjük össze, méghozzá hosszasan zengetett magánhangzókkal. A fekete övtől kezdve haladunk felfelé, egyre magasabb frekvenciájú és egyre nyitottabb réshangokat képezve:

Fekete öv - Úúúúúú

Vörös öv - Óóóóóóó

Arany öv - Ááááááá

Ezüst öv - Ééééééé

Fehér öv - Íííííííííííí

Az övek visszahúzásánál szintén rezgethetjük ezeket a hangokat az Í-től az Ú-ig. Kísérleterzzünk az egyes hangokkal, és érzékeljük, hogyan rezegtetik meg az energiamezőnk adott tartományát, ahol a hozzá kapcsolódó öv található!

Az Erő öveinek alkalmazása

Ahhoz, hogy az Erő övei rítust sikeresen át tudjuk adni másoknak (ezt önmagában is megtehetjük a védelem érdekében, nem kell mint a kilenc rítust feltétlenül egyben átadni), illetve gyógyítás során sikeresen tudjuk alkalmazni, először legalább egy hónapig fejlesztenünk kell a saját öveinket a beavatás után. Mások gyógyítása érdekében alkalmazhatjuk úgy is, hogy átadjuk nekik a rítust, ezzel aktiválva az öveket az ő energiamezejükben, illetve azáltal, hogy amikor ott ül/fekszik előttünk az illető (vagy esetleg haladóbb szinten már nincs is fizikailag jelen, csak a távolból kapcsolódunk rá), kiterjesztjük az öveinket az ő aurájára is, és ezáltal az ő energiamezejében is elindul a hucsa transzformációja, a blokkok, traumák, szennyezett energia oldása. Az öveket nem csak egyénekre (emberekre vagy állatokra), hanem közösségekre, épületekre, intézményekre, országokra stb. is ki lehet terjeszteni, hiszen a paqo mindenki jóléte érdekében dolgozik. Természetesen kezdeti szinten egyéneknél fogunk tudni érezhető hatást kifejteni, sok-sok gyakorlással.

Az ászanák felosztása és alkalmazása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"További instrukciók

Azok, akik az étkezésre, beszédre és a gyakorlás helyére vonatkozószabályok követésével gyakorolják a jógát, azonnali haszonra tehetnek szert. A megszámlálhatatlan jógászana között melyik a közepes, magasabb vagy alacsonyabb szintű? Melyiket gyakoroljuk először? Melyeket gyakorolhatják terhes nők? Összesen hányféle van? Ne ébresszenek kétséget bennünk ezek az érdekes és összezavaró kérdések! Álló, ülő, fekvő, nyújtott lábas, behajlított lábas, féloldalas, fordított és ugró pózok, ha ebből a nagy választékból a testalkatnak, életkornak és egészségi állapotnak megfelelően választunk, akkor az ászanák magasabb rendűnek és nagyon hasznosnak fognak bizonyulni.

(Megjegyzés: Krishnamacharya az ászanákat kezdő, középhaladó és haladó kategóriákra osztja. Például az Ashtanga vinyásza rendszerben a kezdő pózok az első sorozatban szerepelnek, a középhaladók a másodikban, míg a haladó pózok a 3-4-5-6. sorozatban. Az ászanákat a végrehajtásuk módja szerint is kategorizálhatjuk. Eszerint, legalábbis a modern megközelítésekben a következő kategóriák léteznek: 1) álló pózok; 2) egyensúlyozó pózok; 3) ülő pózok; 4) hanyatt fekvő pózok; 5) hason fekvő pózok; 6) nyújtott lábas pózok; 7) behajlított lábas pózok; 8) hátrahajlító pózok; 9) fordított pózok; 10) ugró vagy dinamikus pózok (vinyászák, pl. napüdvözlet). Mindegyik csoportba tartozó pózokat érdemes beépíteni a gyakorlásunkba. Az egyes kategóriákon belül a kezdő-közép-haladó felosztásokat mindig a gyakorló igényei, egészségi állapota szerint kell meghatározni és gyakoroltatni).

Az 5. hónap után a terhes nőknek nem szabad erőteljes hajlításokkal járó ászanákat végezni. Ha a háztartás szokásainak megfelelően gyakorolják a pránájámát, dzsapát és a dhjánát, akkor nem lesz semmilyen probléma. A szülés utáni 16. naptól a 21.-ig naponta egyszer gyakorolhatják az anulóma, vilóma, pratilóma és uddzsájí pránájámát kumbhaka nélkül. Szülés után 24-45 nappal a jógászanákat már korlátlanul gyakorolhatják."

(Megjegyzés: A modern felfogás szerint a terhesség első trimeszterében a legtöbbször teljesen mellőzik a gyakorlást, majd a középsőben újrakezdik, és a harmadik trimeszterben fokozatosan könnyítik, illetve elhagyják a megterhelő, valamint az erőteljes előre-, illetve hátrahajlításokkal és csavarásokkal járó pózokat. A pránájáma, dzsapa (mantrák recitálása) és a dhjána (meditáció) terén kevesebb megkötést kell alkalmazni, bár a bandhák és a kumbhakák gyakorlása a terhesség vége felé szintén elhagyandó. A szülés után két héttel a pránájáma végezhető könnyített formában, majd a harmadik-negyedik héten lehet fokozatosan elkezdeni a könnyebb ászanák gyakorlását. Az ugrálással vagy erős haspréseléssel járó gyakorlatokat csak több hónappal a szülést követően szokták elkezdeni, a test regenerációjának függvényében.)

Kérdések a Jógászanagaluval kapcsolatban

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Kérdések a Jógászanagaluval kapcsolatban

1. Mit jelent a jóga?

Akik hisznek benne, azok számára a válasz az, hogy ez egy testhelyzet és egy lelki gyakorlat, mely nyugalmat és örömöt eredményez, valamint lehetővé teszi a dzsívátmá (egyéni lélek) és a Paramátmá (Felsőlélek) egyesülését. Akik nem fogadják el a Paramátmát, de elfogadják a dzsívátmát, a dzsívátmá (lélek) és az elme egyesülésének értelmezik. Azok, akik nem fogadják el a személyes lélek filozófiáját, testi gyakorlásnak értelmezik, mely lehetővé teszi az indriják (érzékszervek) és a prána egyesülését.

2. Amantraka, szamantraka, van-e különbség a kettő között?

Az indiaiak mindkét típusú jóga-gyakorlást (mantrák nélkül és mantrákkal végzett jóga) tisztelettel tudják fogadni. A nemzet megszállása miatt azonban ez a hagyomány csak néhány családban maradt meg.

3. Hány éves kortól lehet elkezdeni a gyakorlást?

Abban a korban, amikor a gyermek magától tud ülni és enni, a gyakorlást meg lehet kezdeni.

4. Hányféle ászana létezik?

Az ászanák száma megegyezik az állatfajok számával ebben a világban (Megjegyzés: a Padma Purána szerint a világon összesen 8 millió 400 ezer életforma létezik).

5. Kell-e mindenkinek gyakorolnia az összes pózt?

A kérdés felmerülése természetes. Annak megfelelően kell gyakorolni, hogy a testünk szambhávával (veleszületett képességgel) vagy visajabhávával (annak hiányával) rendelkezik-e. Tanuljuk meg mindezt a tapasztaltaktól. Ezért egyes embereknek teljes jártasságot kell szerezniük a jóga művészetében.

(Megjegyzés: Krishnamacharya örömmel tanította a leghaladóbb ászanákat is a tanítványainak, de csak azoktól várta el a profizmust, akik veleszületett tehetséggel voltak megáldva az ászanák végzéséhez, mivel nem ez a jóga végső célja.)

6. Megtanulhatjuk-e és gyakorolhatjuk-e a jógát fotók és táblázatok alapján? Szükséges-e a guru tanítása vagy útmutatása?

A jógát, a zenét, az orvoslást és a táncot – mindezeket egy guru irányítása alatt kell megtanulni, máskülönben veszélyesek lehetnek.

7. Mennyi időt kell eltölteni a jógával?

Nem szükséges egy óránál többet gyakorolni. Egy órát reggel és egy órát este, étkezés előtt.

8. Miért nem mozgatjuk gyorsabban a végtagjainkat, mint a modern tornában, edzésben, sportokban?

Ha olyan gyorsan mozognánk, mint edzésen, az felborítaná a vérkeringés és a prána-váju egyensúlyát és szthúla kája (merev test) vagy vakra kája (torz test) kialakulásához vezetne a szamakája (kiegyensúlyozott test) helyett, de a végtagok is torzulhatnak.

10. Miért gyakoroljuk a jógát?

A jóga gyakorlása megszünteti az összes betegséget és elősegíti a mentális koncentráció kialakulását. Viszont szeretném még egyszer említeni, hogy a jógánga szádhana egyetlen feltétele az, hogy egy guru felügyelete alatt kell megtanulni.

Mindezt az információt az olyan szövegek alapján közöltük, mint a Patandzsala-darsana (Jóga-szútra), Jóga-jágjavalkja szamhitá, számos Upanisad, Gheranda szamhitá, Hatha-jóga Pradípiká, stb. Ahelyett, hogy azt hinnénk, a jóga csak az ászana-gyakorlásból áll, úgy kell értelmezni, hogy a többi ág (anga) gyakorlása az ászanákkal együtt alkotja a jógábhjászát – ez a legszebb kijelentés."

Az Erő övei - lélekutazás

Ennek a lélekutazásnak az a célja, hogy felkészítse a gyakorlót az Erő övei beavatásra, és elősegítse az egyes övek régióiban felhalmozódott hucsa (nehéz energia) eltávolítását, illetve átalakítását számivá (könyű energiává). Ez a gyakorlás utána az Erő öveivel való mindennapos munka alapját fogja képezni. 

1. Helyezkedj el ülve vagy fekve a lélekutazáshoz, és takard be a szemedet, ha zavar a fény. Kapcsold be a dobolás vagy csörgőzés felvételét, vagy saját magad játssz a hangszeren. Miközben lassan belekerülsz a révült állapotba, indulj el az Életfa felé. Az Életfánál az Erő öveihez fogsz kapcsolódni.

2. Amikor meglátod az Életfádat, akkor ülj le a tövében, és hangolódj rá az Életfa energiamezejére, a természetes környezetre és a saját jelenlétedre néhány mély levegővétellel (belégzés az orron keresztül és kilégzés a szájon keresztül). 

3, Képzeld el, hogy derékig belesüllyedsz a sötét, fekete földbe, és a kezeidet is belemártod! Kapcsolódj össze a föld elemmel és a Földanyával, Pacsamamával és hívd, hogy jelenjen meg előtted. Jegyezd meg, hogyan jelenik meg, hogy néz ki, mit csinál! Milyen üzenetet hoz neked a Földanya? Hogyan gyógyítja az életedet és a lelkedet? Most képzeld el, hogy egy magot ültetsz mélyen a földbe, a jövőbeni Éned magját. Mit látsz, amikor a fekete földet nézed?  

4. Képzeld el, hogy elered az eső! Érezd, ahogy a víz patakzik az arcodon, és egy tavacskába gyűlik körülötted, a napfonatod magasságáig! Merítsd bele a kezeidet a vízzel kevert talajba, és kapcsolódj a víz elemhez, valamint Mamakócsához, az Óceán-anyához! Hogyan jelenik meg előtted? Milyen üzenetet hoz? Nézd a vizet, amint vörössé válik, majd beleivódik a talajba, és táplálja a magot, amit elültettél? Mit látsz, amikor a Földanya ereiben áramló vörös vizet nézed?

5. Képzeld el azt, hogy kisüt a nap, és átmelegíti a bőrödet aranyló fényével! Most kapcsolódj össze a tűz elemmel és Intivel, a Nap-apával! Hogyan jelenik meg előtted? Milyen üzenetet hoz? Képzeld el, ahogy a magból kinő egy hajtás, és kibújuik a felszínre, hogy magába szívja a Nap éltető sugarait! Mit látsz, amikor az aranyló napfénybe nézel?

6. Képzeld el azt, hogy a nappalt lassan felváltja az éjszaka! Az ezüstösen csillogó holdfény tükröződését látod, akit az inkák Mamakillának neveztek! Hogyan jelenik meg előtted? Milyen üzenetet hoz? Most képzeld el, hogy a növényed meghozta termését, és magjait felkapja a szél, és szétszórja a világban a Hold védelmező ezüst sugarai alatt! Mit látsz, amikor az ezüst Holdat nézed?

7. Most kövesd a növényed magjait a szélben, amint egyre magasabbra emelkednek az égben, és egy havas hegycsúsra érkeznek! Kapcsolódj az ősi bölcsességhez, melyet ott találsz! Kapcsolódj a Szellem erejéhez és a mintent átölelő Nagy Szellemhez, Wakan Tankához, valamint az Ég-apához, akit az inkák Inti Taitának neveznek. Mit látsz, amikor a fehér hegycsúcsokat nézed, és az Apukhoz, a hegyek szellemeihez kapcsolódsz?

8. Amikor az utazásod végére értél, mondj köszönetet az Életfának és engedd útjára növényedet. Lassan visszatzérhetsz a fizikai testedbe és kinyithatod a szemeidet. Minden utazás végén lejegyezheted az üzeneteket, amiket kaptál, vagy a képeket, amiket megéltél. 

Az Ísvara-gítá és a Védánta

Újabb részlet az Ísvara-gítá előszavából:

"A pasupata-gyakorlat fősodratúvá válása

Bár a 11.67. versben az Ísvara-gítá pasupata-jógának nevezi a tanításait, az Ísvara-gítá számos állítása ellentmondani látszik a Pasupata-szútrák állításainak (kb 2. század) és Kaundinja ahhoz fűzött kommentárjának (kb 4. század). Például, az Ísvara-gítá követi a Bhagavad-gítát abban, hogy pozitív fényben tünteti fel a számkhja és a jóga tanításait. A 11. fejezetben az Ísvara-gítá majdnem Patandzsalí Jóga-szútrájával megegyező módon mutatja be a jóga nyolc ágát, nem említve a jamák és nijamák felsorolásában lévő jelentős különbségeket a Patandzsalí-jóga és a pasupata-jóga között. Ezzel szemben Kaundinja Pasupata-szútra-kommentárjában ismételten elutasítja és kritizálja Patandzsalí jógáját, azt állítva, hogy „hiányzik belőle a helyes tudás”, Patandzsalí követőit pedig „vadállatokként (pasu) írja le, akik még nem menekültek meg a születés és a halál körforgásából.

Az Ísvara-gítá másik zavart keltő jellemvonása lehet a védántából ismert fogalmak gyakori használata. Például sokszor megjelennek az olyan fontos védántista kifejezések, mint átman („önvaló”) és brahman („a Végső Valóság”). A Védánta filozófiai iskola az Upanisadok rendszerezett értelmezésére épül, valamint az Önvaló és a Végső Valóság közötti kapcsolat kutatására. De a Védánta különböző al-iskolái között nagy eltérés mutatkozik az értelmezésekben, bár ugyanarra fókuszálnak. A modern korban a Védánta leghíresebb al-iskolája, Sankara advaita (nonduális) védánta iskolája azt tanítja, hogy a Végső Igazság a brahman, mely túl van az isteneken, és teljesen mentes a tulajdonságoktól (nirguna). Bár az isten iránti odaadás járhat némi korlátozott haszonnal, Sankara szerint csakis a legmagasabb brahman ismerete vezet el a felszabaduláshoz. Viszont más védántisták, például Rámánudzsa és Sríkantha olyan teisták voltak, aki szerint az Upanisadoknak a brahmanra vonatkozó utalásai egy mindenható, személyes istenre utalnak. Rámánudzsa szerint a legvégső isten Visnu, míg Sríkantha, a saiva szerint Siva a legmagasabb. Az Ísvara-gítá és a Bhagavad-gítá is általában jobban illeszkedik a teisztikus interpretációba, mint Sankara isten nélküli pozíciójába, bár Sankara valójában írt egy kommentárt a Bhagavad-gítához. Vannak más elképzelések is az Ísvara-gítában, például a világ, mint isten játéka (lílá), melyek nem találhatóak meg a Pasupata-szútrákban, de hasonlítanak a későbbi teisztikus Védántához."

Az Erő övei

Az Erő övei egy védelmező rítus, melyet a kilenc Munay-ki beavatás másodikaként kapunk meg. Csumpi karpajnak is nevezik ezt a rítust, mivel az öt energia-övet csumpinak nevezik quechua nyelven. Alberto Villoldo a következőt mondja az Erő övei rítusról:

"Ezt a rítust Juan Victor Nuñez del Pradotól kaptam, egy barátomtól és kollégámtól, akinek apja a Q'ero nemzetség egyik felfedezője volt." A Q'erokat az inka kultúra hagyományőrzőinek tartják, mert a spanyol gyarmatosítás ideje alatt a törzs tagjai olyan magasra menekültek az Andokban, hogy a konkvisztádorok már nem eredtek a nyomukba. Így évszázadokon keresztül elszigetelve éltek az Andok magas régióiban és őrizték őseik tradícióit. 

Az Erő övei rítus során öt energia-övet szövünk bele a beavatandó fénylő energiamezejébe, mely védelmezi őt és a személyes erő forrásaként szolgál. Az energiaövek szűrőként szolgálnak, és a belül keletkező vagy kívülről behatoló zavaros, kaotikus energiákat (hucsa) átalakítják harmonikus energiává (számivá) az öt őselem istenségeihez való kapcsolódás által. Az energias mindig visszakerül a körforgásba, és zavart vagy betegséget csak akkor okoz, ha kaotikus formájában elakad vagy pang az energiarendszerünkben. 

Az öt őselem

Az andoki hagyományban az öt őselem a Föld (allpa), Levegő (wayra), Tűz (nina), Víz (unu) és a Szellem (nuna - máshol Éter). Az alábbiakban Alberto Villoldo rendszerét követem, ahogy a Munay-kiban átadjuk, bár van egy eltérés az egyéb forrásokhoz képest. A legtöbb Q'ero vagy paqo hagyományban a legalsó övet, a fekete övet a víz elemhez kapcsolják, a másodikat, a vöröset pedig a föld elemhez. Villoldo megcseréli a kettőt, ami a hindu csakra-tannal és a logikával nagyobb összhangban van, mindenkire rábízom, hogy döntse el, vagy érezze meg, melyiket fogja használni. A csumpik, vagyis az övek eredendően nem részei a fénylő energiamezőnek, csak a beavatás után. A csumpik "szemei", a nawik azonban mindenki energiarendszerében ott vannak. Ezek megfeletethetőek a jóga-hagyomány hét fő csakrájának, bár a gyökér- és szakrális csakrát a legtöbb q'ero egyben kezeli, illetve a köldök és napfonat is egy csakra-helyként felváltva bukkan fel. Puma Fredy úgy tanította, hogy négy templomot vagy gömböt kell elképzelni, az első a gáttól a köldökig, a második a köldöktől a rekeszizomig, a harmadik a rekesztől a kulcscsontig, a negyedik a torok tövétől a harmadik szemig tart. Az alábbi felsorolás ötödik öve már a harmadik szem és a koronacsakra egybefüggő régiója lenne. A "Gyógyítók rítusa" című bejegyzésemben közöltem egy képet a csumpikról és a nawikról. 

1. A fekete öv a jana csumpi, a Föld elemmel és Pacsamamával, a Földanyával van összekapcsolva. Az öv szeme a siki nawi, ami a gerinc alsó végén, vagy a gáton helyezkedik el. 

2. A vörös öv, a puka csumpi a víz elemhez és a tenger istennőjéhez, Mamakocsához kapcoslódik. Az öv szeme a qosqo nawi, mely a köldökön van. Ez egy kiemelt energiaközpont, a "spirituális gyomrunk", mely a nehéz energiát képes megemészteni és fénnyé alakítani. 

3. Az arany öv a qori csumpi, a tűz elemhez és a Naphoz, valamint a Nap-apához, Intihez kapcsol. Az öv szeme a szívközpont, a sonqo nawi.

4. Az ezüst öv, a qolqe csumpi a levegő elemhez és a Szélanyához, Mama Wirához kapcsol, valamint a Holdhoz és a Hold Nagyanyához, Mamakillához, a csillagokhoz, csillagképekhez és különösen a Fiastyúkhoz (Plejádokhoz). Az öv szeme a torokcsakra, a kunka nawi.

5. A fehér öv a Szellem elemmel kapcsol össze, és az itt uralkodó istenség a Nagy Szellem (Wakan Tanka), vagy Ég-apa (Inti Taita). 

Megjegyzendő, hogy a Wakan Tanka név a sziú (lakota) indiánoktól származik, az Andokban ismeretlen. Az alábbiakban összehasonlításképpen közlöm Joan Parisi Wilcox leírását a poqpo-ról, vagyis a fénylő energiamező anatómiájáról "Masters of the Living Energy" című könyvéből. 

"Bár a qosqo az elsődleges energiaközpont, csupán egyike a négy fő és három alközpontnak a poqpo-n (fénylő energiatest, vagyis aura) belül. Ez a hét energiaközponta keleti csakra-rendszerhez hasonló rendszert alkot. A négy elsődleges energiaközpontot csumpinak nevezik quechua nyelven, ami övet jelent. Ezek az energia-övek a test körül helyezkednek el, és mindegyiknek van egy nyílása, vagy "szeme", amit nawinak neveznek. Mindegyik csumpihoz tartozik egy szín és egy elem is. 

A jana csumpi, vagyis fekete öv a gerinc tövénél helyezkedik el, és körülveszi a csípőt, valamint a lábak között is húzódik, egy "fekete nadrágot" formázva, ahogy Juan nevezi. Ha őszinték akarunk lenni, inkább egy fekete pelenkára hasonlít. A "szeme", vagyis az energia ki- és beáramlásának középpontja a siki nawi. Ehhez az övhöz a víz elem kapcsolódik és a Fekete Fény, mely az andoki hagyomány legerősebb energiája. 

A következő a puka csumpi, a vörös öv, mely a has szintjén csavarodik körbe a test körül, azon a területen, amit a keleti csakra-rendszerben a szakrális és napfonati csakrához kapcsolnak. Ennek a szeme a qosqo nawi, mely általában közvetlenül a köldök alatt található. A vörös öv az elsődleges energiaközpontunk, és a Földhöz (Pacsamamához) kapcsolódik, és egyes gyakorlók számára az "Anya véréhez".

Tovább haladva felfelé a test mentén a szívközponthoz érkezünk, mely a qori csumpi, vagyis az arany öv. Ennek az övnek a szemét sonqo nawinak nevezik, ami szó szerint a "szív szemét" jelenti. Ez az arany öv a szeretettel, empátiával és a finomabb érzelmekkel áll kapcsolatban. A Nappal és a tűz elemmel áll kapcsolatban. 

Végül a következő a torok-központ, a qolqe csumpi, vagyis az ezüst öv. Ennek a szemét kunka nawinak nevezik. Az ezüst övhöz kapcsolódó elsődleges tulajdonságok a kreativitás és a kommunikáció, eleme a szél, és a természetes világhoz a Holdon keresztül kapcsolódik.

Míg ez a négy öv - a fekete, vörös, arany és azüst öv - a test fő energiaközpontjai, van három másik pont, melyeket másodlagos energiaközpontoknak tekintenek - a két fizikai szem és az a terület, melyet a metafizikában "harmadik szemnek" neveznek. Ez a homlok közepén lévő pont a szemöldökök fölött. E hetedik központnak a "szemét" qanchis nawinak nevezik. A két fizikai szem és a harmadik szem együttesen alkotják az ötödik övet, mely a homlok és a fej körül húzódik. Ezt az ötödik övet kulli csumpinak, vagyis lila övnek nevezik."

Az Erő öveivel kapcsolatos két további bejegyzésem linkjeit is bemásolom ide:

Az Erő övei - lélekutazás

Az Erő övei - gyakorlás

A pasupata-jóga három fogadalma

Újabb részlet az Ísvara-gítá előszavából:

"A Pasupata-szútrák és kommentárjaik azt tanítják, hogy a jóga gyakorlója (szádhaka) egy három lépésből álló fogadalmat vesz. Az első szinten, a pasupatának egy Siva-templomban vagy amellett kell élnie, a pasupata aszkéta jeleit kell viselnie, például hamuval kell bekennie a testét, és Sivát kell imádnia dallal, tánccal, nevetéssel és mantrák recitálásával. A beavatott a Patandzsalí Jóga-szútrájában felsorolt erkölcsi szabályok sorát is követni kezdni, beleértve az erőszakmentességet (ahimszá), cölibátust (brahmacsarja) és igazmondást (szatja). (Kaundinja a Pauspata-szútrákhoz fűzött kommentárjában tíz jamát és tíz nijamát sorol fel. A tíz jama (tilalom): ahimszá (erőszakmentesség), brahmacsarja (cölibátus), szatja (igazmondás), aszamvjavahára (a kereskedés kerülése), asztéja (lopás kerülése), akródha (netesség a dühtől), guru susrúsá (engedelmesség a gurunak), saucsa (tisztaság), áhára-lághava (mértékletesség az evésben) és apramáda (tudatosság).)

A táncoló és éneklő jógik gondolata szembemegy a jógikról alkotott hétköznapi sztereotípiával, melyben a jógi magányos, egy helyben van és csakis a belső kontemplációval foglalkozik. Ezen felül, ezek nem csupán az odaadás spontán kifejeződései vagy népi szájhagyományok voltak. Kaundinja azt mondja, hogy a pasupata jógí éneklésének „összhangban kell lennie a gandharva-sásztrával), a táncának pedig a „nátja-sásztrával”, feltételezhetően Bharata klasszikus munkájára utalva. Bár ezek a bekezdések arra késztethetnek, hogy módosítsuk a jógi helyes viselkedésével kapcsolatos elképzeléseinket, végső soron nem is annyira meglepő, ha a középkori jógik gyakorlataiban a tánc is szerepelt, mint a Sivával való egyesülés útja. Sivát Natarádzsaként („a Tánc uraként”) ismerik. Ez az a forma, mely az Ísvara-gítá csúcspontját jelentő ötödik fejezetében is megjelenik, amikor Siva bemutatja csodás táncát a Badaríkásrama ege fölött, ahol a jógík összegyűltek.

A pasupata-fogadalom második szintje a három közül több figyelmet kapott, mint szinte a pasupata ösvény minden más aspektusa, mivel magában foglalja a megszokott társadalmi normák meghaladását, ami valamelyest emlékeztet az ókori görög cinikusok szégyentelenség-gyakorlatára. Ezen a szinten a gyakorló elutasítja a pasupata aszkéta jeleit (linga), és a nyilvánosság előtt horkol, remeg, szökdécsel, obszcén jeleket mutat fiatal nőknek, és úgy dadog, mintha részeg vagy elmebeteg lenne. E gyakorlással az a célja, hogy megtisztítsa magát mások szidalmainak elfogadásával. Mindezek a viselkedési formák csupán színleltek, mivel nem adta fel az előzetesen tett cölibátus (brahmacsarja) vagy a tudatosság (apramáda) fogadalmait. Ehelyett egy másfajta lelki gyakorlatot végez, amit a saiva aszkéták manapság ritkán gyakorolnak. Mivel a legerősebb emberi motivációk egyike az, hogy dicséretet kapjunk és elkerüljük a szidást, amikor megtanulja „megvetni a dicséretet, mint a mérget”, és élvezni a sértegetés elfogadását, a pasupata aszkéta még egy köteléket elvág, mely megköti az első négy életrendben élő hindukat. Ezek a gyakorlatok hírhedtté tették a pasupatákat a többi szekta és filozófiai hagyomány követői között. Az indiai filozófiáról és vallásról szóló modern művekben még mindig a legtöbbször emiatt vannak megemlítve, mintsem szigorú erkölcsi előírásaik vagy a Sivával való egyesülés teológiája miatt. A pasupata-fogadalom harmadik, egyben végső szintjén a gyakorló kivonul a társadalomból és egy üres házba vagy barlangba költözik. Ezután, hat hónapnyi megszakítatlan meditációt követve az Óm szótagon, és a Sivával való eggyé válás megélése után, egy halottégetőbe költözik. Ott eléri a teljes egyesülést Sivával, és gyökerestül vágja el a karmáját. Siva kegyéből eléri a szenvedés végét és az örök szabadságot."

A Földanya szimbóluma

Újabb szimbólumot kaptam Odintól az egyik gyógyítás közben. A vendégnek, aki nálam volt, olyan problémája volt, hogy el volt zárva az érzelmeitől, a szexuális energiájától, az Alsó Világbeli ösztön-énjétől és a Földanya tápláló, megtartó szeretetétől. Ez sok nőre jellemző mostanában, de férfiakra is sok tekintetben, hiszen a férfi és női őserő kéz a kézben járnak egymással mindenkinek a lelkében. Aki nem kapta meg az anyai szeretetet és törődést, abból nehezen válik férfi, mivel az anya az, aki először férfivá avatja a fiát, az apa a második, és végül a párja a harmadik, a gyerekei pedig apává avatják. Tehát sokan vagyunk úgy, hogy nem tudunk kapcsolódni az érzelmeinkhez, nincs kapcsolatunk az Alsó Világbeli énünkkel, az árnyékainkkal. Mindezeket a méh- vagy anyasebeket a Földanyával való kapcsolat tudja meggyógyítani. 

Régóta nem kaptam már újabb szimbólumot Odintól, mert sok minden zajlott az életemben mostanában, és az eddigi harmincnégy szimbólumot sem használom olyan intenzíven, mint amennyire szeretném. Ez alkalommal azonban a farkasuom felültetett a hátamra engem és a vengédemet is, akit kezeltem, és elindultunk a szivárványhídon a Valhalla felé. Útközben sokféle állatpárral találkozunk, mintha Noé bárkáján mentünk volna végig (bár ez a monda más kultúrákban is előfordul), és végül Thor két kecskéjével, Freyja két macskájával, majd Odin lovával, két farkasával és két hollójával is találkoztunk. 

Amikor odaértünk Odin elé, akkor egy vörös rúna-követ nyújtott felém, melybe fehér vonalakkal volt belevésve a fenti szimbólum, a Földanya szimbóluma. Hét, egymásba ágyazott csepp alakú vonal, csúcsával felfelé, mintha egy félbevágott hagyma lenne. Utána Odin a hasamra rajzolta a szimbólumot, a csúcsa a köldökömet érintette, az alja pedig a szeméremdombomnál kezdődött. Majd a vendégemnek is a hasára rajzolta, és közölte, hogy ez a rúna gyógyítja a méh sebeit, és helyreállítja kapcsolatunkat a Földanyával. Megköszönve a szimbólumokat, elindultunk visszafelé az Életfához. 

Nemrégiben kaptam meg Orsival együtt a Munay-ki 13. rítusát, ami szintén egy anyaméh-rítus, és elsősorban nők számára fontos, de férfiak is megkaphatják, ha szeretnék gyógyítani az édesanyjukat, női felmenőiket vagy más nőket, illetve a saját női energiájukkal szeretnének mélyebb kapcsolatot kialakítani. Ez a szimbólum szépen rezonált erre a Munay-ki rítusra is. A Földanya-szimbólum námileg azonos minőséget képvisel a kettővel ezelőtti anyaméh-szimbólumhoz, mégis más, mélyebb, globálisabb a jelentősége és a rezgése. 

A Földanya archetípusát Moder Jörd-nek nevezik óészaki nyelven, és Odin egyik párja, egy óriás, Thor anyja. Ezért volt Thor méltó ellenfele az óriásoknak, mivel voltaképpen az ő nemzetségükből származott. 

Bár egyes források az Ász istenekhez sorolják, eredetileg valószínűleg az óriások leszármazottja lehetett. A próza Edda szerint Jörd apja Annar, anyja pedig az Éjszaka istennője volt, nagyapja Narfi. Féltestvéreit Audnak és Nappalnak hívták.

A jógángák végzése

 

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Visaja-bhavané

Milyennek kell lennie az elmeállapotnak a jógánga gyakorlása közben? Ezt a vinyásza határozza meg. Lehet, hogy valakinek van elegendő vagyona, aranya, és anyagi értékei, de ha a pránaváju nem tud szabadon áramlani a testükben, akkor nem lesznek boldogok. Az, aki nem gyakorolja a jógángát, egy galiga (24 perc) alatt kb 360-szor lélegeznek be és ki. Egy nappal és éjszaka 60 galigából áll, ezért egy nap alatt 60x360, vagyis 21600 be- és kilégzést végeznek el. Ez a szám az egészséges emberekre érvényes. Ha valaki beteg, akkor a szám lehet magasabb, vagy alacsonyabb. Gyerekek, terhes nők, részegek és bűnözők légzésének gyakorisága ettől teljesen eltérhet. Összességében nem haladhatja meg a 21600-at. Ha meghaladja, akkor a túl korai halál garantált. Akik viszont gyakorolják a jógángát, a vinyásza és pránájáma ereje által képesek jelentősen lecsökkenteni ezt a légzésszámot.

Miközben tisztelettel gyakoroljuk a jógát, a lényünket felajánlhatjuk Istennek a kilégzés és a belégzés közben, elképzelve, ahogy Isten belép a szívünkbe. A kumbhaka közben gyakorolhatjuk a dháranát és a dhjánát. Az ilyen gyakorlás fejleszti az elme koncentrációját és erősíti a belső csendet és nyugalmat. Megszünteti az izgatottságot és a nyugtalanságot. Ez könnyű a szamakája személyiségű emberek számára, de lehetetlen a visamakája testalkatúak számára.

Álljunk szamakája-szthitibe (szamaszthitibe), hívjuk meg az ísta-dévatát (imádott isteni formát) a szívünkbe, és imádkozzunk hozzá. Ezt egyes emberek '”hrid-jagjának” (a szív áldozata vagy áldozat a szívben) nevezik. Csakis állva végezzük.

A pránájámát, dhjánát és dzsapát is végezzük szamakája-szthitiben, de ülve. A pránájáma-gyakorlatokat mindig ülve kell végezni. A báhjárádhanát (imádkozás Istenhez vagy Isten dicsőítése) ülve vagy állva is lehet végezni.

Az ember pránaváju-mozgásainak napi számai Srí Sajana Mádhava Szarvadarsana gyűjteményének Patandzsala-dasrsana részéből származik.

A pránájáma és jóga alatt érzett tiszteletet és elmélyülést a Srí Visnu-szahaszranáma alábbi verse (91) tárgyalja:

bhara-bhrit kathitó jógí jógísah szarva káma-dah
ásrama sramanah ksamah szuparnó váju-váhanah

(bhara-bhrit – aki a vállán viszi a súlyt; kathitah – akit a Védák dicsőítenek; jógí – a) aki természetfeletti erőkkel rendelkezik; b) akit a jóga által lehet megvalósítani; c) aki által minden összekapcsolódik; d) aki teljes mértékben uralja magát; e) aki beteljesíti a hívei vágyát; jógísah – a legkiválóbb jógi, a jógik ura; szarva-káma-dah – aki minden vágyat beteljesít; ásramah – aki a keresők menedéke; sramanah – aki lehetővé teszi a jóga beteljesítését a következő életben; ksamah – aki túléli az univerzum pusztulását; szuparnah – aki átviszi a jógit a szamszára óceánján; váju-váhanah – aki a szelet mozgatja az élet fenntartása érdekében.)

A jógángák gyakorlása közben, a szamakája vagy visamakája állapotának megfelelően kell gyakorolni a brimhana-krijá, langhana-krijá vagy szamakrijá vinyászát. A szamakrijá az egyforma arányú belégzésre és kilégzésre vonatkozik."

A testalkat szerinti gyakorlás

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Szamakája (a testalkatból eredő megfontolások)

Ez a nyolcfokú jóga-gyakorlás fontos jellemzője. A mi földünkön, Bharata földjén háromféle ember él: a szthúla, krusa és a vakra. A szthúla a túlsúlyos típus, a krusa a sovány és nyúlánk, a vakra pedig a görbe, hajlott. A hajlott test abnormális állapot, betegség. A túlsúlyos testalkatúak hajlamosak a rövid és felszínes légzésre. Bár a sovány alkatúak képesek mélyen lélegezni, hamar elfáradhatnak. A görbéknek nehezen megy a végtagok nyújtása. A hajlítás és nyújtás nélkül ennél a testalkatnál nem biztosítható a megfelelő vér- és oxigénkeringés. Ez a túlsúlyosakra és a vékonyakra is érvényes. A jóga gyakorlása a mély légzés különböző változataival, a langhana-krijával és a brahmana-krijával megszüntetheti ezeket a torzulásokat, erőt és szépséget adhat.

Mostanában olyan embereket látunk, akik rendkívüli túlsúllyal és szívproblémával is rendelkeznek. Olyan embereket is látunk, akik alultápláltak, és ezért vékonyak. Egyeseknek nehéz élet jutott osztályrészül, és az utcákon nőttek fel gyerekkoruktól, és megnyomorodtak. Ennek fő okai a túlzott evés, a sok száraz étel evése és más egészségtelen szokások.

A jógángák gyakorlása a megfelelő vinyászával mindhárom típusú test-torzulást megszünteti és normalizálja. A szamakája nagyon fontos a jógánga gyakorlói számára, ahogy a Bhagavad-gítá (6.13) is kijelenti: „szamam kája-siro-grívam” („amikor a törzs, a nyak és a fej egy vonalban vannak”). Minden gyakorlás után szamaszthitiben kell állnunk és össze kell tennünk a kezünket a mellkas előtt, az ísta-dévatánkhoz (választott istenségünkhöz) imádkozva. Tekintsük át ezt az illusztrációt! A szamaszthiti pozíció, melyben a szamakája gesztust végezzük, boldogságot eredményez. Egyes emberek nagyon hamar jártassá válnak bizonyos jógánga ászanákban, míg mások számára tovább tart. Ne keseredjünk el! Tanulmányozzuk Patandzsalí Jóga-szútráját (1.14):

sza tu dírgha-kála nairantarja-szatkárászévitó dridha-bhúmih

„Csak azután szilárdulunk meg a gyakorlásban, hogy hosszú ideig, megszakítás nélkül, és odaadással végezzük.”

Ha helytelenül használjuk az izmokat, akkor a bal és jobb oldali izmok funkciója felcserélődhet. A vinyásza-gyakorlás ezt helyrehozhatja."

(Magyarázat: A jógában nagy fontosságot tulajdonítanak a testfelek szimmetrikus működésének, és ezért törekedni kell a féloldalas pózok helyes és pontos végrehajtására mindkét oldalra. A három testalkaton túl az egyes gyakorlók betegségei, egészségi állapota és a gyakorlások célja is meghatározhatja, hogyan szabjuk testre a gyakorlásukat. Krishnamacharya a légzést említi az egyik alapvető szabályozó eszköznek. A langhana-krijá a testsúly csökkentését irányozza elő. Ilyenkor a légzésben a kilégzés és a kilégzés utáni légzésszünet dominál, míg a brimhana-krijá a sovány, alultáplált test gyarapodását hivatott elősegíteni a hosszabb belégzés és belégzés utáni légzésszünet hangsúlyozásával.)

A gyógyítók rítusa - lélekutazás

Az alábbi lélekutazást a Munay-ki "Gyógyítók rítusa" beavatásához kapcsolódóan, előtte vagy utána érdemes elvégezni. A kapcsolódás az erőállatokkal nagyon fontos lépés a sámáni úton, és ezzel kapcsolatban már több bejegyzést is írtam. Először ismételjük át ezeket a lépéseket. 

Erőállat behívása 
Erőállat megtartása 
Gyógyító erőállatok
Kapcsolódás az erőállathoz
Munka az erőállatokkal

A Q'ero hagyományban négy fő erőállat kap kiemelt szerepet: a kígyó (Alsó Világ), jagupár/puma (Középső Világ), sas/kondor (Felső Világ) és kolibri (a lélek, átjáró a világok között). Ha ezek közül valamelyik a te erőállatod is egyben, akkor velük is tudsz dolgozni, de ha nem, akkor majd a Harmónia rítusa során visszatérünk a hozzájuk történő kapcsolódáshoz. Dolgozz nyugodtan a saját erőállataiddal, vagy azzal, amelyik bejelentkezik a következő utazáson. A gyógyítók rítusának kettős szerepe van: összeköt az ősi gyógyítók láncolatával, akik fénylények a múltból, de igazából az időn kívül, a Szellemvilágban, a Felső Világban léteznek, és onnan jelennek meg, amikor hívjuk őket a gyógyításhoz. A rítusban a tenyércsakrákat is aktiváljuk, melyek a gyógyító energia fő átadási kapui. 

1. Helyezkedj el ülve vagy fekve a lélekutazáshoz, és takard be a szemedet, ha zavar a fény. Kapcsold be a dobolás vagy csörgőzés felvételét, vagy saját magad játssz a hangszeren. Miközben lassan belekerülsz a révült állapotba, indulj el az Életfa felé.

2. Ha jártas vagy az Alsó Világbeli utazásban, akkor az Életfa gyökerei mentén leereszkedhetsz az Alsó Világba, ha nem, akkor viszont maradj az Életfa körül. Keress egy tavat, és merülj el benne. Miközben elmerülsz a tóban, és egyre mélyebbre süllyedsz, engedd, hogy lemossa rólad a Középső Világbeli egód utolsó maradványait is, és csak a szellemtested maradjon, melyben utazni szoktál. 

4. A tóban tovább merülj lefelé, míg a felszín már nagyon messze van feletted, és ekkor hirtelen egy másik, természetes, őskori világban találod magadat. Indulj el itt az erőállataid keresésére - hívd őket.

5. Állapítsd meg az égtájakat, és először kelet felé fordulva hívd a fő erőállatodat. Ha könnyen sikerül, akkor fordulj dél, majd nyugat, majd észak felé, és abból az irányból is hívj be egy-egy erőállatot. A fő erőállatod a keleti irányból felbukkanó erőállat lesz. Lehet vízi lény, emlős, ragadozó, vagy madár is, de akár mitológiai lény is megjelenhet. Az ősi magyar hagyományban a négy fő erőállat a turul, a csodaszarvas, a fehér táltos ló és a griff vagy sárkány. 

6. Fordítsd vissza a figyelmedet a keleti irányból megjelent fő erőállatodra, és kérj tőle tanítást vagy gyógyítást. Az erőállatok általában nem szavakkal és mondatokkal kommunikálnak, hanem holografikus ábrák, jelentek segítségével. Majd kérd meg az erőállatodat, hogy leheljen erőt a tenyereidbe. Ilyenkor megeshet, hogy megharapja vagy megcsípi a tenyeredet, vagy nagyon sok tűzzel, fénnyel tölti fel. Az egész energiameződ felizzik, és emlékeztetheted magadat a belső gyógyító képességedre. Érintsd a homlokodat az erőállat homlokához. Ez a feltétel nélküli szeretet jele. 

7. Most kérd meg az erőállatodat, hogy kapcsoljon össze téged a gyógyítók ősi láncolatával, és kérd meg a megjelenő fénylényeket, hogy gyógyítsanak, és segítsenek neked máskor is a gyógyításban. Érintsd a homlokodat a gyógyítók homlokához. Ez a feltétel nélküli szeretet jele. 

8. Amikor meghallod (vagy elkezded játszani) a visszahívó dobszót, akkor indulj el vissza a tavon keresztül, és öltsd vissza magadra a Középső Világbeli "jelmezedet", egódat, mellyel itt éled az életedet. Térj vissza az Életfához, majd lépj vissza a testedbe. 

A Gyógyítók rítusa átadásának részletes folyamatát itt nem ismerhetem, mert azt mindenkinek személyesen kell megkapnia egy Munay-ki átadótól, és azután adhatja tovább ő maga is. A Gógyítók rítusa azok számára hasznos és fontos, akik szeretnék gyógyítani önmagukat és környezetüket, harmonizálni az energiamezőjüket, vagy gyógyítóként, segítőként tevékenykednek, egyéni vagy csoportos meditációkat, szellemi folyamatokat, szertartásokat vezetnek. 

Munka a gógyító fénylényekkel

A gyógyító fénylények nagyon sokan vannak és nagyon sokfélék. Közös jellemzőjük az, hogy egymással együttműködve segítenek a gyógyítás munkájában. Lehetnek olyan gyógyítók, akik az ősi időkben a Földön is megszülettek, akár az Andokban, akár Egyiptomban/Babilonban, Észak-Európában, Tibetben, Észak- Amerikában, Afrikában vagy Ausztráliában (ezekre a helyekre esett Inti, a Nap-apa hét fénysugara, a szivárvány színeit alkotva). Ezeknek az ősi kultúráknak a nagy gyógyítói és sámánjai sok esetben haláluk után a Felső Világba kerültek, és onnan segítik a földi lények fejlődését és munkáját fénytestben, az ötödik-tizedik dimenzióból, ha modern kifejezéssel akarunk élni. Az öngyógyításkor vagy mások gyógyításakor nyissuk meg a szakrális teret, majd hívjuk az Apukat, a hegyek szellemeit, Pacsamamát, a Földanyát és a gyógyító fénylények láncolatát. Én mindig egymás kezét fogó, fénylő emberi sziluettek formájában szoktam látni őket. Körbeállnak engem és azt, akit éppen kezelek, és egy erős védelmező, gyógyító energiamezőt hoznak létre körülöttünk. 

Azt is megteheted, hogy magadba hívod a gyógyító szellemeket, és így a te tenyereiden keresztül is át fog sugározni az ő erejük, és irányítani fogják gyógyító munkádat. Sok mindent meg tudnak tanítani a hucsa (nehéz energia) átalakításáról számivá, vagyis fénylő energiává, ami a gyógyítás alapja az andoki sámánizmusban. A gyógyítók láncolatát akár minden este meghívhatod, hogy gyógyítsanak, és dolgozzanak az energiarendszereden. Ne felejtsd el megköszönni nekik a segítséget és reggel, vagy a kezelés végén visszaküldeni őket a Szellemi dimenzióba. A szakrális teret mindig be kell zárni, mután elvégeztük a gyógyító munkát. 

A pasupata-jóga

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"Filozófia és gyakorlat: Az istenség pasupata útja

A saivák, vagyis azok a hinduk, akik Sivát tekintik az egyetlen és legmagasabb istenek, nagy befolyással rendelkeztek a középkoriban Dél-Indiában és Délkelet-Ázsiában, de eredettörténetüket még mindig rejtély övezi. A pasupatákról, a saivák legkorábbi ismert csoportjáról a híres hindu eposz, a Mahábhárata is említést tesz. Ezek az aszkéták a „pasupata” nevet Siva általuk imádott formájáról, Pasupatiról, az „Állatok uráról” vették. A pasupaták tisztázatlan helyet foglalnak el a hindu tradíciók között. Bár ma úgy értelmezik, hogy alapvető befolyással voltak a hinduizmus későbbi alakulására, az ő idejükben gyakran kritizálták és a „védikus” hagyomány fősodratán kívül állónak tekintették őket, különösen az ortodox brahminok, akik a Védák őrzésével és a védikus rituálék helyes végrehajtásával voltak elfoglalva. Ezt az átmeneti állapotot sok purána tükrözi, melyben felváltva ünneplik és gyalázzák őket, néha ugyanabban az egy szövegben.

A Védák védelmezői gyakran látták fenyegetésnek a pasupatákat, de a pasupaták tudatosak voltak a védikus hagyományhoz fűződő kapcsolatukról, és annak valódi örököseiként tekintettek magukra. A pasupaták liturgiájának egyik központi eleme a Satarudríja (himnusz Rudra ezer formájához), mely a Jadzsur-véda része. Siva későbbi tantrikus imádóival szemben ők betartották a védikus vallás számos társadalmi elvárását, és megkülönböztették a négy osztályt (varnát). A Pasupata-szútrák szerint csak bráhmana férfiak kaphatják meg a beavatást, és a pasupata jóginak sohasem szabad még beszélnie sem az alacsony kasztba tartozókkal vagy nőkkel. A pasupata-szekta egyik neve, az atimárga („az utakon túl”) arra az elképzelésre utal, hogy a beavatott túllépett a hindu dharma-szövegekben ismertetett négy életrenden, és az alapvető szövegekben leírt, ortodox lemondott rend (szannjásza) képviselőjénél ritkább és nehezebb úton halad. A későbbi saivákhoz hasonlóan, a pasupaták is utánozták Siva külső megjelenését (raszta hajfonatok, hamuval bekent test) és antiszociális magatartását (erőteljesen gesztikulálnak, hangoskodnak és illetlen gesztusokat tesznek). Magasabb és jelentőségteljesebb szinten ez azt jelenti, hogy azáltal válnak Sivává, hogy uralkodó erejét imitálják. Miközben összekapcsolódik Sivával a meditáció által, a pasupata jógi megkapja az erőit, mint ahogy a lángot kapja meg egyik gyertya a másiktól.

A pasupaták, mint ahogy az általuk befolyásolt egyes későbbi csoportok is, három ontológiai kategóriát vezetnek be a legtöbb lény által megélt szenvedés állapotának megmagyarázására. Az első kategória a pati, „mester”, maga az Úr Siva. Siva az összes élőlény oka és teremtője. Ő a védelmezőjük, és végső soron ő felelős a kötöttségért és a felszabadulásért. A pasu, vagyis a „vadállat” kifejezés az egyéni lélekre (dzsívátmanra) utal, aki a születés és halál körforgásához van kötve, és még nem szabadult fel. Végül, a harmadik kategória a pása („béklyó”). Az egyéni lelkeket az isten által teremtett béklyók kötik a szenvedés és újraszületés ciklusához. Ugyanakkor csakis a mester távolíthatja el a vadállatok béklyóit. A bölcsek tudják, hogy végső soron az Úr Siva kegye (praszáda), és nem a jógi személyes erőfeszítése az, ami a jógit alkalmassá teszi a sziddhák közé történő belépésre, akik olyan felszabadult lények, akik tartósan megszabadultak a szenvedéstől a pasupata-jóga gyakorlása által. E három szó alliterációjából (pati, pasu, pása) fakadó játékos kép az állatokat terelő pásztor nomád szimbóluma. Siva védelmezi vadállatokból (pasu) álló nyáját, még akkor is, ha béklyóban (pása) tartja őket. De miért teszi Siva mindezt? Mi a célja Siva bonyodalmas játékának, melyben bizonyos lelkek láncra vannak verve, miközben mások felszabadulnak? Az Ísvara-gítá hetedik fejezete szerint mindez isten játékának (lílá) a része:

„Minden lény, aki az újraszületés körforgásában tartózkodik, „vadállat”. Én vagyok isten, az uruk. A bölcsek ezért az „Állatok uraként” ismernek.

Játékom során a mágikus erő béklyóival ejtem csapdába őket. Azok, akik a Védákról beszélnek, az „Állatok felszabadítójának” neveznek.

A mágikus erő béklyóiban vergődő állatok számára nem létezik más felszabadító, mint én, a legmagasabb Önvaló, az összes lény halhatatlan uralkodója.” (Ísvara-gítá 7.18-20).

A Csakana szimbólum

Az inkák és az andoki kultúrák egyik lepgelterjedtebb és elgalapvetőbb szimbóluma a Csakana, vagy inka kereszt. Paru és Bolívia számos monolitikus műemlék-helyén és szakrális helyén is megtalálható ennek a keresztnek az ábrázolása vagy kőbők kifaragott formája. A tizenkét sarokkal rendelkező kereszt a "Dél keresztje" csillagképet is szombolizálja, mely a déli féltekén ugyanazt a szerepet tölti be, mint nálunk a Sarkcsillag. 

A csakana ábrázolását az inka birodalom olyan romjainál is megtalálták, mint Machu Picchu, Pisac és Ollantayambo, de a legrébebbi ábrázolás a Boliviában található Tiwanakuból származik. A csakanát gyakran úgy állítják fel, hogy csak a fele látszik ki a földből, és a másik fel árnyékként vetül ki, amikor rásüt a nap. Ez a fele a láthatatlan Alsó Világot jelképezi. A felső rész Virakocsa, a Teremtő, az alós rész pedig Pacsamama, a Teremtés. A Nazca vonalak között is felismerhető a csakana dupla rajzolata. 

A Csakana szimbolikája

A Csakana keresztjének négy külső csúcsa a négy égtájat és a négy elemet képviseli: A fölső az észak, a levegő elem és a téli napforduló (június 21 a déli féltekén), a jobb oldal a kelet, a tűz elem és az őszi napéjegyenlőség (március 21), az alsó vége a dél, a föld elem és a nyári napforduló (december 21), a bal oldala pedig a nyugati irányt, a víz elemet és a tavaszi napéjegyenlőséget (szeptember 21) képviseli. 

Ha a négy kiálló kereszt véget nem vesszük

figyelembe, akkor egy négyzetet látunk, mely a Hanak Pacsát (a Felső Világot) képviseli, erőállata a kondor vagy sas. A négyzetben egy kör található, mely a Kaj Pacsát, vagyis a Középső Világot jelképezi, erőállata a jaguár vagy puma. A körön belüli, csúcsával felfelé mutató háromszög az Ukhu Pacsát, vagyis az Alsó Világot jelképezi, erőállata a kígyó. A középső kör, illetve lyuk az átjáró a három világ között, erőllata a kolibri. Ez a kör alakú nyílás az a szimbolika, amit a Pi-kő is képvisel. A középső nyilás Cuzco-t, az Inka birodalom fővárosát, a világ köldökét is jelképezi, míg a négy széle a Cuzco-t körülvevő négy tartományt, valamint a Dél Csillaga csillagkép négy fő csillagát is képviseli. 

A csakana tizenkét csúcsa nem csak az inka hónapokat és ünnepeket, hanem a tudatosság fejlődésének térképét nyújtó tizenkét andoki kódot is képviseli:

1. Feltétel nélküli szeretet energiája 

2. Integritás energiája 

3. A Létezés energiája 

4. Önmagunk elfogadásának energiája 

5. A teremtés energiája 

6. A tiszta erő energiája

7. Az irányok energiája

8. A védelem energiája

9. A remény energiája

10. Az emberi érték energiája

11. A bőség energiája

12. A jövő felé haladás energiája a múlt helyett 

Az Ísvara-gítá és a jóga

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"A Bhagavad-gítának az eredményekhez való ragaszkodás nélkül végzett tettekről szóló tanítása a megoldás a családos emberek élethelyzetére. A második fejezettől kezdve Krisna isten azt tanítja, hogy egy olyan személy számára, mint Ardzsuna, lehetséges az, hogy követi a kasztja számára előírt kötelességeket, és közben mégis felszabadul. Ahelyett, hogy eldobná az íját és lemondana minden cselekvésről, Ardzsunának belül kell lemondottá válnia. Ha úgy végzi a kötelességeit, hogy nem érdeklik a belőle származó pozitív karmikus eredmények, akkor Ardzsuna és mindenki más számára, a társadalmi osztálytól (varna) és életrendtől (ásrama) függetlenül a felszabadulás elérhető, miközben a cselekvés életét éli. Ezt nem elsődlegesen úgy interpretálták a későbbiekben, mint felszólítást a tradicionális kötelességek végzésére, hanem inkább a progresszív társadalmi aktivizmus iránti buzdításként, de Gandhi és követői ebből merítettek inspirációt, hogy az özvegyek és az érinthetetlenek jogaiért küzdjenek, ellene menve a rituális tisztaság és szennyesség korábbi nézeteinek.

A legelső fejezetétől kezdve egyértelmű, hogy az Ísvara-gítá társadalmi miliője teljesen eltérő. Ahelyett, hogy a családfenntartó cselekvéshez kapcsolódó kötelességeire fókuszálna, az Ísvara-gítá azt tanítja, hogy a jógával kísért elmondás Isten megismerésének legmagasabb útja. Patandzsalí Jóga-szútrájából kölcsönözve az elképzelést, mely szintén a lemondásról szóló szöveg, az Ísvara-gítá elvárja a cölibátus (brahmacsarja) és a vagyonról való lemondás (aparigraha) gyakorlását, mint az előkészítő lépéseket a jóga tökéletességének magasabb szintjeihez vezető úton. Siva tanítása ebben a szövegben nem elsődlegesen a harcosokhoz (ksatrijákhoz) szól, mint amilyen az evilági erkölcsi dilemmákkal küszködő Ardzsuna volt; hanem a lemondott bráhmanákhoz, akik egy távoli szent helyen gyűltek össze a Himalájában, hogy tisztázzák zavarodottságukat. Zavarodottságuk tárgya nem a világi társadalmi kötelezettségeikkel, hanem a metafizikával kapcsolatos? „Ki az úr, aki másokat újraszületésre késztet? Ki lát mindent? Mi a legmagasabb brahman?” Bár végső soron a Bhagavad-gítá is választ ad ezekre a kérdésekre, a kötelességek és az áldozat természetére vonatkozó evilági kérdésekkel kezdődik. Az Ísvara-gítá első fejezete azonnal a hindu metafizika és kozmológia mélységeibe merül, ami miatt elsőre a Bhagavad-gítánál nehezebben értelmezhetőnek tűnhet a modern olvasó számára.

Másfelől, az Ísvara-gítá előnye a Bhagavad-gítával szemben az, hogy sokkal részletesebben foglalkozik a jóga gyakorlásával. A Bhagavad-gítá néhány híres versében felvázolja, hogyan és hol kell gyakorolnia a jóginak, de elsődlegesen azzal foglalkozik, hogyan teljesítse a családos ember sikeresen a világi kötelességeit a megfelelő mentális hozzáállással. Meditációs kézikönyvnek nem túl részletes. Mi a légzés-kontroll (pránájáma) és mik a hatásai? Milyen típusú mantrákat kell gyakorolni? És ami a legfontosabb – hogyan tudja gyakorolni a jógi a meditatív koncentrációt (dhjánát), mely a felszabaduláshoz vezet? Az Ísvara-gítá 11. fejezete szisztematikusan ismerteti a jóga nyolc ágát, részletezve bizonyos pózokat, erkölcsi előírásokat, légzőgyakorlatokat, és részletesen leírja a vizualizációs gyakorlatokat. A fejezet által bemutatott anyag ismerős lesz Patandzsalí Jóga-szútrájának olvasói számára, mivel a jóga nyolc ága (angája) mindkét szövegben ugyanaz. De Patandzsalí kihagyja azt, amit az Ísvara-gítá a legfontosabbnak tart. Ahhoz, hogy a jógi valóban elérje a felszabadulást, először istenné kell válnia."