2015. május 8., péntek

Miért hasznos a negatív gondolkodás?

Két nappal ezelőtti blogbejegyzésemben arról beszéltem, hogy a pozitív hozzáállás nem elég a sikerhez, bármennyire is ezt hajtogatják a siker-guruk. Vagyis az a gondolat, hogy semmilyen helyzet sem negatív, ha nem tekintjük annak, igazából kontraproduktív az eredményesség szempontjából. Például ha egy gyereket mindig csak dícsérünk, akármilyen borzasztóan viselkedik is, akkor elviselhetetlen, elkényeztetett felnőtt lesz belőle. Ha viszont leszidják a rossz viselkedése miatt, esetleg meg is büntetik, akkor tanulni fog belőle, és fegyelmezett lesz. 

Tehát ha változtatni akarunk az életünkön, akkor nem célravezető mindenben csak a pozitívumot látni, mert azt csak kifogásként fogjuk használni arra, hogy ne változtassunk az életünkön. Szóval szükség van valamennyi negatív gondolkodásra is, ha változtatni szeretnénk az életünkön. Ez persze nem azt jelenti, hogy a negatív gondolkodás jobb, mint  a pozitív, de mindkettőre szükség van. Azonban néhány fontos dolgot meg kell jegyezni:

1. Kerüljük azokat az embereket, akik a negatív gondolkodást és önmaguk problémáinak állandó hangsúlyozását arra használják, hogy felhívják magukra mások figyelmét, kivívják mások törődését. Az ilyen emberek igazi energiavámpírok, és bármennyi megoldást is adsz a problémáikra, sohasem fogják megfogadni, mert ragaszkodnak a szenvedésükhöz, anélkül senkinek érzik magukat. Tehát az ilyen negatív gondolkodás nem vezet semmi jóra.

2. Ne vigasztaljuk magunkat azzal, hogy vannak olyanok, akik nálunk is sokkal rosszabb helyzetben vannak. Természetesen van sok szenvedő ember, akiken segíteni kell, és örülnünk kell annak, hogy a mi helyzetünk nem annyira kilátástalan, mint az övéké. De ezt nem használhatjuk kifogásra az ellen, hogy fejlődjünk, és javítsunk a körülményeinken. Ne fogadjuk el azt, ami nem ideális csak azért, mert másoknak még ennél is rosszabb a helyzete. 

3. A pozitívan gondolkodók úgy gondolják, hogy a pozitív hozzáállás önmagában elég a céljaik elérésére. A valóság azonban teljesen más. Ha például gazdag szeretnél lenni, akkor nem elég, az, hogy a tükörben mondogatod magadnak, hogy gazdag vagy, és úgy próbálsz élni, öltözködni és viselkedni, mintha az lennél. ha nincs pénzed és költekezel, az csak a teljes anyagi csődöt fogja eredményezni, és nem azt, hogy gazdag leszel. Ne csapd be önmagadat! Az a mondás, hogy "addig imitáld, amíg meg nem tudod csinálni" a való életben nem igazán működik. 

4. A pozitív gondolkodók azt szokták mondani, hogy meg kell bocsátani azoknak, akik átvertek vagy csőbe húztak, máskülönben csak tartogatod magadban a haragot, ami egy negatív érzelem és megmérgezi az életedet. Valóban nem érdemes azon rágódni éjjel-nappal, hogy mennyire kihasznált valaki, de a következő dolgokat azért érdemes megtenni: soha ne bízz meg az illetőben még egyszer, hanem iktasd ki az életedből, és másoknak is mondd el, hogy mi történt veled, nehogy őket is átverje. Ha úgy teszel, mintha mi sem történt volna, akkor könnyen belecsúszhatsz ugyanebbe a hibába. 

5. A pozitív megerősítések nem helyettesítik a megfelelő gyakorlást. Ha valamit még sohasem csináltál életedben, és tapasztalatlan vagy benne, akkor akármennyire is mondogatod magadban, hogy sikerülni fog, erre nincs garancia. Lehet, hogy beüt a kezdők sikere, de második, harmadik alkalommal fel kell készülnöd a sorozatos kudarcokra, melyek "egyengetik" az utadat, mindaddig, amíg mesterévé nem válsz az adott dolognak. 

Szóval meg kell találni az egyensúlyt a pozitív és negatív gondolkodás között, és mindenek előtt realistának kell lenni. Az élet nem fehér és nem is fekete, hanem mindkettőből van belőle. Ha nem tudunk különbséget tenni a kettő között, akkor nem fogjuk tudni megvalósítani az elképzeléseinket. 

A pesszimista, mindenben a rosszat kereső emberek nem szoktak túl boldogok lenni az életük során, és nem is jó érzés a társaságukban lenni. Viszont a hurrá-optimista, mindenben a rózsaszínű cukormázat látó vagy azt beleképzelő emberek is rendkívül irrtálóak tudnak lenni, mert látod rajtuk, hogy elveszítették a kapcsolatukat a valósággal. Aki szupernegatív, az mindenki mást hibáztat mindenért az életében, kivéve önmagát, aki pedig szuperpozitív, az már tökéletesnek érzi magát. Mivel egyikőjök sem látja józanul a saját hibáit, képtelen a fejlődésre, és a szürke középszerűségre van kárhoztatva az önmegvalósítás helyett. 





2 megjegyzés:

gaborimolai írta...

Kedves Gauranga,

igen, ezeket, amiket leírtál, mind hozzá kell tenni a negatív és a pozitív gondolkodás témaköréhez, mert nem elég csak gondolkodni, valamit csinálni is kell, hogy jobb legyen minden és ne csapjuk be önmagunkat se ezzel, se azzal.

Talán valahogy így:
A kedvezőtlent elfogadni, benne a kedvezőt meglátni,
a kedvezőt is elfogadni, benne a kedvezőtlent meglátni,
mindenért hálát adni, mindennek örülni,
nem tétlenül gyönyörködve heverni,
de elhinni, hogy képes vagy jobbá tenni:
a kötelességet keresni, felismerni és megcselekedni,
ennek gyümölcsét Istennek mind odaadni,
s ezután szó nélkül továbbmenni,
ez az, ahogy az Utat kell járni.

Unknown írta...

Nagyon igaz!