2015. május 4., hétfő

Miért híznak el a jógik?

Kaptam egy olvasói kérdést a blogomra, gondoltam érdemes lesz egy kicsit részletesebben kifejteni a válaszomat rá.

"Szia Gauranga! Felmerült bennem, hogy szinte minden nagy jógamester, akikről fotókat láthatunk, és akiket a jógaiskolák követnek, középkorukra kövérek és löttyedt testűekké váltak. Általában széken ülve ábrázolják őket. Mi lehet ennek az oka? Az egészséges testtel és szellemmel hogyan egyeztethető össze ez az elhízott külső?"
Terjesszük most ki a dolgot megint egy kicsit, ne csak a jógamesterekre, hanem a gyakorlókra is. Egyébként ez így nem igaz, hogy minden jóga-guru elhízik előbb-utóbb, de kétségtelen, hogy egy részükre ez igaz. Az ashtangások, ha nem hagyják abba a gyakorlást, akkor általában nem szoktak elhízni, inkább elvékonyodnak, de erről majd később. Példák: David Swenson, David Williams, Dannyi Paradise, Kino MacGregor, Nancy Gilgoff, Simon Borg-Olivier. Most pedig nézzünk egy pár példát azokra, akik elhíztak: Pattabhi Jois 60 éves kora körül abbahagyta a gyakorlást, utána hízott el. Iyengar majdnem a haláláig gyakorolt, de mint tudjuk, az Iyengar jóga sokkal statikusabb, mint az Ashtanga, így nem éget annyi kalóriát. Ha túl sok szénhidrátot fogyaszt mellé az ember, akkor behízik. nem tudni, hogy Iyengar mester hogyan étkezett, illetve hogy a hormonháztartása hogyan változott, de már a fiatalabb kori képein is látszik, hogy hízásra hajlamos testalkatú. Szóval most nézzük a lehetséges okokat, mint mondtam, általánosságban a jóga-gyakorlókra kiterjesztve.

1. A szükségesnél több evés

A mitáhára, vagyis az evés kontrollálása az egyik legfontosabb jógikus előírás. Ez összefoglalva annyit jelent, hogy nem az élvezet miatt eszünk, hanem azért, hogy egészségesen tartsuk a testünket. Tehát ha pontosan annyit és azt eszünk, amire a szervezetnek szüksége van, akkor nem fogunk elhízni.

2. Az ászana-gyakorlás elhanyagolása

Sok tradicionális jógaiskolában az ászana-gyakorlást belépőnek tekintik a jóga folyamatába, és pár év ászanázás után a gyakorlók továbblépnek a pránájáma és a meditáció felé. Ez sok esetben azt jelenti, hogy a jógi fizikailag inaktívvá válik, és így kevesebb kalóriát éget el, viszont ugyanannyit eszik. Sajnos sok esetben jógaoktatókkal is előfordul, hogy annyi órát vállalnak be, hogy a saját gyakorlásukra már nem marad idejük, energiájuk. A megoldás: ne hanyagoljuk el az ászana-gyakorlást, vagy ha hosszan tartó ülő meditációkat végzünk, akkor csökkentsük minimálisra a tápálék-felvételünket. Ettől még z izmok el fognak vékonyodni, de legalább a szír nem rakódik le.

3. Statikus terhelés

Most nézzük azokat az eseteket, akik megartják a rendszeres ászana-gyakorlást, és mégis elhíznak mellette. Ennek az az oka, hogy a terhelés állandó ugyan, de a test adaptálódik, így a bevitt kalóriát kellene csökkenteni, hogy ne hízzon el a jógi, vagy a gyakorlást növelni, nehezíteni. Ha az izomzat és az erő fejlesztéséről beszélünk, akkor megint csak nem jó a statikus terhelés (pl. minden nap egy Ashtanga első sorozat(, hanem progresszív terhelést kell alkalmazni. Persze nem tekinthetjük feltétlenül a fizikai teljesítőképesség növelését a jóga végső céljának, de aki ezt várja el tőle, annak növelnie kell a terhelést, ahogy a test adaptálódik. Amikor könnyed és erőlködés-mentes ászana-gyakorlásról beszélünk, az a test olyan mértékű adaptációját jelenti a terheléshez, ami már nem jelent kihívást, és ezért az edzettség nem fog fejlődni tőle.

4. Lassuló anyagcsere

Idősebb korban lassul az anyagcsere, nehezebb fenntartani a fittséget. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az izmok sorvadnak, főleg, ha nem progresszív a terhelés. A kötőszövetek is rövidülnek, így a hajlékonyságban is bekövetkezhet csökkenés, ami persze ellensúlyozható a megfelelő gyakorlással. Ha megmarad ugyanaz a táplálékbevitel, ami fiatalabb korban egy magasabb alapanyagcsere esetében nem okozott gondot, akkor fennáll az elhízás veszélye.

5. A kényszer megszűnése

Még egy csapda, ami a híres és sikeres jógaoktatókra leselkedik: amikor híresek lesznek és meggazdagodnak, akkor elkényelmesednek. Nem érzik a késztetést és a motivációt arra, hogy fejlődjenek, gyakoroljanak, újabb kihívásokat keressenek. Hátradőlnek, mert úgy érzik, hogy elérték azt, amit szerettek volna, és élvezni akarják az életet. Ez a mentalitás pedig, mint tudjuk ellentétben áll a jóga céljaival. Azok a jógik, aki alázatosak maradnak és szolgálni próbálják a követőiket, sohasem mulasztják el a személyes példamutatást, mert tudják, hogy annak a legnagyobb az ereje.

Természetesen minden eset más, itt csak a lehetséges tényezőket soroltam fel. Krishnamacharya például nagyon nehezményezte, ha elhíztak a tanítványai, ő maga is 90 éves koráig gyakorolt, utána is csak egy baleset miatt hagyta abba, és nem hízott el túlzottan. Egyszer elesett és eltörött a medencéje, de nem volt hajlandó orvoshoz menni, hanem jógával igyekezett helyrehozni az egészségét. A napi többszöri pránájáma- és meditációs gyakorlatait viszont élete végéig fenntartotta. Az élet utolsó stádiumában természetes késztetést érez a jógi, hogy a gyakorlásában túllépjen a fizikai test szükségletein, és inkább a táplálék csökkentését választja, mint a dőzsölést,. Sok jógi élete utolsó hónapjaiban nem is evett, így készült fel a nagy utazásra.

Nincsenek megjegyzések: