2015. május 13., szerda

Megfelelési kényszer

Sok embertől hallottam az elmúlt évek során, hogy nem mernek eljönni hozzám jógaórára, merthogy szadista vagyok, és túlzottan nehéz jógaórákat tartok. Pedig szerintem sokat finomultak a módszereim az elmúlt tíz évben, és remélhetőleg a szociális érzékenységem is fejlődött, vagyis nem várok el olyan dolgokat a gyakorlóktól, amikre még nem állnak készen. Kétségtelen, hogy lehetnék még lágyabb és tarthatnék még kevésbé megterhelő órákat vagy éppen edzéseket, de azzal meg az lenne a bajom, hogy az nem én vagyok, és nem is lehetne fejlődni vele. 

Tavaly szeptemberben kezdtem el például tartani a Beast Mode edzést, aminek a neve talán szintén félelmetes, de valójában saját testsúlyos gyakorlatokról van szó, a személyes kondícióhoz szabva. Nem voltak könnyű edzések, de végig lehetett csinálni, mert ha meg az ember nem kapja meg a megfelelő terhelést, akkor ugye nem fog fejlődni semmit. De azért valahogy ez alatt az egy év alatt elmaradoztak az emberek, mint ahogy a jógaóráimon sem tülekednek általában, egyes időpontoktól eltekintve. Most hétvégére például meg volt hirdetve egy Beast Mode edzés, amint a Body and Yoga stúdió szervezett, és visszamondták az emberek a részvételt, mert kitalálták, hogy nem mernek eljönni. Konkrétan az volt a kifogás, hogy látják, hogy én rendszeresen edzek, és nem akarnak beégni előttem. 

Én nem tudom, de ha én egy edzőhöz vagy egy jógaoktatóhoz megyek, akkor szeretném látni, hogy erősebb, ügyesebb, hajlékonyabb nálam, és már elért valamit. Hiszen ha ugyanúgy néz ki, mint én, és ugyanannyit is tud, akkor hogyan fog engem felhozni egy magasabb szintre? persze én szeretem a spártai kiképzést és jógában is az erős igazításokat, nem fogok megfutamodni a legtöbb edző keménységétől. legfeljebb ha nem figyelnek oda rám, vagy nem tanítják meg a megfelelő technikát, és megsérülök, akkor gondolom végig, hogy jó helyen vagyok-e. 

Tehát az edzésben is az a helyzet, hogy ha egy személyi vagy csoportos edző sok vendéget szeretne, akkor nagyon el kell találnia azt, hogy kit hogyan terhel. ha túl nehezek a feladatok, akkor ugye az átlag vendég 1-2 alkalom után feladja az erőfeszítést, viszont ha túl könnyű az edzés, akkor meg nem fog fejlődni semmit 1-2 hónap alatt, és megint csak elveszíti a motivációját. Persze emellett én azt tartom, hogy az edzőnek jobb, ha ragaszkodik a saját személyiségéhez, mert akkor lesz eredeti, és hiteles. Ha csak a közönség igényeinek kiszolgálása érdekében olyat oktat, amit nem igazán érez a magáénak, akkor az emberek meg fogják érezni rajta, hogy nem hiteles, és kiábrándulnak belőle. Persze ettől még sok a sznob, aki arra ugrik, ami éppen divatos a fitneszben, de én úgy vagyok vele, hogy egy maroknyi komoly követőnek több értéket tud átadni az ember, mint sok ezer jöttmentnek. 

Sajnos az előadóművészek, és ebbe az edző, jógaoktató is beletartozik, nem hagyhatják teljesen figyelmen kívül a közönség ízlését, mert akkor legfeljebb fel nem ismert zsenik lehetünk, de nem fogjuk tudni sok mindenkinek átadni, amit szeretnénk, vagy éppenséggel megélni belőle. Viszont vigyázni kell arra, hogy a mindenáron történő népszerűség kedvéért ne adjuk el az elveinket, az egyéniségünket, a belső értékeinket. Hiszen akkor csak tucattermékek leszünk, mint a piacon kapható tengernyi jóga- vagy fitnesz DVD, vagy kér zene, film, bestseller vagy egyéb silányabbnál silányabb termék. Én is úgy vagyok vele, hogy amint egy írónál megérzem azt, hogy eladja magát a népszerűségnek, a közönség prostituáltjává válik, számomra már nem vonzó, hiszen kiveszik belőle az egyéniség, az, amitől ő megismételhetetlen és pótolhatatlan. 

Amikor mindig másoknak akarsz megfelelni, akkor hajlamos vagy kerülni a kockázatot, a konfrontációt, és elkezdesz utánozni másokat, akiket sikeresebbnek látsz saját magadnál. Mérpedig szerintem mások utánzásánál nincs rosszabb dolog. Ha mindig mások jóváhagyására hagyatkozol, mielőtt cselekszel, akkor soha nem fogod teljesen megélni az életedet. Valódi ember helyett "plasztikemberré" válsz, és eltemeted a frusztrációt önmagadon belül, mégsem leszel sohasem teljesen boldog. 

A boldogság abból jön, hogy kiállunk a saját igazunkért, még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik, és áldozatot hozunk az álmaink megvalósításáért, még akkor is, ha ezzel kivívjuk mások kritikáját vagy rosszallását. De ilyenkor vagy nem érdemes egyáltalán foglalkozni a kritikával, vagy meg kell nézni, hogy aki mondja, az mit tett le eddig az asztalra. Ha tényleg elért valami komolyat, és úgy ítéljük meg, hogy adunk a szavára, akkor pedig gyakran rájövünk, hogy csak segíteni akar, és megóvni egy-két olyan hibától, amikből ő már tanult. 

Azok az emberek, akiknek sikerül megtartani az egyéniségüket és az eredetiségüket, másokban is értékelik és bátorítják ugyanezt, és sokkal elfogadóbbak a másként gondolkodók felé, mint a szélkakasok, akiknek állandóan más véleménye a mérvadó. Mivel ők is bátrak voltak, másban is értékelik a bátorságot, támogatják azt. Azokat az embereket viszont, akik a megfelelési kényszer és a kevesebb ellenállás mentén élik az életüket, a félelem irányítja, és ők is a félelem által igyekeznek másokat manipulálni.Törj ki ebből a félelemből, merj kockáztatni, és meglátod, hogy mennyire felszabadító érzés lesz az, amikor végre önmagad lehetsz!


Nincsenek megjegyzések: