2015. május 20., szerda

Soha ne ülj fitlabdára!

Jól olvastad - soha ne ülj fitlabdára! Mindjárt meg is magyarázom, hogy miért. Kétségtelen, hogy a fitlabda egy remek sporteszköz. Nagyon jól lehet használni hátrahajlításokhoz, vállnyitásra, core-erősítő gyakorlatokhoz, instabilitás-tréninghez, rehabilitációhoz, és egyéb dolgokhoz. De soha ne ülj rá! Valamilyen oknál fogva elterjedt az a nézet, hogy ha egy irodai dolgozó vagy ülőmunkát végző ember szék helyett fitlabdán  ül napi nyolc órán keresztül, az mennyire egészséges. Elméletben igaz az, hogy ha a törzs nincs megtámasztva hátulról, akkor talán jobb lesz a tartásunk, és a gerinc tartóizmaival is kénytelenek vagyunk egész nap jobban dolgozni. 

Én azonban elvégeztem egy kísérletet. Az otthoni íróasztalom előtt egy összecsukható faszék állt, és Lola pár hónapos korában állandóan feldöntötte. Ezért a balesetveszély elkerülése céljából úgy döntöttünk, hogy eltesszük a széket és egy fitlabdán fogok ülni helyette, amit régebben Orsi a munkahelyén is használt. Néhány hónapnyi fitlabdán ülés után a következőket vettem észre: Ha 3-4 órát ültem egyfolytában rajta, akkor a lábaim elkezdtek bedagadni, olyan ödémásak lettek, mintha egy nyolcórás repülőutat kellett volna végigszenvednem. A prosztatám is némileg bedagadt, és éjszaka gyakran kellett kellett felkelni vizelni. Persze sokáig nem fedeztem fel összefüggést a fitlabda és ezen tünetek között, de utána úgy döntöttem, hogy kipróbálom a széken ülést a változatosság kedvéért. 

Azon nyomban megszűnt a lábdagadás és a prosztatám is rendbejött. Persze ez nem tudományos erejű bizonyíték, de ha belegondolunk, a labda középen felfelé erőteljes nyomást gyakorol, ami pont a prosztatát éri, valamint a láb ereit és nyirokereit is jól el tudja szorítani. A széken ellenben az ülőcsontokon támaszkodsz (nem véletlenül vannak ott), és az izmaidra kevesebb felületen esik nyomás. Mivel sokat biciklizem, azon is SMP anatómiai nyereg van, amely a gáttájékon teljesen üreges, a testsúly csak az ülőcsonton és a combcsonton támaszkodik, és ezért nem nyomja a prosztatát, a végbelet és a nemi szervek körüli fontos ereket és idegeket. A fitlabda viszont igen. 

Nem tudom, hogy a nőknek hogyan jön be, de Orsi is panaszkodott lábdagadásra, amikor használta az irodában, illetve gyanítom, hogy az erőteljes fölfelé irányuló nyomás, amit a labda kifejt, nem tesz jót sem az aranyérnek, vagy az esetleges megsüllyedt hüvely, előreesett méh esetén sem hiszem, hogy kedvező dolog fitlabdán ücsörögni. Szóval használjuk a fitlabdát arra, amire való: edzésre! Azt azért hozzátenném, hogy a fitlabdán vagy bosu-labdán (ami tulajdonképpen egy félbevágott fitlabda) állva végzett súlyzós feladatokat értelmetlennek tartom, vagyis a címhez tegyük hozzá ezt is: SOHA NE GUGGOLJ FITLABDÁN!

Viszont akkor felmerülhet a kérdés, hogy min is érdemes ülni, ha már valakinek az a sorsa, hogy ülőmunkára van kárhoztatva. Nos, a keleti emberek dominánsan a földön ülnek, ami persze a combok kifordulásával jár, ezért jó nyitott a csípőjük is. Ezt felnőttkorban, beszűkült csípővel esetleg mér nehéz lehet megszokni, és sok irodában nem is díjaznák a földön ücsörgést. De figyeljük meg, hogy mi történik a földön ülésnél? kemény felületen ülünk, a gát és a nemi szervek gyakorlatilag le sem érnek a földre. A combok kifordulnak, így a lágyék és belső comb tájékára sem esik nyomó hatás. Az alátámasztás kemény, így a csontos pontokon tudunk ülni, a többi pedig ellazulhat. A hátunk sincs megtámaszva, így a gerincfeszítő izmok kénytelenek biztosítani az egyenes tartást. 

Ha tehát széken ülünk, akkor is erre törekedjünk: viszonylag kemény felület, háttámla nélkül. Az irodai főnöki fotelek és besüppedős, karfás, párnázott székek nem igazán szolgálják az egészségünket. Inkább vállaljuk be a spártai keménységű ülőfelületet és a karót nyelt ülésmódszert, és egylátlalában, amikor tehetjük,  álljunk fel, sétálgassunk, gugogljunk egy párat vagy vegyünk fel néhány jógapózt! Az ember mozgásra született, ezért minél kevesebb időt töltünk ülve az életünkből, annál tovább meg tudjuk őrizni az egészségünket.   

1 megjegyzés:

Szöszkeboszi írta...

A bejegyzés nagy részével egyetértek, és köszönöm, hogy megírtad :)
Én is sokaknak igyekeztem már tisztázni (IRL :) ) ezt a fitlabda-tévhitet. Az én érvelésem egyébként (más irányból közelítve) úgy hangzik, hogy bár a fitlabda instabilitása miatt igyekezne a stabilizáló izmokat bekapcsolni, ha valakinél ezek gyengék (és az ülőmunkát végzők többségénél igen), akkor egy idő után a tartóizomzat képtelen lesz aktív maradni, helyes pozícióban tartva a törzset és a gerincet. És amint ezt elérte, a labdán tovább "küzdve" csak még inkább szétesik a tartás, kompenzáló formákat vesz fel a gerinc stb., szóval többet árt, mint használ(?).

Így elérkeztem az utolsó bekezdésedhez, ami viszont akkor az én logikámmal nem jön össze :) hiszen az a 8-10 óra, amit valakinek irodaszéken kell töltenie, gerincünk szempontjából kisebb örökkévalóság. Ha a tartóizomzata elfárad, a "puritán" széknél sok szempontból ott tartunk, mint a labdánál: ha nincs, ami tartson, akkor a helytelen folyamatok indulnak be, fokozódnak a görbületek, növekszik a terhelés a porckorongokon, stb. És szerintem azt sem díjazzák a legtöbb munkahelyen, hogy emberünk pár óránként lefeküdjön vízszintesbe erőt gyűjteni :)
Szóval szerintem az ergonomikus ülőalkalmatosságoknak nagyon is megvan a maguk létjogosultsága. (És akkor azt csak zárójelesen említem, hogy mennyi figyelmet követel a helyes tartás amúgy is, egy munkakörnyezetben ez körülbelül huszadik helyre sorolódik a napi darálóban.)
Ettől még a többi anatómiai vetületét nem vitatom a földön ülés hasznosságának, íme, összeér a gondolatmenetünk, hogy az ember nem félnapnyi ülésre van kitalálva :D