2015. május 14., csütörtök

A kapálabháti technikája

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Az általános légzésciklusban a belégzés aktív, a kilégzés pedig passzív. A kapálabhátiban viszont fordított a sorrend. Itt a kilégzést tesszük aktívvá úgy, hogy erőteljesen behúzzuk a hasfalat a gerinc irányába. Ezt a hasizmok hirtelen és erőteljes megfeszítésével érjük el, amivel kiszorítjuk a levegőt a tüdőből. Fontos, hogy a vállaink és a fejünk szilárd helyzetben maradjanak. A vállaknak nem szabad föl-le ugrálniuk, és a fej se mozogjon jobbra-balra vagy előre-hátra. A hasfal minden egyes behúzására figyeljünk oda, és mindegyik legyen olyan erőteljes, amennyire lehetséges. ebből a célból eleinte kerüljük a begyorsulást. Ha begyorsulunk, akkor a légzések felszínessé válnak, aminek nem sok hatása van. Fontos, hogy lassan és módszeresen végezzünk a gyakorlatot.

Miután kifújtuk a levegőt, végezzünk egy teljes belégzést passzívan. Amikor ellazítjuk a hasizmokat, a tüdőben keletkező vákuum automatikusan beszívja a levegőt. A légzéstérfogatot az a tény is növeli, hogy a mellkas megemelve, a belégzési pozíciójában marad. Ennek következtében a passzív belégzés háromszor-négyszer hosszabb lesz, mint az aktív kilégzés. Ez az arány maghatározó a kapálabháti esetében. Míg a normális légzés esetén a kilégzés hossza majdnem duplája a belégzésnek, a kapálabháti esetében a belégzés akárr négyszer hosszabb a kilégzésnél.

A kezdők által leggyakrabban elkövetett hiba az, hogy a belégzést is aktívan hajtják végre, és így az túl gyors lesz. Azon kívül, hogy a mellkast kiemelve tartjuk, teljesen el kell lazulni minden egyes erőteljes hasbehúzás után."

Nincsenek megjegyzések: