Félelem az elutasítástól

Sokféle félelemmel rendelkezünk, és ezek a lenyomatok általában a félelem tárgyának jelenlétekor aktiválódnak. A legerősebb általában a halálfélelem. Van azonban egy olyan fajtája a félelmünknek, mely sokrétűen befolyásolja a kapcsolatainkat, ez pedig az elutasítástól való félelem.

Amikor az élőlény belezuhan ebbe az anyagi világba, hajlamos megfeledkezni spirituális természetéről, illetve arról, hogy Isten, vagy a Brahman parányi szikrája csupán. Az egó hatása alatt mindannyian az anyagi természet uraivá szeretnénk válni, és a szabad akaratunkat érvényesíteni akarjuk másokon, vagyis Istenné szeretnénk válni. Innen ered az a frusztráció, amit akkor érzünk, ha valaki ellenkezik a vágyunkkal vagy az utasításunkkal, kérésünkkel.

Én általában tudatosítani szoktam magamban ezt az érzést, és ki is mondom, hogy nem bírom elviselni az elutasítást. Természetesen semmi garancia nincs arra, hogy az őszinte kommunikáció arra fogja bírni a másik személyt, akitől az elutasítás érkezett, hogy megmásítsa a döntését, de így legalább tudatában leszünk a frusztrációnk okának.

Az emberek többféleképpen szokták lereagálni az elutasítást. A maszkulinabb, jang típusú emberek (vonatkoztassunk itt most el a biológiai nemtől) dühöngeni kezdenek, vagy megpróbálják ráerőltetni az akaratukat a másikra, esetleg valamilyen manipulatív eszközökkel rávenni arra, hogy megcsinálja, amit szeretnének. A manipulatív természet sok esetben pontosan ebből a félelemből akad, és a manipulatív személy eleve olyan helyzet létrehozására törekszik, amellyel kizárja az elutasítás lehetőségét. Az ő reakciójuk az, hogy ha nem akarod, hogy elutasítsanak, akkor ne kérj engedélyt, csak csináld meg, amit akarsz, vagy vegyél rá másokat, hogy csinálják meg.

A feminin, vagy jin típusú, passzív, befogadó jellegű személyek a legtöbbször lenyelik az elutasításból fakadó frusztrációjukat, különböző gátlásokat, komplexusokat, belső feszültségeket létrehozva önmagukban. Minél többször kapnak elutasítást, annál bátortalanabbak és zárkózottabbak lesznek. Az ő reakciójuk az, hogy ha nem akarod, hogy elutasítsanak, akkor ne is próbáld meg érvényesíteni az akaratodat, hanem hagyd, hogy mások akarata érvényesüljön, és fogadd el azt a sorosodnak.

Nos, mint mindig, a jóga pszichológiájában a középútra törekszünk, vagyis sem a túlzott dominancia, az akaratunk másokra való kényszerítése, sem a túlzott passzivitás, az „árral sodródás” nem vezet el a célhoz, a belső harmóniához és a belső feszültségek feloldásához.

Azt viszont meg kell tanulnunk, hogy a vágyaink nem mindig teljesülnek, még akkor sem, ha nagyon sok erőfeszítést teszünk bele egy-egy dolog elérésébe. Csak akkor teljesülhet egy-egy vágyunk, ha a karmánk azt lehetővé teszi. Éppen ezért az elutasítástól való félelemtől a tudás művelésével és a ragaszkodás nélküli cselekvéssel szabadulhatunk meg. A tudás művelése abban segít, hogy megszilárduljunk abban a megértésben, hogy nem mi vagyunk a cselekvők és az irányítók, hanem szemtanúk vagyunk. A ragaszkodás nélküli cselekvés viszont megvéd attól, hogy túlzott passzivitásba és közönybe essünk, és elhanyagoljuk a kötelezettségeinket. Ha kötelességképpen cselekszünk, és nem vágyunk arra, hogy élvezzük a munkánk gyümölcseit, akkor a kedvező vagy elutasító reakciók sem fogják befolyásolni a motivációnkat. A szenvedés forrása mindig a ragaszkodás, és nem maga a cselekvés.