2016. május 17., kedd

Minden jóga egy

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Minden jóga egy

Ahogy a négy Véda eredetileg egy volt, az összes jóga is kezdetben egyetlen rendszer volt, amit néha Mahá jógának, vagyis Nagy jógának neveznek. A bhakti, karma, hatha, rádzsa stb. jógákra történő felosztás mesterséges, mivel ezek csupán az egy jóga különböző aspektusai. Ez a könyv először megmutatja, hogy a hatha-jóga különböző aspektusai nem alkotnak mást, mint a meditáció fizikai aspektusát. Ez az alap, amire a meditáció struktúrája épül. Utána leírom a jóga mentális diszciplináját, amit meditációnak, vagy rádzsa-jógának neveznek. Ezután megtárgyaljuk a fizikai és mentális jóga eredményeit vagy gyümölcseit – a bhakti-jóga spirituális aspektusát. Ez a folyamat végül a jóga végkövetkeztetésébe, a gjána-jógába olvad, melyet csak akkor szabad megpróbálni, ha az életünk minden társadalmi és egyéb kötelességét bevégeztük.

Az Úr Krishna azt mondja a Bhagavad-gítában (4.2), hogy az eredeti jóga elveszett az idő múlása miatt. Ez az oka annak, hogy ma az eredeti jóga számtalan apró technikára és iskolára oszlott, melyek önmagukban kevés területet fednek le. Ha a környezetéből kiragadva gyakoroljuk az egyéni jóga-technikákat, akkor kevés az esély a sikerre. Patandzsali azt mondja, hogy a jógában elért sikerhez mind a nyolc ágat kell gyakorolni (Jóga-szútra, 2.28). Ebből az következik, hogy az ászana gyakorlása nem elegendő. Egyáltalán nincs bizonyíték a jóga-irodalomban arra, hogy az ászana önmagában elvezet a célhoz. Másfelől viszont, minél több ágat vagy eszközt adunk hozzá a jóga-gyakorlásunkhoz, annál potenciálisabb lesz a gyakorlásunk és annál nagyobb az esélyünk a sikerre.

Sok jógi manapság megakad az ászana-gyakorlás szintjén, mert azt gondolják, hogy emberfeletti teljesítményt kell elérniük benne, mielőtt belekezdhetnek a magasabb ágak gyakorlásába. De az élet túl rövid ahhoz, hogy így gondolkodjunk: annak érdekében, hogy reális esélyünk legyen a siker elérésére a jógában, minél hamarabb be kell vezetnünk a gyakorlásunkba a magasabb ágakat. Minél korábban kezdjük el a pránájáma és a meditáció valamilyen alapvető formáját, annál hamarabb megtapasztalhatjuk a belső szabadságot. Ha akár csak tíz percet fordítunk mindkettőre egy nap, ezáltal az életünk és gyakorlásunk összes aspektusa fejlődni fog. Ne várjunk arra, hogy valamiféle misztikus szintet érjünk el az ászanában, ami valószínűleg sohasem fog bekövetkezni. Vannak olyan emberek, akik harminc évnyi napi gyakorlást fektettek bele az ászanába, de a végeredmény semmi más, csak egy karcsú test. Ha elhisszük, ha nem, ez a karcsú test, az összes ászana-gyakorlásunk ellenére a föld alá fog kerülni (vagy elillan a kéményen, a választásunktól függően). Ne fordítsuk mindezt az időt kizárólagosan az ászana-gyakorlásra, ha bármilyen maradandó eredményt szeretnénk kapni az ászana-gyakorlásból, akkor azt a pránájámával és a meditációval kell kombinálni.

Patandzsali a jógának ezt a struktúráját nevezi „ashtanga-jógának”. Ez az ashtanga-jóga magába foglalja az összes többi jógaiskolát és a jóga összes aspektusát. Míg az előző könyveimben elmagyaráztam Patandzsalí jógájának első négy aspektusát, vagyis a jamát és nijamát (erkölcsi elveket), az ászanát (jógapózokat), és a pránájámát (légzőgyakorlatokat), ez a könyv Patandzsalí jógájának ötödik és hatodik ágával foglalkozik. Ezeket az ágakat pratjáhárának (a külső stimulusoktól való függetlenségnek) és dháranának (koncentrációnak) nevezi, és ez a szöveg ezeknek az ágaknak az alapvető és legfontosabb technikájával fog foglalkozni."

Nincsenek megjegyzések: