Biztonság és bizonytalanság

Ebben a világban mindenki biztonságra vágyik. Szeretnénk örökké élni a testünkben, elkerülni a betegségeket, szeretnénk anyagi biztonságot, és szeretnénk egy olyan házban lakni, ami megvéd a környezeti katasztrófáktól. Csak az a helyzet, hogy  ebben a világban senki és semmi nem tudja garantálni a biztonságunkat. Minden átmeneti, vagyis lehetetlen maradandó helyzetet teremteni. Emellett nem tudjuk, hogy a múltbeli karmánk milyen időzített bombákat rejteget, és hogy azok mikor fognak robbanni. 

A biztonság hiánya pedig bizonytalanságot szül. Ez a szó magyarul némiképpen más jelentéstartalommal bír, mint az angol "insecurity" szó, amit találóbb volna sebezhetőségnek fordítani. Amikor azt érezzük, hogy gyengék, védtelenek és támadhatóak vagyunk, az ösztönösen félelmet és védekezési reflexet ébreszt bennünk. Aki pedig különösen nehezen viseli a védtelen, kiszolgáltatott helyzetet, az hajlamos másokat támadni vagy agresszíven megnyilvánulni mások felé, mert ezáltal valahogy nagyobb biztonságban tudja érezni magát. Erre nem tértem ki az erőszakmentes kommunikációról szóló blogbejegyzésemre, de sok esetben azok támadnak másokat verbálisan is, akik saját maguk nagyon félnek, vagy nehezen tudják elviselni az anyagi létezés bizonytalanságából fakadó stresszt. 

A fenyegetettség érzése ugyanis stresszt, aggodalmat szül. Nehezen tudunk napirendre térni afölött, hogy bármelyik pillanatban mindent elveszíthetünk, ami fontos nekünk, amit kapaszkodónak tekintünk életünk viszontagságai között. Elveszíthetjük a testünket, a szeretteinket, a vagyonunkat, a képességeinket, szinte mindent, ami az illuzórikus, anyagi személyiségünkhöz kapcsolódik. Nincs garancia semmire. 

Csak egy valamint nem veszíthetünk el, az Önvalónkat. Ez a tudat azonban csak akkor fog biztonságérzetet eredményezni, ha megismerjük a spirituális Önvalónkat, és megállapodunk benne. Krisna is azzal kezdi Ardzsúna félelmeinek eloszlatását, hogy leírja a lelket, mely örök, változatlan, meg nem teremtett és ezért sohasem pusztítható el. Ezt még külö is részletezi: a lelket nem lehet megégetni, eláztatni, felszárítani, szétdarabolni vagy egyéb módon kárt tenni benne. A lelket nem színezik meg azok a benyomások, amelyek az elménkben mélyen elraktározódnak és állandóan formálják tudatalatti természetünket, hogy a pszichológusoknak legyen mit elemezgetni és terápiázni. 

Az önvaló megismerése rögös út, de ez az egyetlen dolog, ami biztonságot adhat ebben a világban. A valódi bátorság, vagy félelemnélküliség véleményem szerint csak azok sajátja, akik eredeti spirituális természetükkel azonosítják magukat. Ahogy a Harcosok Klubjában hallottuk: csak az tehet meg mindent, akinek már semmije sincsen. Minden hamis azonosításunkat, minden átmeneti fedőréteget el kell veszítenünk ahhoz, hogy a teljes állandóságot elérjük. Ezt nem lehet megjátszani, mert a félelem, és különösen a halálfélelem az ember legbelsőbb ösztöneinek egyike. Arra vagyunk programozva a tudatlanság által, hogy meneküljünk, ha veszély fenyeget, és minden áron túléljünk. De aki túlélte a saját halálát, az megérti, hogy semmit nem lehet elvenni tőle, és semmi nem is lehet az övé: ő csak szemtanú az örökké változó tünemény világban.