Azonosság és különbözőség

Úgy érzem, hogy a karácsonyi forgatag közepette az emberek a legkevésbé vágynak mélyenszántó filozófiai eszmefuttatásra, de mivel Gregor Maehle könyvében épp az azonosság és különbözőség fogalmainál tartottunk, úgy érzem, kívánkozik ide egy kis kiegészítés azok számára, akik nem ismerik annyira mélyrehatóan az ind gondolkodás különböző védánta-iskoláinak tanításait. 

Gregor Maehle interpretációja alapján az a kép alakulhat ki az olvasóban, hogy a szaguna Brahman megvalósítása és a személyes találkozás Istennel csupán egy közbülső lépcsőfok a személytelen Brahmannal való eggyé válás felé, illetve hogy a szaguna Brahman valamilyen értelemben alacsonyabb rendű, mint a nirguna Brahman.

Utána azonban, látszólag ennek ellentmondóan, Rámánudzsára hivatkozik aki az egyéni önvaló különbözőségét a Brahmantól ugyanolyan valóságosnak tekinti, mint az azonosságát. Ugyanúgy kiemeli azt is, hogy a számkhja, valamint Patandzsalí jóga-darsana szemléletében az univerzum, mint a Brahman átmeneti és változékony kiáradása, szintén valóságos.

Ahhoz, hogy az egyidejű azonosság és különbözőség filozófiai doktrínáját jobban megértsük, érdemes szemügyre venni Sankara és Rámánudzsa tanításának fő elemeit. Sankara az advaita védánta iskola alapítója, és mint minden védánta iskola, magyarázatot ad az upanisadok egymásnak ellentmondani látszó kijelentéseire. Az upanisadok három tattváról (elvről) beszélnek, a Brahmanról, mint az abszolút végső Igazságról, a dzsíváról vagy átmanról, mint egyéni lélekről, és a dzsagatról, vagyis az univerzumról, mely a Brahman kiáradása, és amely körülveszi a dzsívát a feltételekhez kötött léte során. Az upanisadok és a Védánta-szútra egyes kijelentései a három vagy kettő tattva azonosságáról beszélnek, míg mások a különbözőségükről. Hogyan oldhatjuk fel ezt a látszólagos logikai ellentmondást?

Sankara interpretációja szerint a dzsíva és a dzsagat nem valóságos létezők, csupán a Brahman illúziójának termékei, így a különbözőségüket hangsúlyozó passzusokat szimbolikusként és „kezdőknek szólóként” kell kezelni, míg az azonosságukról szóló kijelentéseket magasabb rendű igazságként, betű szerint kell érteni. Sankara híres aforizmája szerint: brahma szatjam, dzsagan mithjá, dzsívó brahmaiva nápará, azaz „A Brahman az egyedüli igazság, az univerzum nem létezik, a dzsíva pedig nem különbözik a Brahmantól”.

Rámánudzsa filozófiáját visistádvaita-vádának nevezik, ami azt jelenti, hogy „minősített azonosság”. A Brahman, a dzsívák és az univerzum viszonyát a test és a lélek kapcsolatával illusztrálja. Ebben az analógiában a Brahman a lélek, a dzsívák és az univerzum pedig a Brahman teste. Amikor az upanisadok kijelentik, hogy az univerzum és a dzsívák különböznek a Brahmantól, akkor a különbséget a minőségükre vagy a tulajdonságaikra értelmezhetjük. Míg azok a passzusok, melyek a dzsagat vagy a dzsíva azonosságát írják le a Brahmannal, a kettő elválaszthatatlanságára utalnak, és nem a minősítés nélküli azonosságra, amit Sankarácsárja sugall.

A bhéda-abhéda (különbözőség és nem-különbözőség) fogalmak közötti tökéletes házasságot azonban Csaitanja Mahábrabhu,a bengáli vaisnavizmus alapítójának tanításában lelhetjük fel, aki szerint a Brahman és kiáradásai közötti azonosság és különbözőség egyidejű és felfoghatatlan. Így a három tattva közötti kapcsolat megértése túllép a logika és az anyagi intelligencia hatáskörén, és valószínű, hogy valaki, akinek valóban sikerült aktiválnia a Kundaliní energiát, és felemelnie a szahaszrárába, a szaguna és nirguna Brahman közötti azonosságot és különbözőséget is egyidejűleg megérti és nem fogja az egyiket vagy a másikat alacsonyabb rendűnek tekinteni. Megjegyzem, számos bhakti-iskola követőire pontosan az advaitával ellentétes túlkapás a jellemző, vagyis a nirguna Brahmant alacsonyabb rendűnek tekintik, mint a szaguna Brahmant, és hajlamosak megfeledkezni a kettő azonosságáról a különbözőség javára.