"Míg a visuddha csakra törvénykező, mivel megláttatja és megérteti velünk a szent törvényt, az ágjá divinatív, vagyis ez a csakra mutatja meg azt az intelligenciát, melynek alapján a teremtés kozmikus terve kibontakozik. Ez Isten intelligenciája, illetve maga Isten. Az ágjá csakra megmutatja a formával rendelkező Istent (szaguna Brahman), míg a forma nélküli Abszolútat, a nirguna Brahmant csak a koronacsakrában (szahaszrárában) érhetjük el. Az ágjá csakra azt az igényt képviseli, hogy kommunikáljunk magával Istennel és továbbadjuk ezt az élményt másoknak.
Fontos
azonban, hogy a visuddhából
az ágjába
menjünk, és nem közvetlenül a szahaszrárába.
A szahaszrára
szintjén már megszűnik a másokhoz való viszonyulás, mert
megszűnik az egyéni azonosság is. A szahaszrára
az egyén feloldódását képviseli. Különösen, ha valaki
közvetlenül a szívcsakrából megy a szahaszrárába,
nem csak azt a téves filozófiai elképzelést fogja kifejleszteni,
hogy a világ illúzió, hanem azt is, hogy a formával rendelkező
Istenség (szaguna
Brahman) nem létezik. Vagy csak a forma nélküli Abszolút (nirguna
Brahman) átértelmezése a kevésbé értelmesek számára.
Azok
a doktrínák, melyek szerint az egyéni önvaló azonos az isteni
Önvalóval, az ágjá
csakra
hangsúlyozásának hiányából fakadnak. Isten mindenhatóságát,
mindenütt jelenlévőségét és mindentudását csak akkor
láthatjuk meg, ha megnyitjuk az ágjá
csakrát
és nem akkor, ha közvetlenül a szahaszrára
csakrába
megyünk. Az ágjá
csakra
alátámasztja Rámánudzsa bhéda-abhéda
(azonosság a különbözőségben) doktrínájának érvényességét.
Sankarával ellentétben, aki azt állította, hogy az átman
(az egyéni önvaló) és a Brahman (a kozmikus Önvaló) azonosak,
Rámánudzsa helyesen kijelentette, hogy egyidejűleg azonosak (abban
az értelemben, hogy mindkettő egyaránt tudat) és ugyanakkor
különböznek is (a kozmikus önvaló mindentudó, mindenható és
mindenütt jelenlévő, míg az egyéni önvaló nem az). De erről
majd több szó esik a 17. fejezetben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése