"A misztikus állapot közben az Óm hangot halljuk. Ahhoz, hogy meghalljuk ezt a Legfelsőbb Lény által létrehozott hangot, az ágjá csakrába kell helyezni a pránát. Ez a jógikus értelmezése annak, amikor fürdőt veszünk a három folyó találkozásánál, a mukti-trivénínél. Bár a pránát a harmadik szem-csakrába kell helyezni, magát a misztikus szótagot a szívcsakrában (anáhata) halljuk, mivel e két csakra szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ha azonban az ágjá csakra eksztázisába merülve maradunk, akkor majdnem lehetetlen továbbadni az élményeinket és megértve lenni. Az isteni szolgálat és isteni szeretet élete érdekében vissza kell lépnünk, és a szívcsakrába (anáhata) kell helyeznünk a pránát.
Az
ágjához két etikai vezérelv, Patandzsalí szvádhjája
és ísvara-pranidhána elvei kapcsolódnak. Először
tekintsük át a szvádhjája fontosságát.
A
szvádhjája a szent szövegek tanulmányozását jelenti. A
valláson belül manapság látható korrupciónak nem szabad
visszatartania bennünket abban, hogy az írott tradíción belül is
keressük a szentséget. A korrupció nem csak a vallásra
korlátozódik: az emberek pontosan ugyanezt tették a társadalmi
mozgalmakkal, valamint a politikai és gazdasági rendszerekkel.
Bárhová megy a mohóság és a hatalom, ott megjelenik a korrupció.
Naivan tanulmányozva a szentírásokat, előítéletek és az
emberek által alkotott zavart elképzelések nélkül, próbáljunk
kapcsolódni a látnokok eredeti víziójához, legyenek azok a
védikus Risik, Gautama Buddha, Lao Ce vagy Jézus Krisztus. Az ilyen
tudást szvádhjájának nevezik, és ahogy Patandzsalí
mondja, meg fogja nyilvánítani az ísta-dévatánkat, ami
Isten számunkra megfelelő formáját jelenti (Jóga-szútra
2.44).
Ha
ez a megnyilatkoztatás megtörtént, életbe lép Patandzsalí
második előírása (nijamája), mely ehhez a csakrához
kapcsolódik. Ez az ísvara-pranidhána, ami az Isten általunk
választott formája előtti meghódolás. Ennek a meghódolásnak
szintén több szintje vagy fázisa van. A kezdeti szinten csak
imádkozunk és kérjük Isten irányítását. Azt kérjük, hogy
tisztítson meg az alacsonyabb vagy önző késztetéseinktől, és
erősítse meg a vonzódásunkat a szent dolgok iránt. Utána
irányításért folyamodunk: megkérjük Istent, hogy mutassa meg az
irányt, amerre mennünk kell. Végül egyre inkább a háttérbe
lépünk, és engedjük, hogy Isten cselekedjen rajtunk keresztül –
hogy Isten rajtunk keresztül nyilvánítsa meg az akaratát.
Ahhoz,
hogy ebből bármi történjen, először fel kell ismernünk a
formával rendelkező Istent (szaguna Brahmant), vagyis az
immanens Istent, mivel a forma nélküli Abszolút, vagyis a
transzcendens Isten nem cselekszik és nem hajt végre semmit. Ha
isteni életet akarunk élni, akkor először a formával rendelkező
Istent kell megtalálnunk, melynek a megnyilvánulása és
kifejeződése a világ és az emberi társadalom. Ha közvetlenül a
szahaszrárába, a koronacsakrába megyünk, mely a
légzéscikluson kívül esik, nem fogunk túl sok inspirációt
kapni ahhoz, hogy elvigyük az isteni szeretetet ebbe a társadalomba
és a világba, mivel a szahaszrára a forma nélküli
Abszolút és a nagy feloldódás (nirvána) felé vezet. Csak
akkor szabad erre a feloldódásra vágyni, ha végrehajtottuk a
szvadharmánkat (szent kötelességünket), ami azt jelenti,
hogy megtesszük a személyes hozzájárulásunkat az isteni élethez
és az istenszeretethez a Földön."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése