2015. január 26., hétfő

Live. Die. Repeat...

Tegnap ez a felirat volt az egyik lány pólóján a jógaórán. Most, hogy utólag utánanéztem, ez a "Holnap határán" című sci-fi jelmondata volt, de ez most mellékes. Amikor láttam a feliratot, nekem egyből az jutott eszembe, hogy elég jól összefoglalja a lényeget. Megszületünk a karmánktól vezérelve, egész életükben küzdünk az álmaikért, a céljainkért, és végül meghalunk, majd kapunk egy újabb lehetőséget, és kezdhetjük az egészet elölről.

Ha szerencsénk van, vagy inkább mondjuk úgy, hogy értelmesen kihasználtuk az életünket, akkor persze nem elölről kezdjük, hanem ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Legalábbis a jóga filozófiája szerint az újraszületésnek, és az anyagi tevékenységekhez való ragaszkodásnak a fő oka a tudatlanság. Ugyanakkor ez a szenvedés gyökere is. Tehát, ha tudásra teszünk szert az önvalóról, akkor csökkentjük a tudatlanságot, és ez a tudás összegződik életről életre, és egyszer elvezet a megvilágosodott állapothoz. 

Persze nem mindegy, hogy a tanulás közben hogyan cselekszünk, mert ha negatív karmát gyűjtünk, vagyis vétünk az Univerzum törvényei ellen, annak nem csak szenvedés a következménye, hanem a tudatlanság növekedése is. Éppen ezért a jógi igyekszik jámboran cselekedni és minél kevesebb fájdalmat okozni másoknak. "A jövőbeni szenvedés elkerülendő" - írja Patandzsali, és ezzel arra utal, hogy ha a jelenben szenvedést okozunk másoknak, akkor azt visszakapjuk a karma törvénye alapján. A szenvedés pedig megnehezíti az elme koncentrálását.

A tanulási folyamat persze sokféle lehet, és azt se feledjük el, hogy a múltunkon már nem tudunk változtatni, valamennyi szenvedéssel mindenkinek szembe kell néznie a jövőben. persze nem mindegy, hogy csak frusztrálódunk a szenvedés miatt, vagy padig tanulunk belőle. A fájdalom iránti közömbösséget ki lehet fejleszteni, hiszen a fájdalom csupán egy mentális jelenség. Nem hiába végzett számos jógi olyan sanyarú lemondásokat, ami megerősítette a testét és az elméjét, és így még akkor is képes volt meditálni, amikor intenzív fájdalmat élt át. 

Én egyelőre az Eat Sleep Train Repeat rutinban vagyok benne, persze közben azért történik tanulás is, meg jóga-gyakorlás is. Az edzés és maga a jóga-gyakorlás is egy módja annak, hogy megtanuljuk legyőzni a fájdalmat, a lustaságot, az akadályozó tényezőket, és  megtanuljuk, hogy  köztünk és a céljaink között csak az általunk gyártott kifogások vannak, amelyeket türelemmel, kitartással és folyamatos erőfeszítéssel tudunk legyőzni.

A renikarnáció gondolata voltaképpen minden vallási és sprituális hagyományban megtalálható, hiszen csak így lehet összeegyeztetni az örök lélek és az átmeneti test elvét. A reinkarnáció liberális, hiszen ha valamit nem sikerült megtanulnod, akkor mindig kapsz egy újabb lehetőséget. Ha pedig elkezdtél valamihez ragaszkodni, akkor visszatérsz hozzá, és egy újabb minőségben tapasztalhatod meg, mindaddig, amíg a tapasztalás el nem juttat a megvilágosodásig.

Amikor megismertem a Krisna-tudatot, akkor egyértelmű válaszokat kaptam (amit talán minden vallás hasonlóan ígér): a lét az anyagi világba szenvedés, ezért ki kell szabadulni belőle, ezt pedig csak akkor tudod megtenni egy élet alatt, ha meghódolsz Krisnának, és minden anyagi vágyadat feladod. Nos, én megpróbáltam, de húsz év alatt valahogy nem sikerült, ezért úgy néz ki, hogy hosszabb tanulási folyamat vár rám. Live, Die, Repeat.

Persze azért nem árt élni is a kettő között, vagyis nem elég megszületni és meghalni, azt minden élőlény, még a legparányibb egysejtű papucsállatka is meg tudja tenni, illetve megtörténik vele. De az a nem mindegy, hogy a kettő között mit csinálunk. Mennyire vagyunk jelen a MOST-ban, mennyire tanulunk, tapasztalunk, hogyan fejlődik az énképünk és a világképünk. Sok kezdő spiritualista kettősségekben gondolkodik, és különválasztja az anyagi dolgokat a spirituálisaktól, az előbbieket elutasítva. De van, amikor éppen az anyagi dolgok, kihívások, élethelyzetek szükségesek ahhoz, hogy megérjünk, megtanuljunk felelősséget vállalni és vállalni a tetteink következményét. 

A tett nélküliség, a cselekvésmentesség jógája csak azoknál működik, akik már mélyen gyökereznek az önvalóban, és megtapasztalták önnön természetüket, mint a Látó. De még ők sem kötelesek lemondani a tettekről, hiszen tudásuk birtokában nem kötik meg őket a tetteik következményei, és a szívük mentes a ragaszkodástól. Ezért mondja Krisna, hogy ha megtanulunk kötelességből cselekedni, akkor meg fogunk szabadulni a félelemtől, és így már a Live-Die-Repeat körforgása nem is olyan félelmetes kaland.  

Nincsenek megjegyzések: