"Még egy történet, ami szintén a padmászana potenciáját mutatja. Egy alkalommal, amikor a pránájámát gyakoroltam padmászanában, külső kumbhakákat és Kundaliní technikákat adva a gyakorlásomhoz, annyira eksztázisba estem, hogy szó szerint elveszítettem az időérzékemet. Az ilyen alkalmak után teljesen elzsibbadt a lábam, amikor kivettem a padmászanából. Egy alkalommal bizonyára figyelmetlenül vettem ki a zsibbadt lábamat a padmászanából, és egy mikroszakadás keletkezett a bal térdem ízületi tokjában. Ez után nyolc hónapig nem voltam képes padmászanában ülni, és meg kellett elégednem a sziddhászanával. Meglepetésemre a kumbhakáim hossza jelentősen lecsökkent, ahogy a teljes pránájáma-gyakorlásaim hossza is. Ezen felül a koncentrációs képességem is csökkent, és így a spirituális állapotok elérésére való törekvésem is. meglehetősen megdöbbentő volt látni, hogy mekkora különbséget okozott csupán az, hogy nem tudtam gyakorolni a padmászanát. Egy modern indiai oktató, akit nagy becsben tartok, egyszer azt mondta nekem: „Ti nyugatiak azt gondoljátok, hogy misztikus erőre lehet szert tenni csupán azáltal, hogy padmászanában ültök.” Erre ma azt válaszolnám, hogy nem csak a nyugatiak hisznek ebben, hanem pontosan ez az, amit a sásztrák is állítanak. Nem meglepő, hogy a legtöbb hindu istenséget, védikus risit és tantrikus sziddhát padmászanában ábrázolják. Ez a póz a spirituális felszabadulás megbízható laboratóriuma. De emlékezzünk rá, hogy nem a laboratórium adja az eredményeket, hanem az, amit csinálunk benne, a tettek, amiket végzünk. Ezek a tettek a pránájáma és a meditáció, ahogy azt a sásztrák leírják. Az egyszerű üldögélés a pózban nem visz messzire.
Remélem,
hogy ezzel ébresztettem némi kíváncsiságot és lelkesedést az
olvasóimban a padmászana
iránt. De kérlek, ne legyetek olyan meggondolatlanok, mint én, és
ne próbáljátok túlzottan gyorsan elérni a három órás szintet.
A térdetek meg fogja köszönni.
Most
pedig tekintsük át a pránájámához
használható pózokkal kapcsolatos elvárásokat, amiből
egyértelművé válik, hogy a padmászana
a legmegfelelőbb. Bármilyen póznak, amit a pránájámához
használunk, a következő elvárásoknak kell megfelelnie:
- A talpakat és a tenyereket el kell fordítani a földtől, hogy a föld ne szívhassa be a pránát, amit kibocsátanak. Ez kizárja a széken ülést, ahol a talp lefelé fordul.
- A lábfej ne legyen lejjebb, mint a múládhára csakra, hogy a prána és a vér felfelé tudjon áramolni. Ez ismét kizárja a földön ülést, vagy a falnak dőlést.
- A medencét meglehetősen erősen előre kell billenteni, hogy a gerinc dupla S-kanyarulata még hangsúlyosabbá váljon, és a gerinc a támadni készülő kobra alakját vegye fel. Ez a Kundaliní felemelkedésének előfeltétele.
- A múla bandha stimulálásához a gátnak vagy a talajba kell nyomódnia, amit a padmászanában a medence erős előredőlése által érhetünk el, vagy a bal sarokkal nyomhatjuk a sziddhászana pozícióban.
- Ideális esetben, a medence előrebillenése által a sarkunk belenyomódik az alhasba, az uddíjána bandhát stimulálva. Ez csak a padmászanában érvényesül.
- A póznak szilárd alapot kell alkotnia, amit természetesen ki tudunk tartani hosszú időn keresztül. Az egész testet erőfeszítés nélkül kell összehangolnia a gravitációs erő ellenében, hogy ne görnyedjünk bele a pózba. Erre is a padmászana a legalkalmasabb.
Az
a póz, amelyikre leginkább illenek ezek a kritériumok, a
padmászana,
a második a sziddhászana,
illetve a szvasztikászana
és a vírászana
elfogadható, ha az első kettőt képtelenek vagyunk végrehajtani."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése