A legfontosabb ászana a pránájámához

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"O.P. Tiwari, a Kaivalyadhama igazgatója hozzátesz egy fontos információt. Azt mondja, hogy ha egyszer elértük az ászana-sziddhit bizonyos pózokban, akkor elkezdhetjük a pránájáma-gyakorlást. Más szavakkal, az ászana-sziddhi kifejezés nem arra vonatkozik, hogy az összes pózban váljunk jártassá egyidejűleg, hanem csak azokra a pózokra, amelyek a pránájáma közben használatosak. Ezt T. krishnamacharya is megerősítette, aki többes számban használta az ászana-sziddhi kifejezést. Azt mondta, hogy nem lehetséges több, mint 24 ászana-sziddhire szert tenni, de nem is szükséges. Érdekes, hogy Rishi Vjásza egyes számban használja a „szati ászana dzsájé” kifejezést. Nem az összes ászanában elért általános sikerről beszél, hanem az egy és legfontosabb meditációs pózban elért sikerről. Szerinte csak akkor válunk képessé a pránájáma gyakorlására, ha hosszú ideig tudunk ülni az egyik előírt pózban, ami kizárja azt, hogy lefekszünk, széken ülünk, a falnak dőlünk vagy egyszerűen keresztezett lábbal ülünk a térdekkel a levegőben.

Melyek a legfontosabb és legszükségesebb ászanák?

Az ászanával kapcsolatban, Patandzsali azt mondja, hogy a szilárdság és könnyedség kettős tulajdonságaival kell rendelkeznie (2.46). Az ászana állapotában megszűnik az erőfeszítés és a végtelenen történő meditáció megjelenik (2.47), valamint túllépünk a kettősségek ellentmondó hatásán (2.48). Itt Patandzsali nagyon magasra helyezi a mércét. Bár nem mondja ki konkrétan, de csak egy póz van, amire ráillik a leírása, ez pedig a padmászana (lótuszpóz), ha sikerül elsajátítanunk. Például ha székben ülünk, az eltompítja és elnehezíti az elmét, mivel a gravitációs erő lefelé húz, míg a padmászanában a gerinc tökéletesen ellenáll a gravitációnak. Ez a testhelyzet felfelé emeli a gerincet és az agyat, és könnyedséget hoz létre. Fontos, hogy a padmászanában a talpainkat és a tenyereinket felfelé fordítjuk, föntről kapva az energiát, míg ha széken ülünk, akkor automatikusan továbbítjuk az energiát a talpainkon keresztül a Föld felé.

Ha sikerül elsajátítanunk a padmászanát, az elősegíti a természetes, erőfeszítés nélküli egyensúlyt is. A savászana (hullapóz) is erőfeszítés nélküli, de az összes póz közül ebben érvényesül a leginkább a gravitáció lefelé húzó hatása. Éppen ezért elnehezít, míg a padmászana könnyedséget teremt. Emellett Patandzsali harmadik feltétele a kettősségektől való mentesség, mint például a radzsasz (szenvedély) és tamasz (tompaság) közötti kettősségtől. A savászana a legtompább póz, éppen ezért esélyt ad a kettősségek támadására. A padmászana az egyetlen póz, melyben a gerinc, a benne található energiaközpontok (csakrák) csodálatos elrendezése folytán automatikusan elősegíti a végetlenen történő meditációt és a kettősségek fölé emelkedést. Vannak más pózok, nevezetesen a sziddhászana és a szvasztikászana, melyek bizonyos mértékben lehetővé teszik ezt az elrendezést, de sok tradicionális iskola és oktató csak a padmászanában engedélyezte a pránájáma gyakorlását a fent említett okokból kifolyólag."