Kasjapa és Diti fiai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Egyik este Kasjapa Risi már majdnem befejezte napi Isten-imádatát és meditációját, és éppen az utolsó felajánlást helyezte az áldozati tűzbe. A nap lassan lenyugodni készült. Most Kasjapa a teremtő, az Úr Brahmá imádatához készülődött. Kasjapa egyik felesége Daksa Diti nevű lánya volt. Diti megpróbálta megközelíteni Kasjapát és kifejezni a szeretetét a férje iránt, és azt várta tőle, hogy teljesítse be a vágyát. Ezzel megzavarta Kasjapa imádatát, aki látta a sóvárgást a szemeiben, és hallotta a hangjában. De Kasjapa megpróbálta elmagyarázni neki, hogy még egy órát kellene várniuk, mert ebben az időben Rudra kóborol mindenfelé a pisácsákkal (boszorkányokkal). „Ilyenkor Ő maga is egy pisácsa formáját ölti, hamuval fedi be a testét, hogy a testük iránti közömbösségre tanítsa az embereket, akik finom selymekkel, virágfüzérekkel és kozmetikumokkal díszítik azt. A test valójában csak a kutyák eledele.”

Kasjapa elmagyarázta Ditinek Rudra hatalmát és gazdagságát, és hogy Májádéví is az ő szolgája. Ezért megkérte Ditit, hogy tartsa távol az elméjét a világi élvezetektől, mivel ő tiszta elmével és nagy tisztelettel akarta imádni az Urat. Diti viszont nem hallgatott rá, és ragaszkodott a vágyához. Végül, mivel Kasjapa erkölcsileg a lekötelezettje volt, kénytelen volt engedni a vágyainak. Utána elment és megfürdött hideg vízben, majd ismét leült meditálni. Diti kellemetlenül érezte magát és szégyellte, hogy a vágyai ilyen helyzetbe hozták. Könnyekkel a szemében futott a férjéhez, hogy a bocsánatáért esedezzen. Kérte, hogy Rudra ne semmisítse meg a magot, amit a bölcs a méhébe helyezett. A mindenható Úr Sivához is imádkozott, hogy hallgassa meg az imáit és védje meg őt és az utódait.

Diti siránkozására Kasjapa azt felelte, hogy két vétket is elkövetett: a saját vágyának az áldozata lett, valamint engedetlen volt a férjével szemben is, mivel nem volt tekintettel a szavaira. Kasjapa azt mondta neki, hogy két, nagyon gonosz és bűnös viselkedésű fia fog születni. Ártatlanokat fognak megölni, a nők szemérmességét a sárba fogják taposni és nagy rishiket fognak sértegetni. Egyszer majd, amikor a három világ már nem fogja tovább tűrni az erőszakot és gonosztetteiket, az Úr inkarnálódni fog csak azért, hogy megölje őket. Ditit mindez nagyon elszomorította. Száz évig hordta a méhében ikerfiait, tudván, mekkora bajt fognak hozni a dévákra és a rishikre.

Eközben Vaikunthán az Úr Visnu és a társai a valóság és a szattva (jóság) atmoszférájában éltek. Ez az a hely, ahol nem volt semmiféle diszkrimináció. Egy nap Brahmá négy mentális fia, a Kumárák úgy döntöttek, hogy meglátogatják az Úr Visnut Vaikunthán. Bár őket tartják a legöregebb élőlényeknek, nagy lemondásuknak köszönhetően mindig úgy néztek ki, mintha még csak ötévesek lennének. Még a nagy bölcsek és rishik számára is nagyon nehéz átjutni Vaikuntha kapuján. Ők azonban sikeresen és akadály nélkül átjutottak Vaikuntha első hat kapuján. A hetedik kapunál két, egyforma korú és ragyog külsejű kapuőr állította meg őket, akiket arany koronák és egyéb ragyogó ékszerek díszítettek. Dzsaja és Vidzsaja volt a nevük, és tévedésből kisgyerekeknek nézték a négy Kumárát. A Kumárákat nagyon megbántotta ez az eset, és azt mondták az ajtónállóknak, hogy erre nem számítottak Vaikunthán, ahol a nem-különbözőség az uralkodó. Azt is mondták Dzsajának és Vidzsajának, hogy hogyan is számíthattak arra, hogy bármiféle gonosz dolog beléphetne Vaikunthára, elvégre az az univerzum Urának lakhelye. Így a kumárák megmondták a kapuőröknek, hogy nem méltóak arra, hogy Vaikunthán éljenek, és ezért megátkozták őket, hogy alá kell szállniuk a földre, a kéj, düh, és mohóság földjére, amelyből minden különbözőség ered.

Dzsaja és Vindzsaja rájött, hogy hibát követtek el. Azonnal leborultak a Kumárák előtt, és bocsánatukért esedeztek. „Legyen úgy, ahogy mondtátok” - mondták - „Kérlek adjátok az áldásotokat, hogy minél előbb leszülethessünk, és mialatt a Földön vagyunk, mindig emlékezhessünk az Úrra.” Ekkor az Úr Visnu és Laksmi, jól tudván, hogy mi történt a szolgáikkal, Dzsajával és Vidzsajával, a kapuhoz igyekeztek. A Szanatkumárák csodálkozva látták azt, akin mindig meditáltak a szívükben. Azonnal leborultak előtte és annyira ámultak ragyogó megjelenésén, hogy le sem tudták venni a szemüket róla.

Megbánták, hogy megátkozták az Úr Visnu szolgáit, és vissza akarták vonni az átkot. De az Úr azt mondta, hogy a Szanatkumáráknak nem kell visszavonniuk az átkukat, mert hatni fog. Az Úr elmagyarázta, hogy ő volt az, aki rajtuk keresztül szólt, és ezért nem kell bánkódniuk amiatt, ami történt. Az Úr Visnu elmondta, hogy Dzsaja és Vidzsaja aszuraként fog megszületni a földön, de az elméjük, a harag és gyűlölet tüzétől átizzítva mindig össze fog kapcsolódni vele. Ekkor az Úr Visnu utasította Dzsaját és Vidzsaját, hogy Diti méhében szülessenek meg, és amikor eljön az ideje, az Úr saját maga fogja felszabadítani őket, miután megtisztult elmével visszatérhetnek Vaikunrthára és folytathatják szolgálatukat. Ekkor Dzsaja és Vidzsaja arcának ragyogása eltűnt, sötétté és fénytelenné váltak, majd alászálltak a Földre, és Kasjapa magján keresztül behatoltak Diti méhébe.