"Az alábbiakban fontossági sorrendben ismertetjük a pózokat, a legfontosabb, de egyben legnehezebb is a padmászana. Tehát a pózokat tanuljuk fordított sorrendben, a vírászanával kezdve, és fokozatosan haladva a padmászana felé. Az ilyen meditációs jellegű ászanákat az általános ászana-gyakorlás vége felé kell gyakorolni, amikor a test és különösen a csípőízületek már kellőképpen bemelegedtek. Ha nem tudjuk, hogyan kell kifordítani és mobilizálni a csípőízületet, akkor térdsérülést okozhatunk magunknak. Konzultáljunk a jógaoktatónkkal a pózok gyakorlása előtt. Részletese leírást adtam az ászanákról az előző két könyvemben: „Ashtanga-jóga: gyakorlat és filozófia”, illetve „Ashtanga-jóga: a második sorozat”. Itt csak a meditációs pózokat fogom alapszinten leírni, mivel ez a könyv a pránájámáról szól. Ezeknél a leírásoknál azt feltételezem, hogy az olvasó rendelkezik egy általános ászana-gyakorlattal. Szükségünk lesz bizonyos mértékű jártasságra az ászanában ahhoz, hogy gyakorolni tudjuk a pránájámát.
Padmászana
Ez
a legjobb póz a pránájámához,
mert a medence előrebillen benne, és a gerinc olyan farmát vesz
fel, mint a támadni kész kobra – ami szükséges a Kundaliní
felébresztéséhez. Góraksa Nátha, Gheranda és más
szaktekintélyek csak azt a változatot fogadják el, amelyben a jobb
lábunkat tesszük be először a pózba, de T. Krishnamacharya
javasolja, hogy váltogassuk az oldalakat. Ha képesek vagyunk néhűny
percig ülni a padmászanában,
akkor kezdjük el például a kapálabhátit
gyakorolni a padmászanában.
Egy idő múlva képesek leszünk a fő pránájáma-gyakorlásunkból
is elvégezni pár kört padmászanában.
Ne terjesszük ki hirtelen a padmászanában
töltött időt! Hetente csak egy percet, vagy legfeljebb néhány
percet adjunk hozzá. Ez a póz nagyon erőteljes, és a többórás
végrehajtását hagyjuk meg a haladó pránájáma-gyakorlóknak.
Ahhoz,
hogy biztonságosan fel tudjuk venni a pózt a nyújtott lábas
testhelyzetből, először teljesen hajlítsuk be a jobb térdünket,
a sarkunkat a jobb fenekünkhöz hozva. Ha nem vagyunk képesek a
sarkainkat a fenekünkhöz érinteni, az azt jelenti, hogy a négyfejű
combizmunk túl rövid ahhoz, hogy biztonsággal felvegyük a
padmászanát.
Ebben az esetben gyakoroljuk a vírászanát
a kvadricepsz nyújtása érdekében, vagy üljünk keresztezett
lábbal. ha elérjük a fenekünket a sarkunkkal, akkor vigyük ki
oldalra a jobb térdünket, a jobb lábfejet fordítsuk fel és
spicceltessük. Most a jobb sarkunkat vigyük be a jobb lágyékba,
hogy a térdízület teljesen behajlítva maradjon. Ezután emeljük
a jobb sarkunkat a köldök felé, és hozzuk a térdünket közelebb
a középvonalhoz. A sarkunkat a köldök magasságában tartva,
helyezzük a talppárnákat az ellentétes csípőhajlatba.
Ismételjük
meg ugyanezeket a lépéseket a bal oldalra is, mintha a jobb lábunk
még mindig nyújtva volna. Először teljesen hajlítsuk be a
térdízületet, amíg a comb alsó oldala nem ér végig a
lábszárhoz. Vigyük ki a térdünket bal oldalra, majd helyezzük a
bal bokát a jobb alá a földön. Innen emeljük a bal lábat a jobb
boka fölé a köldök irányában, miközben a bal térdet kifelé
visszük. Ne emeljük a bal lábunkat a jobb térd fölé, mivel ez
azt jelentené, hogy megnyitjuk a bal térdízületet, ami
oldalirányú mozgást eredményezne a térdben a póz felvétele
közben. Tartsuk a bal térdízületet végig annyira zártan,
amennyire lehetséges, ami lehetővé teszi, hogy a comb és a
lábszárcsont egységben mozog, rés nélkül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése