A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…"
A Mindenegyben Blogon találtam ezt a már-már köszhelyszerű idézetet, mely azonban szinte mindannyiunkra igaz, és a legtöbben nem nagyon tudunk mit kezdeni vele. Én a tavalyi évben tanultam meg, hogy nem érdemes várni, főleg bizonytalan dolgokra, vagy olyan dolgokra, amelyekért nem tettél semmit, és nem tudod befolyásolni. Persze a türemlem egy más kérdés, hiszen ha például elültetsz egy növényt, annak is idő kell, mire kihajt, és meghozza a gyümölcsét. de ez a várakozás nem tétlenséggel telik, hanem nap mint nap gondoskodsz róla, hogy a növény életben maradjon és növekedjen. Így tulajdonképpen napról napra a jelenben élsz, egy folyamatos kapcsolatot kultiválva a növénnyel, és mindig visszajelzést kapsz arról, hogy érdemes-e számítanod a gyümölcsére, vagy pedig nem.
A Mindenegyben Blogon találtam ezt a már-már köszhelyszerű idézetet, mely azonban szinte mindannyiunkra igaz, és a legtöbben nem nagyon tudunk mit kezdeni vele. Én a tavalyi évben tanultam meg, hogy nem érdemes várni, főleg bizonytalan dolgokra, vagy olyan dolgokra, amelyekért nem tettél semmit, és nem tudod befolyásolni. Persze a türemlem egy más kérdés, hiszen ha például elültetsz egy növényt, annak is idő kell, mire kihajt, és meghozza a gyümölcsét. de ez a várakozás nem tétlenséggel telik, hanem nap mint nap gondoskodsz róla, hogy a növény életben maradjon és növekedjen. Így tulajdonképpen napról napra a jelenben élsz, egy folyamatos kapcsolatot kultiválva a növénnyel, és mindig visszajelzést kapsz arról, hogy érdemes-e számítanod a gyümölcsére, vagy pedig nem.
A valamilyen jövőbeni eseményre történő várás, főleg a valamilyen csodára várás viszont egy teljesen más történet. arról beszélek itt, amikor nincs logikus, ok-okozati összefüggés aközött, amit szeretnél elérni,. vagy amire számítasz, és aközött, amilyen lépéseket és erőfeszítést teszel a célod érdekében.
Ha a fitnesznél maradunk, akkor fölöslegesen számítasz arra, hogy egy nap fölkelsz, és egy szálkás, izmos, kisportolt alak fog visszanézni rád a tükörből, ha csak álmodozol erről, és nem teszel érte semmit. De ha tudatosan kajálsz és keményen edzel, akkor napról napra bekövetkeznek azok az apró változások, amelyek elvezetnek az álmod megvalósulásáig. Nem fogsz egy nap úgy kelni, hogy a nyakadba tudod tenni a lábadat, ha nem gyakorolod minden nap.
Ez a példa minden másra is igaz, Azok az emberek, akik tőlük látszólag független, vagy általuk nem befolyásolhatónak hitt dolgoktól teszik függővé a boldogságukat, sohasem lesznek boldogok. Sem a jövőben, sem a múltban nem voltak azok. A boldogság ugyanis döntés kérdése. neked kell eldöntened, hogy mit kezdesz a jelen pillanattal, hogyan viszonyulsz hozzá, és mit hozol ki belőle. Ha elégedetlen vagy az életeddel, akkor változtass, és ne másokat okolj a problémáidért!
Ha a boldogságot mindig csak a múltban vagy a jövőben keresed, akkor sohasem lesz a tiéd, mert a múlt és a jövő nem létezik! csak a jelen pillanat van, és az erőfeszítés, amit a jelen pillanatban teszel. Egyes filozófusok szerint nem kell erőfeszítést tennünk azért, hogy boldogok legyünk, és ez valóban igaz a felszabadulás szintjén, amikor megtapasztaljuk, hogy mi csupán a tudat, a szemtanú vagyunk, és nem a cselekvő. De eddig a szintig el kell jutni, vagyis helyre kell hozni azokat a hibákat, amiket valamikor a múltban elkövettünk, és ami miatt az elménk szétszórt állapotba került. A szétszórt elme koncentrációja pedig gyakorlást, azaz erőfeszítést igényel.
Ne várj tehát, hanem tervezz, és kezdd el ma az álmaid megvalósítását! A valóban boldog ember és az álmodozó között az a különbség, hogy az első tesz valamit az álmaiért, míg a második csak vár, és sohasem kerül közelebb hozzájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése