Vírászana

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Vírászana

A vírászana neve hőspózt jelent. Így ültek régen a harcosok. Kiváló bevezető póz, a gyakorlásunk rendszeres részévé kell tenni, mielőtt a meditációs pózok bármelyikét megpróbálnánk. Ha minden nap gyakoroljuk a vírászanát, akkor meghosszabbodik a négyfejű combizom, és minden más meditációs pózt könnyebben el tudunk sajátítani. Érdemes minden reggel tíz percet ülni vírászanában az általános ászana-gyakorlás előtt. Először hajtogassunk magunk alá pokrócot olyan vastagságban, hogy ne érezzünk semmi fájdalmat a térdünkben. Ahogy a combjaink lassan bemelegszenek és megnyúlnak, csökkentsük a magasítást, míg végül, esetleg évek múlva, a puszta földön ülve is meg tudjuk csinálni. Ez a padmászana ideális előkészítése.

Ha már leért a fenekünk a talajra, akkor átállhatunk valamelyik másik pózra. Ha tudunk ülni a vírászanában, akkor használjuk azt a pránájáma-gyakorlatokhoz mindaddig, amíg a földön ülve, magasítás nélkül nem megy. Ekkor váltsunk az ardha-sziddhászanára vagy a szvasztikászanára, majd a sziddhászanára, végül pedig a padmásznára.

A vírászana sokkal jobb, mint széken ülni, még akkor is, ha viszonylag magasra kell felpolcolni magunkat. Felfelé fordítjuk a talpainkat, és így a prána is természetesen áramlik felfelé, míg a széken ülve a gravitáció mindig lefelé húzza a pránát.

A vírászanában fontos, hogy a comb párhuzamos legyen, és ne forduljon ki. A lábfejeknek egyenesen hátrafelé kell mutatniuk, és nem kifelé, ahogy a gyerekek ülnek gyakran. Ezzel ugyanis biztosan tönkretesszük a térdeinket. A saroknak és a talpaknak felfelé kell mutatniuk, a lábujjaknak pedig hátrafelé. A lábfejeket tegyük szélesebbre a csípőnél, és hajtogassunk takarót a lábaink közé. Így, lassan csökkentve a takaró magasságát, fokozatosan leereszkedünk a lábaink közé.

Amennyire lehetséges, tartsuk meg a medence előrebillentett állapotát. Ezt ebben a pózban nehezebb megtenni, mint a többi meditációs pózban. Ez az a gyenge pont, ami miatt előfordulhat, hogy előregörnyedünk a vírászanában, és ezért kell idővel továbblépni a többi pózra. Csak a padmászana az, amiben erőfeszítés nélkül tudunk ülni három órát, úgy, hogy a gerincünk a támadni készülő kobra alakját veszi fel.

Vegyük figyelembe, hogy a szentírásokban az ászana-nevek nincsenek kőbe vésve. Nem volt olyan hagyomány, ami megőrizte volna az ászana-nevek pontosságát, olyan módon, ahogyan például egyes tradíciók pontosan megőrizték a Védákat, Upanisadokat, Jóga-szútrákat és a Brahma-szútrákat. India különböző iskolái különböző neveket használnak ugyanarra az ászanára. Például egyes iskolákban vadzsrászanának nevezik a padmászanát, a sziddhászanát vagy éppen a vírászanát. Az ászana-neveket nem tartották annyira fontosnak.