A fejenállás veszélyei

Alább egy kis összefoglalót szeretnék adni arról, ami a három napos Jani Jaatinen-workshopon történt. Az első nap témája az Ashtanga és a bandhák voltak. Végigmentünk az álló pózokon, majd Jani elkezdett beszélni a bandhákról. Elmondta, hogy a három fő bandha mellett az összes fő ízületnél is van egy-egy bandha, ráadásul mindegyiknek Ha- illetve Tha-változata is van. Ezt az információt én eddig még csak Simon-Borg-Oliviertől hallottam, de nagyon érdekes megközelítés, amit Jani főleg az ászanák és az anatómiai működés szempontjából tárgyalt, de bizonyára van energetikai vetülete is.

Minden esetre buzgón jegyzeteltünk, úgyhogy amit sikerült megjegyeznem belőle, azt majd néhány blogbejegyzés formájában közreadom a következő napokban. Utána még végigmentünk az első sorozat felén is, majd következett még egy elméleti rész a bandhákról.

A második napon a csípő- és vállnyitás volt a téma, amit Jani egy álló gyakorlatokból összeállított vinyásza-krama gyakorlással vezetett be. Utána volt egy kis elméleti rész, ami főleg a gyakorlásról és az ászanák tanulásáról szólt. Majd ismét belevágtunk a csípőnyitásba, ami nekem az előző napi girja-vizsga után nem ment valami fényesen, de szokás szerint nagyon hasznos volt. Egy Jin-jóga jellegű hanyatt fekvős szettel kezdtünk. Némelyik pózt olyan hosszú ideig tartottuk ki, hogy én már kezdtem elveszíteni a türelmemet, de hát nekem a Jin-jóga az egyik legnehezebb műfaj. A vége felé voltak haladóbb csípőnyitások is, de ez nem az én napom volt, hogy megpróbáljam őket, még a nyakam mögé sem tudtam betenni a lábamat, amit Jani természetesen minden erőlködés nélkül és egyenes gerinccel megcsinált.

A haladó pózoknál azonban nem az volt az érzése az embernek, hogy lenéz bennünket azért, mert nem tudjuk megcsinálni, hanem inkább az, hogy óvatosságra int, és ha elég kitartóan gyakorolnánk, akkor nekünk is meg tudná tanítani mindazt, amire ő képes. Már amennyiben valakinek a nyakatekert ászanák végrehajtása és az extrmé hajlákonyság elérése a cél.

Nem volt egyébként sok haladó ászana, csak próbálkozás szintjén néhány. A harmadik napra maradtak a fordított pózok és a vállnyitás. A fordított pózoknál engem kifejezetten a hollowback érdekelt, vagyis az, amikor alkartámaszban hátraengedjük a törzset és a vállakat teljesen megnyitjuk, az állunkat pedig kiemeljük a mellkashoz. Ezt a pózt már gyakorlom egy ideje, főleg, amióta nagyon sok vállból nyomást csinálok a girjával és egy kicsit beszűkült a vállam mozgástartománya. Alkartámasz után kézenállásban is megpróbáltuk, de ott sokkal nehezebb megtartani az egyensúlyt. Voltak olyan extrém dolgok is, mint a képen látható, kézhátakon végzett tittbhászana, ezt persze nem próbálta meg senki.

A fordított pózok vége felé volt egy öt perces fejenállás alap, alkartámaszos verzióban. Hogy ne unjuk meg, lehetett közben a lábak pozícióját változtatni, ezzel kapcsolatban azonban volt némi tapasztalatom. Ha eddig csak 12 perces fejenállásokat végeztünk, és még nem megfelelő a technikánk, akkor óvatosan érdemes növelni az időtartamot, amit fejenállásban töltünk, főleg, ha a nyaki gerincszakaszunk nem olyan erős és porckorong-problémáink is vannak esetleg.

Én végigcsináltam az öt percet, és a könyökömet is végig nyomtam a talajba, de úgy látszik, mégis elfáradt közben a vállam, és ezzel együtt egye nagyobb terhelés került a fejemre. Ezt csak akkor vettem észre, amikor kijöttem a pózból, és úgy éreztem, hogy egy kicsit beállt a csuklyám. De úgy néz ki, hogy valami idegek is megnyomódhattak a póz közben, mert körülbelül mára múlt el az iszonyú nyakmerevségem (szerdát írunk). Jani egyébként mindezt el is mondta a workshopon, hogy vigyázni kell, illetve arról is beszélt, hogy nem szabad hátracsapni a fejet a pózokban, mert az sérülésveszélyes, persze ezt én eddig nem vettem túlzottan komolyan.

Szóval megvoltunk az inverziókkal is, és utána csináltunk egy csomó vállnyitó gyakorlatot, ami szintén jól jött. Összességében nagyon hasznos workshop volt, sokat tanultam ezalatt a három nap alatt.