Alább
egy kis összefoglalót szeretnék adni arról, ami a három napos
Jani Jaatinen-workshopon történt. Az első nap témája az Ashtanga
és a bandhák voltak. Végigmentünk az álló pózokon, majd Jani
elkezdett beszélni a bandhákról. Elmondta, hogy a három fő
bandha mellett az összes fő ízületnél is van egy-egy bandha,
ráadásul mindegyiknek Ha- illetve Tha-változata is van. Ezt az
információt én eddig még csak Simon-Borg-Oliviertől hallottam,
de nagyon érdekes megközelítés, amit Jani főleg az ászanák és
az anatómiai működés szempontjából tárgyalt, de bizonyára van
energetikai vetülete is.
Minden
esetre buzgón jegyzeteltünk, úgyhogy amit sikerült megjegyeznem
belőle, azt majd néhány blogbejegyzés formájában közreadom a
következő napokban. Utána még végigmentünk az első sorozat
felén is, majd következett még egy elméleti rész a bandhákról.
A
második napon a csípő- és vállnyitás volt a téma, amit Jani
egy álló gyakorlatokból összeállított vinyásza-krama
gyakorlással vezetett be. Utána volt egy kis elméleti rész, ami
főleg a gyakorlásról és az ászanák tanulásáról szólt. Majd
ismét belevágtunk a csípőnyitásba, ami nekem az előző napi
girja-vizsga után nem ment valami fényesen, de szokás szerint
nagyon hasznos volt. Egy Jin-jóga jellegű hanyatt fekvős szettel
kezdtünk. Némelyik pózt olyan hosszú ideig tartottuk ki, hogy én
már kezdtem elveszíteni a türelmemet, de hát nekem a Jin-jóga az
egyik legnehezebb műfaj. A vége felé voltak haladóbb
csípőnyitások is, de ez nem az én napom volt, hogy megpróbáljam
őket, még a nyakam mögé sem tudtam betenni a lábamat, amit Jani
természetesen minden erőlködés nélkül és egyenes gerinccel
megcsinált.
A
haladó pózoknál azonban nem az volt az érzése az embernek, hogy
lenéz bennünket azért, mert nem tudjuk megcsinálni, hanem inkább
az, hogy óvatosságra int, és ha elég kitartóan gyakorolnánk,
akkor nekünk is meg tudná tanítani mindazt, amire ő képes. Már
amennyiben valakinek a nyakatekert ászanák végrehajtása és az
extrmé hajlákonyság elérése a cél.
Nem
volt egyébként sok haladó ászana, csak próbálkozás szintjén
néhány. A harmadik napra maradtak a fordított pózok és a
vállnyitás. A fordított pózoknál engem kifejezetten a hollowback
érdekelt, vagyis az, amikor alkartámaszban hátraengedjük a
törzset és a vállakat teljesen megnyitjuk, az állunkat pedig
kiemeljük a mellkashoz. Ezt a pózt már gyakorlom egy ideje, főleg,
amióta nagyon sok vállból nyomást csinálok a girjával és egy
kicsit beszűkült a vállam mozgástartománya. Alkartámasz után
kézenállásban is megpróbáltuk, de ott sokkal nehezebb megtartani
az egyensúlyt. Voltak olyan extrém dolgok is, mint a képen látható, kézhátakon végzett tittbhászana, ezt persze nem próbálta meg senki.
A
fordított pózok vége felé volt egy öt perces fejenállás alap,
alkartámaszos verzióban. Hogy ne unjuk meg, lehetett közben a
lábak pozícióját változtatni, ezzel kapcsolatban azonban volt
némi tapasztalatom. Ha eddig csak 12 perces fejenállásokat
végeztünk, és még nem megfelelő a technikánk, akkor óvatosan
érdemes növelni az időtartamot, amit fejenállásban töltünk,
főleg, ha a nyaki gerincszakaszunk nem olyan erős és
porckorong-problémáink is vannak esetleg.
Én
végigcsináltam az öt percet, és a könyökömet is végig nyomtam
a talajba, de úgy látszik, mégis elfáradt közben a vállam, és
ezzel együtt egye nagyobb terhelés került a fejemre. Ezt csak
akkor vettem észre, amikor kijöttem a pózból, és úgy éreztem,
hogy egy kicsit beállt a csuklyám. De úgy néz ki, hogy valami
idegek is megnyomódhattak a póz közben, mert körülbelül mára
múlt el az iszonyú nyakmerevségem (szerdát írunk). Jani
egyébként mindezt el is mondta a workshopon, hogy vigyázni kell,
illetve arról is beszélt, hogy nem szabad hátracsapni a fejet a
pózokban, mert az sérülésveszélyes, persze ezt én eddig nem
vettem túlzottan komolyan.
Szóval
megvoltunk az inverziókkal is, és utána csináltunk egy csomó
vállnyitó gyakorlatot, ami szintén jól jött. Összességében
nagyon hasznos workshop volt, sokat tanultam ezalatt a három nap
alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése