A légzéshullámok

Újabb részlet Greogr Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Amikor elértük ezt a szintet, helyezzük a jobb kezünket a bordakosárra a szív magasságában, a bal kezünket pedig a köldökünkre. Most a belégzés első felét szívjuk a hasba, hogy a bal kezünk felemelkedjen. Utána a belégzés második felét a bordakosárba szívjuk, hogy a jobb kezünk is felemelkedjen a mennyezethez. Próbáljuk mindkét fázist annyira elkülöníteni, amennyire lehetséges.

A kilégzés első felénél csak a bordakosarat eresszük le, hogy csak a jobb tenyerünk süllyedjen. A kilégzés második felében süllyedjen a bal kéz, amikor a hasunkból is kiürítjük a levegőt. Némi gyakorlással meg fogjuk tanulni, hogy mely izomcsoportokat kell használni ahhoz, hogy ezt elérjük. Folytassuk a légzést így, hogy először a hasba szívjuk be, majd a mellkasba. Utána kilégzésnél először a mellkast ürítsük ki, majd a hasból fújuk ki a levegőt. Folytassuk ezt mindaddig, amíg azt nem érezzük, hogy egy kétlépcsős hullám megy végig a gáttól a vállakig, majd végig le, a teljes törzsünkön végighaladva. Ez a gyakorlat nem csak abban fog segíteni, hogy izoláljuk a bordakosarat és a hasunkat egymástól, és külön-külön tudjuk irányítani őket, hanem azzal, hogy először a mellkast ürítjük ki, felkészülünk egy fontos pránájáma-technikára, a bhásztrikára.

Kétlépéses dupla felfelé légzéshullám hanyattfekvésben

Ez a második gyakorlat azonos az elsővel, ami a belégzést illeti. Először lélegezzünk be a hasunkba, majd a belégzés második felében a bordakosárba. A kilégzés esetében azonban ez a légzéshullám fordított. Mivel a bordakosár felfújva tartása több izomerőt igényel, általában hajlamosak vagyunk először a bordakosárból kiereszteni a levegőt. Itt viszont a hasizmainkat használjuk arra, hogy először a hasunkból fújjuk ki a levegőt, miközben a bordakosár még fel van fújva. Csak akkor engedjük összeesni a bordakosarat, amikor ezt már megtettük. Szánjuk rá az időt, hogy megérezzük a különbséget eközött és az előző gyakorlat között, azáltal, hogy először engedjük a hason lévő bal kezünket leereszkedni, és csak utána a szívünk fölött lévő kezünket. Ennek érdekében egy korábban leírt technikát kell alkalmaznunk, a kilégzési uddíjána bandhát. Ez azt jelenti, hogy kilégzésnél összehúzzuk a teljes haránt hasizmot, és hátrahúzzuk a gerinchez. Így ki tudunk lélegezni a hasunkból, miközben a mellkas tág marad.

Ezt az erőteljes légzésmódszert csak akkor szabad használni, amikor a test mozdulatlan, például hanyatt fekve vagy ülve. Amikor ki-be mozdulunk az ászanákba, akkor ennek a könnyített változatát, a belégzési uddíjána bandhát alkalmazzuk. A belégzési uddíjána bandha alatt csak a haránt hasizom köldök alatti részét használjuk.

Folytassuk ezt a gyakorlatot addig, amíg nem érezzük azt, hogy a belégzés hullámként végighalad a gáttól a vállakig, kilégzés közben pedig, az előző gyakorlattal szemben, a második hullám szintén a gáttól a vállakig halad végig, a hasizmok behúzásának köszönhetően. Ez a gyakorlat egy másik fontos légzőgyakorlat alapját képezi, a kapálabhátiét, melyet a kriják alatt fogunk ismertetni."