"Ülő hullámok
Miután
megtanultuk felosztani a törzset és belélegezni annak különböző
részeibe, most rátérünk a függőleges gyakorlásra. A gravitáció
hatása miatt, amit a fekvő testre gyakorol, a fő dolog, amit meg
kellett tanulnunk a légzés során, az volt, hogy felfelé
lélegezzünk, és a tenyerünk közben felemelkedjen a mennyezet
felé. Ez el fog térni, amikor ülünk: A gravitáció ilyenkor úgy
hat, hogy segít a légzés egyenletes elosztásában a törzsünk
hátulsó, oldalsó és elülső részeibe. Ezt a folyamatot azonban
tudatosítanunk kell. Ezen kívül, amikor függőlegesen ülünk,
még tudatosabb erőfeszítést kell tennünk arra, hogy felvezessük
a lélegzetet egészen a mellkas felső részébe, mivel a gravitáció
az alhasi részre korlátozza a légzést, ha görnyedt a tartásunk.
Azt
is vegyük figyelembe, hogy a póz minősége is fontos, mivel ha a
gerinc helyesen áll, a belső felhajtóerő megnyilatkozik a
törzsizmokon keresztül, mivel azok semlegesítik és ellensúlyozzák
a Kundalinít visszatartó gravitációs erőt.
Ülő
kétrészes fel-le hullám
Üljünk
egyenesen a kedvenc meditációs pózunkban, a térdeink érintsék a
földet, a tenyereink és a talpaink nézzenek fölfelé, a gerinc, a
fejünk és a nyakunk pedig legyen egy függőleges vonalon. Mint
ahogy a fekvő kétrészes hullámban is, el fogjuk különítani a
teljes mellkast a hasunktól. A belégzés első felét vigyük a
hasunkba. Aktívan kell tartanunk az alhasunkat, máskülönben az
összes levegő el fog tűnni a hasunkban, és nem fogjuk tudni
feltölteni a mellkasunkat. Most vigyük a belégzés második felét
a mellkasunkba, kiterjesztve azt előre, hátra, oldalra és felfelé
is. Ellenőrizzük, hogy a tüdő felső lebenyeibe is belélegzünk.
Kilégzésnél először engedjük a mellkast összeesni, és csak
azután feszítsük meg az egész hasfalat, hogy a mellkas kiürült,
és ürítsük ki a levegőt a hasunkból is. Észre fogjuk venni,
hogy ez egészen automatikusan történik, mivel a gravitáció
szinte önmagától kiüríti a mellkast. Ez a légzéshullám
alkotja a bhásztriká gyors légzésű pránájáma-technika
alapját.
Ülő
kétrészes fel-fel hullám
Ez
a hullám nem annyira magától értetődő, mint az előző. Mint
előzőleg, a kiválasztott meditációs pózunkban ülve lélegezzünk
be először a hasunkba, utána pedig a mellkasba. Ismét meg kell
feszítenünk az alhast ahhoz, hogy ez sikerüljön.
Amint
vége a belégzésnek, aktiváljuk az egész hasfalat a levegő
kiürítéséhez. Addig ismételjük ezt a légzéshullámot, amíg
szilárddá nem váltunk benne, és érezzük a különbséget az
előzőekhez képest. Mivel ismét csak két részre választjuk a
törzset, ezt a légzéshullámot, az előzőhöz hasonlóan,
használhatjuk a gyors légzéshez. Két fontos különbséget
azonban észre fogunk venni. Először is, mivel a hasból lélegzünk
ki először, a megfeszített hasfal meg fogja akadályozni, hogy a
bordakosár összeessen, amikor kilélegzünk belőle. Ez azt
jelenti, hogy a kilégzés nem lesz annyira teljes, mint az előző
hullámban, és a légzéstérfogas is némileg lecsökken.
Másodsorban, mivel tudatosan a hasból lélegzünk ki először,
ebben a hullámban felfelé emeljük az életerőt, aminek a
következtében az elme kevésbé lesz tamaszikus (tompa) a
kilégzés végén. A fel-fel hullámok éberebbé tesznek, mint a
fel-le hullámok. Ez a hullámforma kristályosodik ki a kapálabhátí
gyors légzésű pránájámában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése