Külső és belső edzésterhelés
A külső edzésterhelés a végzett edzésmunka és az egyéb környezeti ingerek (hőmérséklet, talaj minősége, társak, nézők stb.). Mindenfajta külső terhelés meghatározott, rá jellemző reakciót vált ki a fizikai és pszichikai működésrendszerben.
Belső terhelésként foghatók fel azok a fiziológiai, biokémiai elváltozások, továbbá pszichikai folyamatok, amelyek a külső terhelés következtében jönnek létre. A belső terhelés nagyságát és erejét a külső terhelés valamennyi összetevője külön-külön és együttesen is befolyásolhatja. A terhelések hatása nem állandó. Többek között a következő dolgoktól függhet:
Belső terhelésként foghatók fel azok a fiziológiai, biokémiai elváltozások, továbbá pszichikai folyamatok, amelyek a külső terhelés következtében jönnek létre. A belső terhelés nagyságát és erejét a külső terhelés valamennyi összetevője külön-külön és együttesen is befolyásolhatja. A terhelések hatása nem állandó. Többek között a következő dolgoktól függhet:
-
egyéni sajátosságoktól
-
aktuális fizikai-pszichikai állapottól
-
edzettség színvonalától
-
szociális viszonyulásoktól
- külső környezettől
A stressz-elmélet
Az ember szervezetét folyamatos idegfeszültségek érik. Ezek küzöl az egyik az edzésterhelés. Hatására a szervezetben különböző reakciók zajlanak le.
Az ember szervezetét folyamatos idegfeszültségek érik. Ezek küzöl az egyik az edzésterhelés. Hatására a szervezetben különböző reakciók zajlanak le.
1. Alarm szakasz: vészreakciók → kémiai anyagok felszabadulása (adrenalin → szimpatikus idegrendszer dominanciája, nő a vérnyomás és a pulzusszám). A terhelás által kiváltott jellegzetes élettani és pszichés folyamatok indulnak be.
2. Nő a szervezet ellenállása → a fokozódó igénybevétellel szemben a szervezet igyekszik helyreállítani a homeosztázist, vagyis az egyensúlyi állapotot.
3. Kimerülés fázisa: nő a testhőmérséklet, magasabb lesz a pulzusszám, vérnyomás-ingadozás, hő- szabályozási problémák, állandó izzadékonyság, belső panaszok (emésztés).
GAS: kimerülés, generációs adaptációs szindróma. Ez akkor következik be, ha a sportoló olyan terhelést kapott, hogy az edzés vagy a verseny után sem képes regenerálódni a szervezete, és így nem következik be a szuprkompanzáció, vagyis a magasabb alkalmazkodás. Tünetei lehetnek: állandóan magasabb az adrenalin-szint, tartósan magas a pulzusszám, vérnyomás változása. Komoly, tartós fogyás, gyomorfájás, haspanasz, gyomorfekély, perforális vakbél, májzsugor.
2. Nő a szervezet ellenállása → a fokozódó igénybevétellel szemben a szervezet igyekszik helyreállítani a homeosztázist, vagyis az egyensúlyi állapotot.
3. Kimerülés fázisa: nő a testhőmérséklet, magasabb lesz a pulzusszám, vérnyomás-ingadozás, hő- szabályozási problémák, állandó izzadékonyság, belső panaszok (emésztés).
GAS: kimerülés, generációs adaptációs szindróma. Ez akkor következik be, ha a sportoló olyan terhelést kapott, hogy az edzés vagy a verseny után sem képes regenerálódni a szervezete, és így nem következik be a szuprkompanzáció, vagyis a magasabb alkalmazkodás. Tünetei lehetnek: állandóan magasabb az adrenalin-szint, tartósan magas a pulzusszám, vérnyomás változása. Komoly, tartós fogyás, gyomorfájás, haspanasz, gyomorfekély, perforális vakbél, májzsugor.
Elfáradási sajátosságok
Az elfáradásnak teljesítményfokozó, de egyben teljesítménycsökkentő funkciója is van. Ezt az ellentmondást úgy tudjuk feloldani, hogy az elfáradásban vegetatív tanulási folyamatot látunk, ugyanakkor figyelmeztetést, a szervezet védekező mechanizmusát a kóros elváltozások megelőzésére.
Az ember egy ideig minden különösebb erőfeszítés nélkül képes fenntartani a munka intenzitását. Egy ideig az energia-felhasználást bőségesen fedezik a tartalékok. Ilyenkor a fáradás semmiféle szubjektív-objektív információk alapján nem regisztrálható. Eközben a munkavégzés nem készteti a sportolót akarati erőbevetésre, teljesítményének pszichikai tényezőkkel való fenntartására (első fázis - alapmunkabírás).
A további munkavégzéshez egyre több erőfeszítés szükséges, bár a munka intenzitása, illetve a teljesítmény az előbbivel azonos szintű marad. Ezt a munkavégzést úgy lehetne jellemezni, hogy a fellépő fáradtságérzést akarati erőfeszítésekkel egyenlíthetjük ki. Pszichikai úton segítettünk a fellépő kellemetlen, teljesítményt csökkentő hatásokat ellensúlyozni (második fázis - kiegyenlített).
Ha megközelítően azonos intenzitással tovább tart a munkavégzés, akkor a teljesítmény, az akarati erőfeszítés ellenére is csökkenő tendenciájú lesz. Ebben a munkavégzési fá- zisban a primer biológiai folyamatok uralkodó módon kezdik befolyásolni az egyén munkaintenzitását (harmadik fázis - kiegyenlítetlen).
Mindhárom fázis sajátos élettani, pszichológiai és morfológiai (anatómiai) reakciókkal jellemezhető. Az első fázis nem hoz létre alkalmazkodási reakciókat, miután nem is került sor alkalmazkodást kiváltó fizikai, pszichikai erőfeszítésre. A második fázisban fontosak a pszichés tényezők, de a fázis vége felé növekszik igazán a szerepük. Ezzel kedvező alkalmazkodási reakciók váltódnak ki, amelyek segítségével a sportoló egyre hosszabb ideig tud ellenállni a fáradtságérzésnek, a kellemetlen, fájdalmas érzeteknek. A harmadik fázis csak ritka esetekben és csak jól felkészülteknél válthat ki kedvező reakciókat, mert az erőfeszítés elveszíti értelmét.
Az elfáradásnak teljesítményfokozó, de egyben teljesítménycsökkentő funkciója is van. Ezt az ellentmondást úgy tudjuk feloldani, hogy az elfáradásban vegetatív tanulási folyamatot látunk, ugyanakkor figyelmeztetést, a szervezet védekező mechanizmusát a kóros elváltozások megelőzésére.
Az ember egy ideig minden különösebb erőfeszítés nélkül képes fenntartani a munka intenzitását. Egy ideig az energia-felhasználást bőségesen fedezik a tartalékok. Ilyenkor a fáradás semmiféle szubjektív-objektív információk alapján nem regisztrálható. Eközben a munkavégzés nem készteti a sportolót akarati erőbevetésre, teljesítményének pszichikai tényezőkkel való fenntartására (első fázis - alapmunkabírás).
A további munkavégzéshez egyre több erőfeszítés szükséges, bár a munka intenzitása, illetve a teljesítmény az előbbivel azonos szintű marad. Ezt a munkavégzést úgy lehetne jellemezni, hogy a fellépő fáradtságérzést akarati erőfeszítésekkel egyenlíthetjük ki. Pszichikai úton segítettünk a fellépő kellemetlen, teljesítményt csökkentő hatásokat ellensúlyozni (második fázis - kiegyenlített).
Ha megközelítően azonos intenzitással tovább tart a munkavégzés, akkor a teljesítmény, az akarati erőfeszítés ellenére is csökkenő tendenciájú lesz. Ebben a munkavégzési fá- zisban a primer biológiai folyamatok uralkodó módon kezdik befolyásolni az egyén munkaintenzitását (harmadik fázis - kiegyenlítetlen).
Mindhárom fázis sajátos élettani, pszichológiai és morfológiai (anatómiai) reakciókkal jellemezhető. Az első fázis nem hoz létre alkalmazkodási reakciókat, miután nem is került sor alkalmazkodást kiváltó fizikai, pszichikai erőfeszítésre. A második fázisban fontosak a pszichés tényezők, de a fázis vége felé növekszik igazán a szerepük. Ezzel kedvező alkalmazkodási reakciók váltódnak ki, amelyek segítségével a sportoló egyre hosszabb ideig tud ellenállni a fáradtságérzésnek, a kellemetlen, fájdalmas érzeteknek. A harmadik fázis csak ritka esetekben és csak jól felkészülteknél válthat ki kedvező reakciókat, mert az erőfeszítés elveszíti értelmét.
A sportoló alkalmazkodásának elsőként említhető jellemzője, ha a sportoló a választott
tevékenységet egyre hosszabb időn keresztül tudja végezni a tevékenység hatásfokának csökkenése nélkül. Lényegében tehát az elfáradással szemben egyre hosszabb időn át tud ellenállni.
Az alkalmazkodás sikerének másik lényeges jellemzője az az idő, amely alatt nagy ter- heléseket követően a szervezet helyreáll. Nem elegendő tehát valamely sportterhelést jól bírni. Legalább olyan jelentős az a tulajdonság, amely lehetővé teszi, hogy a terhelés után gyorsan és hatékonyan regenerálódjon a szervezet. Ez utóbbi nélkül nem lehetne növelni az edzésterhelést.
A fáradás tünetei
Fizikai fáradás: Eleinte az idegrendszeri kiadja ugyan a parancsot izomösszehúzódásra, de az izomrostok ezt egyre csökkenő mértékben képesek végrehajtani az eiergiaraktárak kiürülése miatt. A fáradtság fokozódásával az idegrendszer ingerelhetősége is lecsökken.
Az alkalmazkodás sikerének másik lényeges jellemzője az az idő, amely alatt nagy ter- heléseket követően a szervezet helyreáll. Nem elegendő tehát valamely sportterhelést jól bírni. Legalább olyan jelentős az a tulajdonság, amely lehetővé teszi, hogy a terhelés után gyorsan és hatékonyan regenerálódjon a szervezet. Ez utóbbi nélkül nem lehetne növelni az edzésterhelést.
A fáradás tünetei
Fizikai fáradás: Eleinte az idegrendszeri kiadja ugyan a parancsot izomösszehúzódásra, de az izomrostok ezt egyre csökkenő mértékben képesek végrehajtani az eiergiaraktárak kiürülése miatt. A fáradtság fokozódásával az idegrendszer ingerelhetősége is lecsökken.
Pszichikai fáradás:
-
érzékszervi fáradtság (pl. látótér csökkenése),
-
emocionális fáradtság (akaraterő, motiváció csökkenése),
-
kognitív fáradtság (nem tud fejben taktikai elemeket megol-
dani, agyi fáradtság),
-
általános szellemi fáradtság,
-
speciális szellemi fáradtság.
Ezek a típusok a legritkább esetben jelentkeznek önállóan, elszigetelten. A fáradás
mindenek előtt a szellemi tevékenység következménye. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a helyreállás módja, időtartama sajátosan alakul.
A túledzettség kialakulása
A túledzés a terhelés és terhelhetőség kedvezőtlen viszonyával magyarázható. A túl- edzett sportolót a vele szembeni elvárások és a teljesítőképesség krónikus ellentmondása jellemzi.
Bazedovoid típusú túledzettség:
Jellemző az izgalmi állapotok túlsúlya (mozgáskedvetlenség, tartós alvás- és étvágyza- varok), testsúlyveszteség, nyugtalanság, permanens izgalmi állapot, indokolatlan fogyás. Pajzsmirigy-túlműködés tünetei. Tünetek: enyhe fáradékonyság; alvászavar; csökkent étvágy; csökkent testsúly; hajlam az izzadásra, éjszakai izzadás, nedves tenyér; hajlam a fejfájásra; sápadtság, fénytelen szemek; szívdobogás, szívtájéki nyomás, szív-szúrás, gyorsult nyugalmi pulzus; vérnyomás jellegtelen; terhelés alatt abnormálisan gyorsult légzés; túlérzékenység külső, főleg hallási ingerekre.
A túledzettség kialakulása
A túledzés a terhelés és terhelhetőség kedvezőtlen viszonyával magyarázható. A túl- edzett sportolót a vele szembeni elvárások és a teljesítőképesség krónikus ellentmondása jellemzi.
Bazedovoid típusú túledzettség:
Jellemző az izgalmi állapotok túlsúlya (mozgáskedvetlenség, tartós alvás- és étvágyza- varok), testsúlyveszteség, nyugtalanság, permanens izgalmi állapot, indokolatlan fogyás. Pajzsmirigy-túlműködés tünetei. Tünetek: enyhe fáradékonyság; alvászavar; csökkent étvágy; csökkent testsúly; hajlam az izzadásra, éjszakai izzadás, nedves tenyér; hajlam a fejfájásra; sápadtság, fénytelen szemek; szívdobogás, szívtájéki nyomás, szív-szúrás, gyorsult nyugalmi pulzus; vérnyomás jellegtelen; terhelés alatt abnormálisan gyorsult légzés; túlérzékenység külső, főleg hallási ingerekre.
Addizonoid típusú túledzettség:
Jellemzője a paraszimpatikotóniás leállás (rendkívüli fáradékonyság, a teljesítmény nem éri el a régi határt, miközben esetleg pihentnek érzi magát). Tünetei a mellékvesekéreg elégtelen működése esetén tapasztaltakhoz hasonlítanak (só- és vízháztartás, szénhidrát háztartás, fehérjeszintézis zavarai). Tünetek: enyhe (nem természetes) fáradékonyság; zavartalan alvás, normális étvágy; változatlan testsúly; normális hőszabályozás; tiszta fej; bradikardia, normális nyugalmi pulzus; normális alapanyagcsere; terhelés után gyors helyreállás a nyugalmi pulzusra; elégtelen szintű mozgáskoordináció, főként nagy intenzitású terhelések esetén; reakcióidő normális, vagy megnyújtott.
Mindkét esetben a vegetatív idegrendszer megváltozott tónusa lesz a domináns.
Gyógymód: folyamatos edzés, mérsékelt és változatos edzésprogrammal.
A bazedovoid túledzettség hamarabb felismerhető a szimptómák kifejezett sympathicus túlsúlya miatt. Betegnek, fáradtnak érzi magát a sportoló és erre több klinikai jel is mutat. Az addizonoid fajtánál alig vannak feltűnő klinikai leletek. Nyugalmi állapotban és normális edzés esetén a sportoló túledzettség révén keletkező teljesítménycsökkenést alig érzékeli. Ha világos lesz előtte a formahanyatlás, tanácstalanná válik, mert nem tud magyarázatot találni a jelenségre.
Az addizonoid túledzettség oka a helytelen terhelés-felépítés, helytelen edzésszerkezet. Bazedovoid túledzettséggel akkor számolhatunk, ha átmenet nélkül vagy nagy intenzi- tású edzésekre szorítjuk a sportolót.Az edzés terjedelmének és intenzitásának, és természetesen az érintett biológiai folyamatok helytelen kapcsolata a fő oka a túledzettség mindkét formájának.
2. Második stádium: sportteljesítmények határozott romlása, közérzet romlása objektí- ven is mérhető, szervezeti panaszok (pl. láz, vérnyomás magasabb lesz). Az alkalmazkodás rosszabbodása valamennyi funkcionális próbán megterhelés esetén (csökkenteni kell az edzést).
3. Harmadik stádium: tekintet nélkül az állandó edzésekre tartós rosszabbodás a sport-
eredményekben 1-2 nap pihenő ellenére. Komplex változások a szervezet állapotában (nem
terhelhető a versenyző, csak hosszabb pihenőidőszak után).
Forrás: ELTE Edzéselmélet
Jellemzője a paraszimpatikotóniás leállás (rendkívüli fáradékonyság, a teljesítmény nem éri el a régi határt, miközben esetleg pihentnek érzi magát). Tünetei a mellékvesekéreg elégtelen működése esetén tapasztaltakhoz hasonlítanak (só- és vízháztartás, szénhidrát háztartás, fehérjeszintézis zavarai). Tünetek: enyhe (nem természetes) fáradékonyság; zavartalan alvás, normális étvágy; változatlan testsúly; normális hőszabályozás; tiszta fej; bradikardia, normális nyugalmi pulzus; normális alapanyagcsere; terhelés után gyors helyreállás a nyugalmi pulzusra; elégtelen szintű mozgáskoordináció, főként nagy intenzitású terhelések esetén; reakcióidő normális, vagy megnyújtott.
Mindkét esetben a vegetatív idegrendszer megváltozott tónusa lesz a domináns.
Gyógymód: folyamatos edzés, mérsékelt és változatos edzésprogrammal.
A bazedovoid túledzettség hamarabb felismerhető a szimptómák kifejezett sympathicus túlsúlya miatt. Betegnek, fáradtnak érzi magát a sportoló és erre több klinikai jel is mutat. Az addizonoid fajtánál alig vannak feltűnő klinikai leletek. Nyugalmi állapotban és normális edzés esetén a sportoló túledzettség révén keletkező teljesítménycsökkenést alig érzékeli. Ha világos lesz előtte a formahanyatlás, tanácstalanná válik, mert nem tud magyarázatot találni a jelenségre.
Az addizonoid túledzettség oka a helytelen terhelés-felépítés, helytelen edzésszerkezet. Bazedovoid túledzettséggel akkor számolhatunk, ha átmenet nélkül vagy nagy intenzi- tású edzésekre szorítjuk a sportolót.Az edzés terjedelmének és intenzitásának, és természetesen az érintett biológiai folyamatok helytelen kapcsolata a fő oka a túledzettség mindkét formájának.
A túledzettség állapotának kifejlődése
1. Kezdeti stádium: sporteredmények rosszabbodása, vagy megtorpanás a fejlődésben (indokolatlan). Nem állandó és világos panaszok, a fizikai állapotok rosszabbodása. Funkcionális próbákon gyorsasági megterhelésben, objektív módon mért rosszabbodás. Gyerekeknél mindig van megtorpanás (plató), nem lehet tudni, hogy mikor indul meg és mikor torpan meg. A tehetségeseknél mindig szűkebbek ezek a platók.2. Második stádium: sportteljesítmények határozott romlása, közérzet romlása objektí- ven is mérhető, szervezeti panaszok (pl. láz, vérnyomás magasabb lesz). Az alkalmazkodás rosszabbodása valamennyi funkcionális próbán megterhelés esetén (csökkenteni kell az edzést).
Forrás: ELTE Edzéselmélet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése