2016. október 2., vasárnap

Múlabandhászana - rávezető pózok

 Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Virancsjászana B

A virancsjászana B-ben az egyik láb nyújtva van, míg a másikat térdben behajlítjuk, és kivisszük oldalra, úgy, hogy a két comb 90 fokos szöget zárjon be egymással. A lábfejünket pipáltassuk, és a külső talpélet helyezzük a talajra. A sarkunkat húzzuk be egészen az ülőcsont alá. Fokozatosan vigyük beljebb a sarkunkat, amíg teljesen rá nem tudunk ülni a külső talpélünkre. Ha előrehajolunk a nyújtott lábra, akkor csökkentjük a behajlított bokára nehezedő terhelést. Ha pedig felegyenesedünk, akkor több terhelés fog esni rá.

Parjankászana

A parjankászana végrehajtásához a vírászanához (hőspózhoz) hasonló ülőhelyzetet veszünk fel, vagyis térdben behajlítjuk a lábunkat, és a két sarkunk közé ülünk. A különbség csupán annyi, hogy a vírászana esetében a lábfejek spiccelnek, vagyis a lábszárakkal egy vonalban folytatódnak, míg a parjankászanánál pipáltatjuk és kifordítjuk a lábfejeket, így a külső talpélek fognak a talajra kerülni. Ha fájdalom nélkül a teljes súlyunkkal le tudunk ülni a két boka közé, akkor kipróbálhatjuk a hanyatt fekvő változatot is, illetve megpróbálhatunk némileg előrehajolni az ülő helyzetből. Ez a póz a 4. sorozat éksőbbi részében is szerepelni fog.

Baddhakónászana hason


Feküdjünk hasra, és nyissunk szét a térdeinket, majd hajlítsuk be a lábszárakat, a talpakat egymáshoz illesztve. A célunk az lesz, hogy a sarkaink egészen a gátnál legyenek, és a két térd, a szeméremcsont, valamint a belső talpélek is a talajon legyenek. Ha ez megvan, akkor elkezdhetünk felemelkedni a törzzsel, és fokozatosan ráülni a külső talpéleinkre. Így tudjuk lépésről lépésre végrehajtani a múlabandhászanát, a sérülés veszélye nélkül.

Nincsenek megjegyzések: