"11. Fejezet
11.
Törvény: A pratjáhára az elme hang, kép, tapintás,
szaglás, és ízlelés-komponenseinek egyidejű hozzákapcsolása
azok megfelelő helyéhez
A
rádzsa-jóga megértése a pratjáháráról
Ebben
a fejezetben a rádzsa-jóga
megközelítését fogjuk elmagyaráznia pratjáhárához
(a külső stimulusoktól való elkülönüléshez), mely a jóga
elhanyagolt és félreértett ága. Ahogy korábban elmagyaráztuk, a
Taittiríja
Upanisad
szerint az emberi lény öt rétegből áll (pancsakósa
doktrína). Ezek közül a két legbelső (az ánandamaja
kósa
és a vigjánamaja
kósa)
a jóga nagyon fejlett szintjeihez kötődik (sorrendben az
aszampragjáta
és szampragjáta
szamádhihoz),
míg a három külső réteg (a test, légzés és elme) az,
amelyekben a jóga akadályai találhatók, és amelyeket meg kell
tisztítani. Míg a testünket elsősorban az ászana
segítségével tudjuk megtisztítani, a pránikus
réteget a pránájáma
segítségével, az elmét pedig a meditációval, a pratjáhára
összetett módszere önmagában mindhárom rétegre hat.
A
pratjáhára
fizikai szintjét a nagy sziddha
Góraksa Nátha tanította az amrita
sziddhi
és a viparíta
karaní
módszerével. Ezt e könyv hatodik fejezetében ismertettem. A
pratjáhára
pránikus
aspektusát Jágjavalkja és Vaszistha hagyománya őrizte meg, ezt a
tizedik fejezetben ismertettem. A pratjáhára
jelen rétege a rádzsa-jóga
megközelítése, a meditáció ösvénye. E fejezet technikai
tartalma terjedelmes, és ha sikerre visszük, akkor sikeresek
leszünk a meditációban is. A siker titka az, hogy egyszerre egy
technikát tegyünk hozzá a képességeink szerint. Ha az elménk
izgatottá válik, az arra utal, hogy túl sok aspektust adtunk hozzá
túl hamar.
Ahhoz,
hogy megértsük e fejezet tartalmát, röviden meg kell vizsgálnunk
a jóga elmével kapcsolatos meghatározását. A jógában manasznak
nevezzük az elmét, és ebből a szanszkrit szóból származnak az
angol man
(férfi), woman
(nő), és human
(ember) szavak. Mi vagyunk az a létforma, amely komplex elmével
rendelkezik, míg szinte az összes többi földi létforma sokkal
primitívebb vagy korlátozottabb elmével rendelkezik.
A
jógában sok hangsúlyt helyezünk az elme (manasz)
megkülönböztetésére az intelligenciától vagy intellektustól
(buddhi).
A kettő közötti különbséget egy ablakhoz hasonlíthatjuk, ami
megjelenik a számítógépünk képernyőjén, miközben egy cd-t
vagy dvd-t írunk. A képernyőn megjelenő üzenet azt kérdezi,
hogy a sebességet vagy a minőséget akarjuk előtérbe helyezni, és
egy csúszkával kell ezt eldöntenünk. A legtöbb esetben elegendő,
ha kiválasztjuk a sebességet, mivel még így is megfelelő lesz a
minőség. Ha a "sebesség" opciót az elméhez
hasonlítjuk, míg a "minőség" opciót az értelemhez,
akkor azt mondhatjuk, hogy a legtöbb esetben az "elme"
üzemmód elegendő volt a legtöbb szituációhoz, amit a
bolygó-evolúció első néhány millió éve alatt átéltünk, és
valójában a legtöbb mindennapi élethelyzethez elegendő."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése