Az elme és az értelem

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Az elménk általában egy másodpercet használ fel egy átlagos analízishez, míg az értelem jógikus meghatározása szerint az képes legalább három órán keresztül fenntartani a fókuszt ugyanarra a dologra. Ez azt jelenti, hogy a jóga álláspontja szerint az intelligencia csak akkor játszik szerepet, amikor egy komplex témát igyekszünk megérteni. Másfelől a jóga csak úgy tekint az elmére, mint az érzékszervi impulzusok rendezőjére, mintha egy vezér-érzékszerv lenne. Ha úgy határozzuk meg az érzékfelfogást, mint az érzékeken keresztül beáramló feldolgozatlan információk folyamát, akkor az elme az, amelyik felfogja ezeket az adatokat.

Tudom, hogy mindez kicsit elvontan hangzik, de legyünk türelemmel, mert ennek megértése elengedhetetlen a meditáció folyamatához.

A felfogás folyamata által dolgozzuk fel az érzékszervi információkat, hogy gyors döntést tudjunk hozni, és gyorsan azonosítani tudjuk az adott tárgyat, sok esetben éppen a túlélés kedvéért. Ha egy bizonyos hangot vagy képi benyomást érzékelünk, nem ülünk le és meditálunk mélyen azon, hogy mit jelent ez az érzékszervi inger, és mit jelenthet az univerzum eredetével kapcsolatban, ami a buddhi (intelligencia) tipikus működése volna. Ellenkezőleg, az elménk (manasz) egy másodperc töredéke alatt összehasonlítja az érzékszervi benyomást egy múltbelivel, és azonnal eldönti, hogy a jel valamiféle veszély közeledtét jelzi-e, vagy pedig ártalmatlan dolgot, például egy adag ételt. Ha ennek megértése többet venne igénybe, mint 1-1,5 másodperc, akkor nem tudnánk életben maradni.

Így az elménk egy hihetetlen eszköz a túléléshez, de ennek az előnynek a precizitás az ára. Annak érdekében, hogy az elménk képes legyen gyorsan felfogni a dolgokat, nem analizálja mélyen az adatokat, hanem egyszerűen összehasonlítja a korábban szerzett benyomásokat a jelenlegivel, amíg nem talál közeli megegyezést. De ez a megegyezés nem elég közeli a legtöbb feladathoz, melyek a mai emberi társadalomban léteznek. Például a szemtanúk vallomásának súlya a bűnügyi bírósági eljárások során egyre kevésbé jelentős. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy az, amiről az emberek gondolják, hogy látták, és ami valójában történt, a legtöbb esetben két teljesen eltérő dolog. Az elme (manasz) akadállyá válik, különösen akkor, ha mély megértésre akarunk szert tenni a világról, ahogy az valójában van (vigjána, pragjá vagy rita), vagy a tényleges önvalóról (gjána). Mivel az elme csupán azáltal azonosítja be a dolgokat, hogy a múltat kivetíti a jelenre, igazából csak azt fogja megmutatni, ami viszonylag közel áll a múltbeli igazsághoz. Más szavakkal, a múltbeli feltételekhez kötöttségünket fogja felhasználni arra, hogy a lehető legjobban felbecsülje az igazságot a legrövidebb idő alatt."