Érzelmi vezérlés

Sok embert az érzelmei vezérelnek, ha nem is minden pillanatban, de a legtöbb esetben. Milyen jó is volna, ha akaratlagosan át tudnánk kapcsolni az érzelmi és az analitikus üzemmód között. A férfiaknál általában vagy az egyik, vagy a másik működik, de ők sem mindig tudnak akaratlagosan váltani a kettő között. A nők pedig párhuzamosan futtatják a két üzemmódot, de sohasem tudják teljesen kikapcsolni az egyiket vagy a máikat. Legfeljebb előtérbe helyezni vagy háttérbe szorítani tudják. 

Amikor történik velünk valami, vagy valaki mond vagy csinál valamit, akkor annak mindig van egy érzelmi visszhangja az elménkben, sokszor nem is tudatosítjuk, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlünk az adott szituáció, és így az egész érzelmi reakciónk a tudatalattiban zajlik le. Ez nem feltétlenül jó, mert például ha van néhány negatív élményünk valakivel kapcsolatban, akkor elkezdjük nem szeretni az illetőt, vagy ellenségesen viselkedünk vele, és néha nem is tudjuk megmagyarázni, hogy miért. 

Ahogy korábban kifejtettük, senki sem fekete és fehér, a viszonyainkban mégis meghatározó szerepet tölt be az érzelmi kommunikáció. A legjobb, ha tudatosítjuk, hogy kellemetlen benyomásaink voltak valakivel kapcsolatban, azért például bizalmatlanná válunk vele szemben. Ettől még fenntarthatjuk azt, hogy lehetnek benne pozitív jellemvonások is, de mifelénk nem elsősorban ez nyilvánul meg. 

Vannak olyan emberek, akik hajlamosak a love-hate kapcsolatokra. Vagyis elkezdenek rajongani valakiért, és az érzelmi vonzódásuk elhomályosítja az ítélőképességüket, főleg, ha a másik fél még ki is használja ezt és elkezd például hízelegni neki. Ha valakit minden tekintetben pozitívnak és tökéletesnek tekintünk, akkor valószínűleg tévedünk, vagy részrehajlóak vagyunk. Ez viszont néhány trauma után átcsaphat a teljes ellentétében, és az eddig istenített személyben elkezdjük csak a rosszat, az idegesítő tulajdonságokat látni, és a vele kapcsolatos vélt vagy valós sérelmeinket hangoztatjuk, vagy mindazon pozitív dolgok elé helyezzük, amit a kapcsolat adott nekünk. 

Ilyenkor természetesen megszakadhat a kapcsolat. Vannak persze olyanok is, akik többször oszcillálnak a ragaszkodás és a gyűlölet üzemmódja között, ami általában erősen meg szokott terhelni egy kapcsolatot. Azt szokták mondani, hogy az ember hajlandó elfelejteni vagy elnézni azt, amit mondtál neki, de sohasem fogja elfelejteni azt, amilyen érzést keltettél benne. Ez azt jelenti, hogy a múltbeli kondicionáltságnak megfelelően könnyen ejthetünk különböző traumákat másokban, de ha ezt szánt szándékkal tesszük, akkor a kapcsolat hamar leterhelődik. Ha ezt még rossz kommunikációval vagy a kommunikáció hiányával is tetézzük, akkor egykettőre lerombolhatjuk minden kapcsolatunkat. A megfelelő kommunikáció esetleg segíthet abban, hogy bizonyos esetekben túllépjünk a kondicionáltságunk szűrőjén, és a másik szempontjából vagy egy objektívabb szempontból is lássunk egy-egy helyzetet. 

Az emberek közötti érzelmi kapcsolat alapja általában a bizalom. Ezt pedig meglehetősen nehéz felépíteni, és nagyon könnyű lerombolni. Az érzelmeket ki kell mutatni, de az "bankszámla" leterhelése helyett vagy mellett pedig lehetőségünk van arra is, hogy feltöltsük a kapcsolatunkat azzal, aki igazán fontos számunkra. Erről a következő bejegyzésben írok majd.