Ómkárászana
(az Óm jel póza)
Az
ómkárászana a negyedik sorozat utolsó ászanája,
és egyben a láb-a-nyak-mögötti pózok egyik legnehezebbje,
legalábbis megfelelő ügyességet kíván a végrehajtása. A póz
az Óm mantráról, illetve annak írott szimbólumáról kapta a
nevét. Számos tradícióban a jógaóra kezdetén és végén is
elhangzik az Óm mantra, például az Ashtanga vinyásza jóga kezdő
és záró mantrájában is. Éppen ezért érdemes tisztában lenni
az Óm mantra jelentésével és jelentőségével.
Az
Óm-ot tekintik az elsődleges hangnak. Mielőtt az anyagi teremtés
megnyilvánult volna, csupán az őseredeti rezgő energia létezett,
mely az Óm hang formájában vibrált. Ma már tudjuk, hogy az
energia egyik formája átalakulhat a másikba – az
elektromosságból hang lesz, vagy hő, a hőből elektromosság stb.
Einstein híres egyenlete szerint az anyag nem más, mint
energiahullámok összessége. Így, amikor a Legfelsőbb Brahman
eldöntötte, hogy megteremti ezt az anyagi univerzumot, az örökké
jelen lévő Óm hangrezgésből nyilvánította meg a teremtést.
Ugyanez a rezgés létezik körülöttünk és bennünk is. A belső
hangot úgy nevezik, hogy antarnáda, és akkor halljuk meg,
ha ráhangolódunk a tiszta önvalónkra.
Az
Óm mantrát számos ősi, jógával foglalkozó szöveg említi.
Számos upanisadban úgy tisztelik, hogy mindent képvisel,
ami megnyilvánult, mégis a megnyilvánulatlanban gyökeredzik. A
Mándúkja Upanisad kifejezetten részletesen foglalkozik az
Óm leírásával. Az upanisadok szerint az Óm nem más, mint
a Brahman (a Legfelsőbb Tudat).
Az
Óm jelentése
a
szanszkrit Óm (AUM) szótag három betűből áll: A, U és M. A
Mándúkja Upanisad szerint ez a három betű a tudat éber,
álmodó és alvó állapotát képviseli. A mantra egymás után
ismétlésekor a két mantra közötti csend a negyedik
tudatállapotot képviseli, melyet szanszkrit nyelven turíjának
(negyedik) neveznek, és mely túl van e három állapoton. Ez a
három állapot az elme tudatos, tudatalatti és tudattalan
működésének is megfelel.
A
szánkhja és a jóga szerint az egész anyagi teremtés,
beleértve az emberi elmét és testet is, a múla prakriti
(elsődleges természet) megnyilvánulása, mely három gunából
(minőségből) áll: szattva, radzsasz és tamasz.
A három betű a következőképpen képviseli a gunákat:
A
– tamasz (sötétség, inaktivitás, tudatlanság)
U
– radzsasz (szenvedély, aktivitás, dinamizmus)
M
– szattva (tisztaság, igazság, világosság)
A
két AUM szótag közötti csend a tiszta tudatot képviseli, azt az
állapotot, mely túl van a három gunán. Ezen kívül az A
képviseli Brahmát (a teremtő félistent), U – Visnu (fenntartó),
és M – Siva (a pusztító); a csend pedig a szubsztrátumot,
vagyis a háromságon túli valóságot. Az A a jelent, az U a
múltat, az M a jövőt képviseli, a hangok közötti csend pedig a
téren és időn túli valóságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése