Alázat

A szeretetnyelv gyakorlása mellett még egy fontos dolog van, ami szükséges ahhoz, hogy a kapcsolataink megfelelően működjenek, ez pedig az alázat. Ugyanis a legtöbben nem vagyunk teljesen önzetlenek, és ezért nem tudjuk az érdekeinket, vágyainkat, céljainkat teljes mértékben összehangolni a másik féllel. Ez nem is baj, hiszen különbözőek vagyunk, különböző feltételekhez kötöttségekkel rendelkezünk. Nem vagyunk tökéletesek sem, hiszen a feltételekhez kötöttségünk már eleve korlátozottságot jelent a vágyainkban, az érzékfelfogásunkban és egyes élethelyzetek megélésében, értékelésében. 

Ebből fakad az, hogy néha akaratlanul is megbántjuk a másikat, és nem is vesszük észre, hogy megbántottuk. Ha pedig ezt közli velünk, akkor inkább rá hárítjuk a konfliktust, ahelyett, hogy magunkra vállalnánk, hogy hibáztunk, vagy figyelmetlenek voltunk. És itt jön be az alázat. Aki képes gyakorolni az alázatot, az el tudja ismerni a hibáját, bocsánatot kér, vagy vállalja érte a felelősséget, majd igyekszik kijavítani azt, vagy elkerülni egy következő szituációban. Ha hiányzik belőle az alázat, magyarul túlzottan büszke vagy erős az egója, akkor minden konfliktust és élethelyzetet úgy próbál interpretálni (legalábbis magának), hogy neki legyen igaza, az ő érdeke érvényesüljön, és továbbra is tökéletesnek tudja látni magát.

Megfigyeltem, hogy a túlzottan erős egóval rendelkező emberek néha szeretnek szánt szándékkal megalázni másokat, vagyis olyan helyzetet teremtenek, amit ők maguk képtelenek lennének elviselni, és valamiféle elégtételt merítenek abból, hogy a másik fél önként vagy a kényszerítés hatására elviseli a megaláztatást. Sokszor az is előfordul, hogy valamiféle ideológiával vagy hatalmi struktúrával (akár politikai, vallási vagy ideológiai szervezet, csoportosulás) támogatják meg agressziójukat, és így igazolva látják azt, hogy visszaélhetnek hatalmi pozíciójukkal. 

Az ilyen magatartás sok esetben a tudatalattiban mélyen ülő belső félelmekből és bizonytalanságból vagy megbántottságból fakad. Elképzelhető, hogy egy diktatorikus, másokat megalázni szerető személyt is megaláztak kisgyermek korában, vagy nem kapott elég figyelmet, törődést, és ezt úgy élte meg, hogy ő nem fontos, nem kell senkinek. Így aztán kiharcolja a figyelmet magának és mások életének a középpontjába igyekszik kerülni, anélkül, hogy a megfelelő alázatot, figyelmességet és önzetlenséget gyakorolná mások felé. Sok esetben minden olyan kommunikációs csatornát lezár, melyeken az egója vagy a hatalmi pozíciója ellen érkező fenyegetést észlel, és így a kapcsolatai egyoldalúak és rövid életűek lesznek. Az is előfordulhat, hogy az ilyen személyek nagyon ragaszkodnak a külső szabályokhoz, elvekhez, melyeket másokkal könyörtelenül betartatnak, de néha titokban saját maguk eltérnek tőle, ám ezt nem vállalják fel nyíltan.

Az ilyen magatartás a napfonati csakra dominanciáját jelzi, miközben a szívcsakra nyitottsága hiányozhat. Az érzelmi kommunikáció érzékenységének fejlesztésén és az öt szeretetnyelv gyakorlásán túl meg kell tanulnia tisztelni másokat és tiszteletben tartani a szabad akaratukat, ahelyett, hogy különféle manipulációkkal igyekezne bebiztosítani magát.