"Már eleve elkezdtük az elme hang-komponensének megkötését a tő-mantrák (bídzsáksarák) kiejtésén keresztül. Mostanáig mindegyik bídzsáksarát kétszer mondtuk bele mindegyik lótuszba. Ha a megfelelő gyakorlással sikerült elegendő mértékben lelassítanunk a légzésünket, akkor kezdjük el háromszor belemondani a mantrákat mindegyik lótuszba felfelé és lefelé menet is. Ekkor ez lesz a sorrend:
LAM-LAM-LAM
VAM-VAM-VAM
RAM-RAM-RAM
JAM-JAM-JAM
HAM-HAM-HAM
ÓM-ÓM-ÓM
felfelé
menet és
ÓM-ÓM-ÓM
HAM-HAM-HAM
JAM-JAM-JAM
RAM-RAM-RAM
VAM-VAM-VAM
LAM-LAM-LAM
lefelé
menet.
Ellenőrizzük,
hogy ne legyen benne semmi erőlködés! Ha nem tudjuk fenntartani
ezt a gyakorlatot, akkor térjünk vissza a kétszeri kiejtéshez. Ha
egy mantra kiejtéséhez egy másodpercet vennénk igénybe, akkor
egy belégzés 18 másodpercig tartana és ugyanennyi ideig a
kilégzés, vagyis egy teljes légzésciklus kb. egy perc
kétharmadáig. Mivel ez túl hirtelen változás lenne, érdemes egy
kicsit növelni a számolás sebességét és amint kényelmessé
válik a légzés lelassítása, ismét lassan csökkenthetjük a
sebességet.
Szánjuk
rá a megfelelő időt az elme öt komponense feletti uralom
megszerzésére, mivel az elme az érzékszervi benyomások
befogadója. Ha ezt meg tudjuk tenni, az azt jelenti, hogy
függetlenné válunk a külső stimulusoktól (pratjáhára),
ami sokat fog mélyíteni a meditációnkon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése