2017. október 29., vasárnap

A szvasztikászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szvasztikászana (kereszt-ülés)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A szvasztika egy ősi vallásos szimbólum, melyet Indiában és Ázsiában, de más kontinenseken is számos vallás használ és szentnek tekint. A buddhizmus, hinduizmus és dzsainizmus is szent szimbólumnak tekinti. Az európai kultúrában is több helyen felbukkan, és történelmileg a kedvezőség és jószerencse szimbólumának tekintették, mígnem a nácik az 1930-as években elkezdték használni az árja faj megjelölésére, és a náci párt zászlójának is a hivatalos szimbóluma lett. Így a modern európai kultúrában sokan a nácizmussal kapcsolják össze a szvasztika, vagyis horogkereszt képét.

A szvasztikának számos ábrázolása és változata ismert, de a legáltalánosabb az egyenlő szárú kereszt, melynek mind a négy végén 90 fokba elfordított, ugyanolyan hosszú láb található. A szvasztika két alapvető változata a jobbra hajló (óramutatóval megegyező) és a balra hajló (óramutatóval ellentétes) szvasztika. Legrégebbi ábrázolásai az indus-völgyi és mezopotámiai leleteken is megtalálhatóak, de a keresztény vagy bizánci építészet és művészet is sokszor használja.

A szvasztika szó szanszkrit jelentése: „kedvező, jólétet hozó”. A hinduizmusban az óramutatóval megegyező irányba hajló spirált szvasztikának nevezik, és Szúrját (a Napot) jelképezi, valamint a jólétet és virágzást, míg az óramutatóval ellentétesen hajló spirál a szauvasztika, mely az éjszakát és Kálí tantrikus aspektusait képviseli.

A szvasztika szó a szu (jó, kedvező) előtagból és az aszti (létezik) tőből áll. A szvaszti szó sokszor előfordul a védikus himnuszokban, a következő jelentéssel: „jó, kedvező, siker, szerencse, jólét”. A legtöbb kutató szerint a „szvaszti” egy szoláris szimbólum, és köszöntésnek vagy jókívánságként is használják. Mai modern megfelelője például a thai nyelvben a sawadee-kup köszöntés („jó napot”). A szvasztika szimbólumot sokszor festik házak vagy templomok ajtaja fölé, a kedvezőség előidézése érdekében.

A hinduizmusban a jobbra forgó szvasztikát a Nap szimbólumaként használják, mivel az északi félteke fölött az óramutatóval megegyező irányban halad a Nap keletről nyugat felé. A balra forgó szauvasztika az éjszakát és Kálí istennőt jelképezik, és ritkábban használják, mint szoláris párját. A szimbólum egyes kontextusokban cselekvést, karmát, mozgást, kereket, lótuszt is jelenthet. A Napisten szekerének kerekét is jelképezheti. A szvasztika négy ága a hinduizmusban a négy Védát (Rig, Száma, Jadzsur és Atharva), vagy a négy védikus életcélt (dharma – vallási elvek követése; artha – gazdasági fejlődés, jólét; káma – a vágyak beteljesítése; móksa – felszabadulás) is képviseli.

A buddhizmusban a szvasztikát Buddha kedvező lábnyomai szimbólumaként használják. Egyes helyeken közvetlenül a Buddha-szobor talpán jelenik meg, míg másutt Buddhára utaló anikonikus ábrázolásként is alkalmazzák. Bizonyos esetekben a dhamma (Tan) kerekének szimbólumaként is értelmezik, mivel az örökös körforgást jelképezi, mely a buddhizmus szamszára-doktrínájában jelenik meg. Az óramutatóval megegyező szvasztika szimbólum a buddhizmus tantrikus tradícióiban is gyakori, a csakra-ábrázolásoknál is előfordul, az óramutatóval ellentétes szvasztika pedig a tibeti bőn vallásban megjelenő jelkép, melyet jungdrungnak neveznek.


A dzsainizmusban a szvasztika Szupársvanátha szimbóluma, aki a hetedik a 24 tírthánkara (spirituális tanító) közül. A Svétámbara tradícióban az astamangala, vagyis a nyolc kedvező szimbólum egyike. A szimbólum az összes dzsain templomban is szent könyvben megjelenik, a szertartások elején és végén általában szvasztika jeleket rajzolnak rizsből az oltár körül, majd erre helyezik az áldozati felajánlásokat (aszalt gyümölcsöt, édességet vagy pénzérmét). A szvasztika négy ága azt a négy helyet képviseli, ahol a lélek újjászülethet a reinkarnációs ciklus során: szvarga (mennyei bolygók), naraka (pokol), mánusja (az emberek világa) vagy tírjancsa (a növények és állatok világa), mielőtt a lélek eléri a móksát (felszabadulást), miután sziddhává vált, azaz felülkerekedett a születés és halál körforgásán és mindentudóvá vált.

Nincsenek megjegyzések: