Tíz év

A napokban érdeklődött nálam egy jógás vendég, hogy a négy napos kezdő Ashtanga tanfolyamunk ad-e tanári képesítést. Ez is egy példa arra, hogy mennyire gyorsan és felszínesen akarnak mindent megkapni manapság az emberek. Egy 200 órás jógaoktatói tanfolyam nem sok idő, de az is csak arra elég, hogy az alapokat megszerezzük. Jó eséllyel előtte már gyakorolt néhány évet a jelentkező napi szinten, bár manapság ez sem magától értetődő. Sokan úgy jelentkeznek jógaoktatói tanfolyamra, hogy pár hónapja jógáznak heti egy-két alkalommal. A tanfolyam végeztével is el szoktuk mondani, hogy annak, aki jó tanár akar lenni, még sok-sok évnyi továbbképzést kell belefektetnie ebbe a témába. 

Saját magam is azt mondhatom jó tíz év oktatási tapasztalatával, hogy legalább ennyi kell ahhoz, hogy az ember valóban rutint szerezzen, járatossá váljon abban, amit oktat. Ha minden nap gyakoroljuk a jógát és órákat is tartunk, akkor mondjuk, hogy egy év alatt háromszázszor elővesszük a szőnyeget, és foglalkozunk a jógával. Vagy ha az oktatást külön számoljuk, akkor hatszázszor. ha ezt megszorozzuk tízzel, akkor hatezret kapunk, és ez a minimum ahhoz, hogy tényleg kezdjünk tapasztalt oktatókká válni. Vannak olyan jógapózok, amelyek tízezezrszeri gyakorlás után sem fognak menni, de ha ennyiszer megpróbálkozunk vele, akkor legalább nagyjából tisztában leszünk a képességeink határaival. 

Tegnapelőtti blogomban is hangsúlyoztam a szorgalom és a rendszeres erőfeszítés fontosságát a tehetséggel szemben, amellyel még ha rendelkezünk is, könnyen elfecsérelhetjük azt a megfelelő munkafegyelem híján. Az oktatással és tanulással foglalkozó kutatások szerint egy dolog akkor válik készséggé, ha legalább öt-tízezer alkalommal megismételtük. Ilyenkor az adott folyamat internalizálódik, vagyis az agyunk és az idegrendszerünk "kívülről" megtanulja, és bármikor alkalmazni tudjuk, különösebb gondolkodás nélkül. Ennyi ismétlés kell ahhoz, hogy "kimaxoljuk" a képességeinket, vagy legalább megérezzük a határait. 

Ha nem fektetsz bele tíz évet és nem foglalkozol napi szinten azzal, ami fontos a számodra, akkor ne várj el különösebb eredményt. Sok mindent megtanulhatsz rövidebb idő alatt, de ha kiemelkedő akarsz lenni valamiben, az legalább ennyi időt és erőfeszítést igényel. Ez a jógára is igaz, tíz év ászana, tíz év pránájáma, tíz év jóga-meditáció már képes eredményt produkálni. Pár évnyi vagy pár hónapnyi erőfeszítéssel csupán a felszínt kapirgáljuk meg, a valódi profizmustól még messze járunk. Thirumalai Krishnamacharya például tíz év napi szintű pránájáma-gyakorlás után képes volt két percre megállítani a szívét, majd újraindítani azt. De azt mondta, hogy ha kevesebb gyakorlással próbáljuk meg ugyanezt, akkor valószínűleg belehalunk. 

A mai világban persze nem divat a kitartás, ha valahol nem érünk el egyből sikert, akkor elveszítjük a lelkesedésünket, és belefogunk valami új dologba. Így jó eséllyel egész életünkben kezdők leszünk valamiben, és semmiben nem érjük el a profi szintet. Ha komolyan gondoljuk a jógát, akkor szánjunk rá legalább tíz évet az életünkből, és utána már lehet, hogy nem fogjuk elengedni.