Érzelmi kommunikáció

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A jóga szemszögéből az Asperger-szindróma és az autizmus a szvádhisthána csakra részleges blokkját jelenti. Ez azt jelenti, hogy az érzelmek kicserélésének összetett funkciója mások felé teljesen vagy részlegesen blokkolva van. A pszichopatától eltérően azonban, akinek funkciói a múládhárára korlátozódnak, az autista személy felső csakráinak némelyike nyitott, sőt, magasabb szinten zseni is lehet.

Ez azt a tényt tükrözi, hogy a szvádhisthána funkciója nagyon összetett, és az agyunk sávszélességének nagy részét lefoglalja – például az arcikfejezések és a nem-verbális kommunikáció egyéb formáinak megfejtése. Ha ezt a sávszélességet például a matematika vagy valamilyen hasonló képesség felé fordítjuk, az illető nagyon profivá válhat benne, ugyanakkor látszólag képtelen az alapvető emberi kommunikációra és a közvetlenségre. Bizonyos misztikusok esetében a magasabb csakrák megnyitása azt okozhatja, hogy a prána „elszívódik” a szvádhisthánából, ami társadalmi beilleszkedési problémákhoz vezethet, az autisztikus viselkedéshez hasonlóan.

Ha a szvádhisthána blokkolt, mely a múládhárával együtt a brahma-granthí hatásterülete, képtelenek lehetünk megfelelően gondoskodni a gyermekeinkről és a családunkról. Ez a blokk egyenesen képtelené tehet az utódok nemzésére vagy a kreativitásunk megélésére. Ugyancsak megakadályozhat abban, hogy megértsük mások érzelmeit és érzelmileg kommunikálunk. A brahma-granthi fogságában tengődők képtelenek lehetnek a csapatmunkára és a beilleszkedésre egy csoportba.

Egyes emberek azzal érvelnek, hogy mivel emlősök vagyunk, ezért utánoznunk kell a többi emlős szexuális magatartását. Például azt mondják, hogy nem vagyunk a hűségre tervezve. Azonban azok, akik ezzel érvelnek, nem veszik észre, hogy bár valóban emlősökre jellemző agyműködést örököltünk, az evolúciónkban messze meghaladtuk az emlősöket. Az emberi lény nem válhat éretté érzelmi, szociális, intellektuális és spirituális értelemben, ha olyan fajok szexuális szokásait imitálja, melyeket messze meghaladt az evolúciós fejlődésben.

A szvádhisthána lehet alul- de túlstimulált is. A csakra túlstimulálása gyakori szexuális kifejezéseket eredményezhet az illető beszédében, vagy a szexualitás túlzott hangsúlyozását saját azonossága meghatározása éredekében, mint a nőcsábász, a Casanova vagy a csábító nő esetében. Ez arra utal, hogy túlzottan a szvádhisthána funkciója alatt állunk. Patandzsalí jamái (tilalmai) a brahmacsárja, vagyis a szexuális élet korlátozása formájában ellensúlyozzák ezt. Egyes emlős-fajok kiharcolják a helyüket a hierarchiában, amíg az alfa-hím és nőstény ki nincs választva. Utána az alfa-egyedek szaporodnak egymással, vagy a horda, falka, nyáj többi tagjával, hogy a lehető legerősebb és legtöbb utódot hozzák létre. Ez megfelelő stratégia lehet az állatok számára, de nem az emberek részére."