2017. október 9., hétfő

Az érintés hatalma

Az öt szeretetnyelvről már írtam korábban egy blogbejegyzést, ismételjük át tehát most röviden, hogy mi az az öt módszer, ahogyan az emberek a leggyakrabban kifejezik a szeretetüket:

1. Elismerő szavak (beszélgetés, meghallgatás)
2. Minőségi idő Í(közös időtöltés)
3. Ajándékozás (a szeretet kifejezése tárgyakkal)
4. Szívességek (kisebb-nagyob figyelmességek, segítség)
5. Testi érintés (kézfogás, ölelés, stb)

Gary Chapman, a módszer megalkotója szerint nem mindegy, hogy egy párkapcsolatban élő két embernek például melyik az elsődleges szeretetnyelve, vagyis a fenti ötből melyiket vagy melyik kettőt tekinti igazán mérvadónak a szeretet kifejezése terén. Ugyanis ha a két félnél ezek eltérnek, és ezt nem veszik figyelembe, az a kapcsolat rovására válhat, hiszen úgy akarják szeretni a másikat, ahogyan elvárnák, hogy ő is szeresse őket, de a másiknak nem biztos, hogy pontosan erre van igénye.

Léteznek tesztek is, melyekben harminc kijelentéspárból kell kiválasztani azt, amit igazabbnak érzünk, és megkapjuk a százalékos arányt, hogy számunkra melyik szeretetnyelv a legfontosabb. Nekem a következő jött ki:

37% Minőségi idő
27% Szívességek
23% Testi érintés

Hozzáteszem, hogy szerintem ezeket a szeretenyelveket sok minden befolyásolja, például neveltetés, társadalmi szokások stb. És nem mindenkinek ugyanazt jelentik. A tesztkérdések egyike-másika nagyon bénán volt megfogalmazva, és nem éreztem úgy, hogy ráillene a valós életszituációimra. Például imádok ajándékot kapni, de megszoktam, hogy csak évente kétszer kapok, karácsonykor és a szülinapomon. Plusz nagyon idegesít az, amikor valaki semmitmondó vagy fölösleges ajándékkal akar meglepni, ami az én szememben pénzpazarlás egy társadalmi klisé beteljesítésére, mintsem hogy a szeretet kifejezése lenne. Bizonyára azért van ez, mert kevesen ismernek, és kevesen tudják, hogy minek örülnék igazán, pedig mindig van ilyen ajándéklista a fejemben, amit előbb-utóbb be szoktam szerezni magamnak, ha igazán fontos.

A másik a testi érintés. Nem igazán vágyom rá, hogy a barátaim, vagy mindenki, aki fontos számomra, megérintsen. Arra sem vágyom, hogy vadiddegenek ölelgessenek, az univerzális szeretet és elfogadás jegyében. Számomra az érintés egy sokkal intimebb dolog, amit ki kell érdemelni. Vágyom rá, hogy a feleségem és a gyerekeim nap mint nap megérintsenek, de ez a kör legfeljebb ennyiben ki is merül. Ha a jógaoktatóm vagy a masszőröm érint meg, vagy én érintek meg embereket, amikor igazítom őket a jóga-ászanákban, az már egy más dimenzió. Az ilyen érintésnek nincs akkora bizalmi vagy érzelmi töltete, "hivatalosabb" kommunikációs forma, bér kétségkívül közvetlenebb, mint a beszéd vagy az e-kommunikáció. Szóval az én fejemben ez a két szeretetnyelv állna az első helyen, és a harmadik helyen a minőségi idő.


Tehát az érintésnél maradva, az én kontextusomban ez mást jelent, mint egy lelkipásztoréban, aki minden hívét megérinti és megáldja. Van, aki például a tettleges bántalmazást is szeretetnyelvnek tekinti, akár az adó, akár a kapó oldalon. Természetesen az ilyen bántalmazó kapcsolatokban élőknek, még ha a bántalmazás nem is fizikai, hanem csak érzelmi természetű, ki kell gyógyulniuk a szeretetről alkotott torz megértésükből, de ez hosszadalmas folyamat, és sokan nem veszik rá a fáradságot. 

A szeretetteljes érintésnek valamilyen mértékben minden családban, kapcsolatban jelen kell lennie. Ha évek óta nem értetek egymáshoz, vagy ellenszenvet éreztek az érintéssel szemben, akkor esélyes, hogy valami nincs rendjén. Persze az érintés lehet üres, formális is, melyben nem igazán van érzelmi töltet. 

Ha olyan a munkánk, hogy sok mindenkit kell megérintenünk, pl. masszőr, ápoló, jógaoktató, akkor igyekezni kellene ezt is szeretettel tenni, bár ilyenkor a szeretetet távolságtartóbb, vagy kevésbé intim, általános értelemben vett fogalom. Az érintés, akármilyen szándékkal tesszük is, általában érzelmi, energetikai kiegyenlítődéshez vezet. Tehát esélyes, hogy aki mindig adni próbál, az kimerül, elfárad, és vágyni fog a szeretet kapására, a visszatöltésre. A magány is az az érzelmi állapot, amikor úgy érezzük, nem kapunk elég szeretetet, törődést másoktól. Az energiák egyensúlyát fen kell tartani, és minél tisztábbak és őszintébbek vagyunk, annál természetesebben fogunk tudni szeretni másokat. 

Nincsenek megjegyzések: